Kovács Patrícia Audrey Hepburn bőrébe bújik

http://orlaiprodukcio.hu/

Frederick Knott 1966-os krimijét mutatta be április elsején a Belvárosi Színház Kovács Patrícia, Szabó Kimmel Tamás és Nagy Dániel Viktor főszereplésével, Novák Eszter rendezésében. Ha a cím ismerősnek tűnik, az nem véletlen. Audrey Hepburn játszotta Susy-t, a vak háziasszonyt az 1967-ben bemutatott, később Golden Globe-, és Oscar-díjakra is jelölt Várj, míg sötét lesz (Wait Until Dark) c. pszichológiai thrillerben. Az egyfelvonásos, végig feszült darab teljesen beszippantja a nézőt, míg végül már azt sem tudja, hogy színházban ül. Körmünket rágva, levegőt sem véve válunk a filmszerű krimi részeseivé. A Kultúrgengszterek beszámolója következik.

Merre tartunk? - Egyéni megközelítésben mutatkozik be a Hair

 Radnay Csilla Forrás:www.orlaiprodukcio.hu

Hair. Generációk őriznek emlékképeket, egy-egy dallamot, arcot vagy benyomást az 1979-es, Milos Forman által rendezett világhírű musicalfilmből, vagy az eredeti, 1968-ban a Broadwayn bemutatott rock musicalről. Az Orlai Produkció idén bátor vállalkozásba fogott, hiszen a Belvárosi Színház intim terében egy egészen különleges hangulatú előadást állított ki Mohácsi János rendezésében.

Aquarius. Hippik. Szabadság. Háború. Drogok. Zene. Vietnám. Szerelem. I Got Life. Hare Krisna. Áldozatok. Kivonulás a társadalomból. - Csak egy pár gondolat, ami először eszembe jutott, amikor meghallottam, hogy ismét színpadra állítják a Hairt. Természetesen kívülről tudom a legtöbb dal szövegét, számtalanszor láttam a filmet, ezzel ellentétben egyetlen egyszer sem sikerült színházban megnéznem magát a musicalt. Rendkívül örültem tehát a lehetőségnek, hogy első találkozásom az eredeti művel (Szövegkönyv és dalszövegek: James Rado és Gerome Ragni, Zene: Galt Macdermot) a Belvárosi Színházban történik majd meg. Nehezen tudtam ugyanis elképzelni, hogyan lehet a film hatalmas teret bejáró jeleneteit egy aprócska színpadon ugyanakkora energiával kivitelezni.

A komédia, ami jóval több, mint aminek látszik– A folyón túl Itália ajánló

Október elején mutatták be Znamenák István rendezésében a Belvárosi Színházban Joe Dipietro A folyón túl Itália című komédiáját. A darab hat, igen karakteres szereplő útján a helyzetkomikumok gazdag használata mellett, a generációk közti különbségek köntösébe bújtatva veti fel korunk, és főként a fiatalabb korosztály meghatározó problémáját - a boldogság soha nem múló hajszolását.

forrás: www.facebook.com - Orlai Produkciós Iroda; fotó: Takács Attila 

A történet szerint Nick (Szabó Kimmel Tamás) egy független, fiatal, sikeres marketingszakember, aki családjából utolsóként nagyszüleivel (Lázár Kati, Lukáts Andor, Szabó Éva, Benedek Miklós) egy városban él. Az imádott unoka nagy döntés előtt áll. Ha elfogadja a munkahelyén felkínált előléptetést, új életet kezdhet, változtathat – de mindezt egy másik városban, távol az őt rajongva szerető nagyszüleitől. A meglehetősen vehemens olasz-amerikai család idősebb tagjai döbbenten veszik tudomásul a hírt. A család egységének megtartása érdekében az egyedülálló Nicket egy vasárnapi ebéd során össze akarják boronálni Caitlinnel (Cseh Judit), az ír ápolónővel, azért, hogy a fiút maradásra bírják. Tervük viszont nem éppen úgy sül el, ahogy azt szerették volna…

Állati komédia a Belváros(i)ból

Egy kora nyári estén egy kellemes naphoz passzoló komédia reményében gyűlt össze a Belvárosi Színházban a tömeg a Bagoly és Cica budapesti sajtópremierjére. Meg is kaptuk, amit szerettünk volna, többnyire. Bagoly és Cica kritika következik. 

Forrás: orlaiprodukcio.hu

Felix (Szabó Kimmel Tamás), a kissé zaklatott, gátlásos, magának való fiatal író egy bérházban él a könnyűvérű, nyitott és cserfes Doris (Jordán Adél) szomszédságában. Egy napon Dorist Felix feljelentése miatt kirakják a lakásából, így „kénytelen” a fiúhoz költözni. Itt indul meg kettejük se veled, se nélküled viszonya, vagy ha úgy tetszik, bagoly és cica játéka. Láthatjuk, ahogy a mágnes két pólusán ülő emberekből előtörnek állatias ösztöneik, és érzelmileg is egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Hamlettől nem lehet szabadulni

Nemrégiben volt szerencsém megnézni a Nemzeti Színház leköszönő igazgatója, Alföldi Róbert által rendezett Hamletet Szabó Kimmel Tamással a főszerepben. Mivel a darabot játszó színészek jó része jelen állás szerint nem marad a színháznál, ezért jogos lehet a kérdés: Miért is írjak egy kifutó darabról? Hiszen a Hamlet júniusi időpontjaira jegyet venni már szinte lehetetlen. Mégsem mehetünk el szó nélkül emellett az előadás mellett. Megérdemli, hogy beszéljünk róla, akár szavakkal, képekkel, véleményekkel életben tartsuk a szellemét. Mert húsbavágó, nagyon aktuális, megrendítő és sokkoló, a szavak jó értelmében. 

Forrás: www.fidelio.hu

* Az előadás részletesen kerül bemutatásra, ezért aki tudja, hogy biztosan megnézi még a közeljövőben, és nem szereti a spoilereket, annak a darab megtekintése után ajánlom a cikk elolvasását.

Talán nem mondok azzal újdonságot, hogy Alföldi Róbert ezúttal is különleges díszletben, modern jelmezben és friss fordítású szöveggel játszatja színészeit. Ez rá jellemző. Szerencsére. Mondhatni az előadás legnagyobb erőssége az atmoszférateremtés. Belépünk a színházba a zsöllye bejáraton át, és mit látunk? Szemeteszsáknak, hullazsáknak beillő fekete leplek takarják a nézőteret, szemét mindenhol. Mi, nézők kénytelek vagyunk a színpadra ülni, ezzel is jelezve, hogy itt kereszttűzben leszünk. Mi vagyunk a néma szereplők, akik megélnek mindent, de nincs beleszólásuk az eseményekbe. Mi vagyunk a tanúk.