tag:blogger.com,1999:blog-78815434173842093242024-03-14T04:38:11.066+01:00KultúrgengszterekUnknownnoreply@blogger.comBlogger89125tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-15068820768548772432017-06-30T19:54:00.000+02:002017-06-30T20:00:41.014+02:00Mindennapi játszmáinkat add meg nekünk ma<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-ZRsmmq6oRZA/WVaOovRHceI/AAAAAAAAM0c/L7zlsJUELQMlQ2TmMHGaeuGFTqAkKw-NACLcBGAs/s1600/15953fb0c439c8.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="1200" height="425" src="https://3.bp.blogspot.com/-ZRsmmq6oRZA/WVaOovRHceI/AAAAAAAAM0c/L7zlsJUELQMlQ2TmMHGaeuGFTqAkKw-NACLcBGAs/s640/15953fb0c439c8.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szikszai Rémusz és Ötvös András <br />
Forrás: http://orlaiprodukcio.hu</td></tr>
</tbody></table>
<b><br /></b>
<b></b>
<b>Karácsony. Általában kétféleképpen reagálnak az emberek ha meghallják ezt a szót. 1, Imádom! Jingle Bells, Mikulás, közös éneklés, ajándékok, juhéj! 2, Na ne már megint... Stressz, megfelelési kényszer, rohanás, takarítás, idegbaj. <i>Sam Holcroft </i>szatirikus vígjátéka pont az utóbbi megközelítést juttatja a felszínre. Mindenki próbálja a legjobb formáját hozni, de a sok elnyomott érzelem és gondolat nyilván olyankor tör elő belőlünk, amikor a legkevésbé sem kívánatos. <i>Göttinger Pál </i>rendezésében debütált a <i>Családi játszmák</i> a Belvárosi Színházban.</b><br />
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a>A<a href="http://orlaiprodukcio.hu/plays.php?sm=1&id=4077&gid=4102"> <i>Családi játszmák</i></a> (eredeti címén talán beszédesebb <i><a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Rules_for_Living_(play)">Rules for Living</a></i>) friss, ropogós, mai. 2015-ben mutatták be a londoni <i>Nemzeti Színház</i>ban, majd 2017-ben Melbourne-ben.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Belvárosi színpadán <i>Ötvös András</i>t (Matthew) és <i>Réti Adrienn</i>t (Carrie) láthatjuk először megjelenni. Nagyon ismerős szituáció. A kisebbik fiú, a harmincas Matthew hazahozza új kedvesét, Carrie-t, aki kissé szertelen és vagány a szabályokhoz szokott családhoz. Majd megjelenik <i>Szikszai Rémusz</i> (Adam) és <i>Járó Zsuzsa</i> (Sheena). A nagyobbik fiú, a negyvenes Adam épp bonyolult kapcsolatban van feleségével, Sheenával, ráadásul lányuk, Emma (<i>Csikász Ágnes</i>) mentális problémával küzd. A két fiú anyja, Edith (<i>Kútvölgyi Erzsébet</i>) az apa jelenléte nélkül is olyan szigorú szabályrendszerben vezényli le az előkészületeket, hogy a Tábornoknak becézett apa, Francis (<i>Papp János</i>) igencsak büszke lenne rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Aki csak ennyit tud a darabról, azt is mondhatná, igen ám, de ezt a szituációt már ezerszer láttuk. Filmekben, könyvekben, színházi előadásokban, sőt, legtöbbször talán az életben. Hiszen mindenki meg akar felelni a családja elvárásainak, aztán valahogy sosem sikerül ezt tökéletesen megvalósítani. Holcroft darabjában azonban mindezt egy <b>posztmodern fűszerezéssel </b>láthatjuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A játéktér felett elhelyezett képernyőkön ugyanis az adott szereplő nevével mindig felvillan valamilyen <b>szabály</b>, amit akárcsak egy társasjátékban, követnie kell. A kijelzők értelmezése a nézőre van bízva. Az adott szereplő azért viselkedik úgy - pl. csak bizonyos helyzetben tud hazudni, vagy mindig övé kell lennie az utolsó szónak - mert egy figura ebben a darabban, és ezt kell tennie? Vagy ez a szereplő belső motivációja, amit mi kivetülni látunk? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-Zen-BxcLMQQ/WVaOj5pUgfI/AAAAAAAAM0Y/WWDamU37y3wgtBvjYUOtE5jXBYIicQXywCEwYBhgL/s1600/15953faf8dd981.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="1200" height="426" src="https://2.bp.blogspot.com/-Zen-BxcLMQQ/WVaOj5pUgfI/AAAAAAAAM0Y/WWDamU37y3wgtBvjYUOtE5jXBYIicQXywCEwYBhgL/s640/15953faf8dd981.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ötvös András, Réti Adrienn, Szikszai Rémusz és Járó Zsuzsa<br />
Forrás: http://orlaiprodukcio.hu</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Számomra két síkon játszódik a darab. Egyfelől vicces helyzetkomikumokat láthatunk, hiszen ezek a felvillanó szabályok lehetetlen helyzetbe kényszerítik szereplőinket. <i>Matthew</i>, aki nagyon figyel a súlyára, csak úgy hazudhat ha eszik és ül. <i>Carrie</i>, aki amúgy is 'túl sok', csak úgy mondhat viccet, ha táncol hozzá. Az alkohol problémával küzdő <i>Sheená</i>nak innia kell, hogy ellentmondjon.<i> Adam</i> kénytelen elváltoztatott hangon becézgetni mindenkit, csak hogy gúnyolódhasson. A második sík egy mélyebb, <b>tragikusabb megértés</b>. A cselekmény előrehaladása közben ugyanis világosan látszik, hogy a két fiú sosem tudott megfelelni apjának, a Tábornoknak, ezáltal viszont feladták önmagukat. Ha pedig egy ember nincs jóban magával, akkor a körülötte élőkkel, az egész világgal sem lesz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az út közben kapott szabályok a legrosszabbat hozzák ki játékosainkból, hiszen saját belső, berögzült gondolataik, sémáik jönnek elő újra és újra. Hogy lehetne megnyugodnia egy extravagáns személyiségnek, ha folyton táncolnia kell? Mégis miképp tudná visszafogni magát egy örök gúnyolódó, ha még sértő becézgetésre is kényszerítik? Ez <b>a harc </b>reménytelennek tűnik, de szereplőink nem tudják feladni a játékot, mint ahogy a néző is ráébred, a saját életében is folyamatosan felül kell emelkednie az irracionális berögzülésein.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mindenképp kiemelném Szikszai Rémuszt, aki végig a legkeserűbb és mégis legszórakoztatóbb pontja a darabnak. Különböző hangszíneken előadott bravúros élcelődései, popkulturális kikacsintásai végig nevettetik a nézőt, holott őt tudjuk a leginkább szánni. Járó Zsuzsa is nagyon sokszínűen játszik, Papp János pedig pár apró gesztussal, félmondattal is le tudja festeni a testileg már megrokkant (agyvérzésen átesett) Tábornokot, aki puszta jelenlétével megrángatja azokat a zsinórokat a szeretteiben, amiket ő maga évtizedes munkával plántált beléjük. <b>Harag, tehetetlenség, megfelelni akarás, gyermeki és hitvesi szeretet, alázat, gyávaság, meghunyászkodás, gyűlölet, önostorozás. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Családi játszmák a maga játékos, ironikus formájában nagyon is mély, lélektani utazásra csábítja a nézőt. Tudom ajánlani azoknak, akik nem elégednek meg a puszta felszínes szórakozás lehetőségével, akiknek a vidám lehet egyszerre keserű, és a fehér is piszkos.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-0B1c03f507U/WVaPTZ3KG7I/AAAAAAAAM0g/NtF9fVr3kuM7iF-8W9JMJ0aM8cB2nyPcwCLcBGAs/s1600/15953fb4f3f65c.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="1200" height="426" src="https://2.bp.blogspot.com/-0B1c03f507U/WVaPTZ3KG7I/AAAAAAAAM0g/NtF9fVr3kuM7iF-8W9JMJ0aM8cB2nyPcwCLcBGAs/s640/15953fb4f3f65c.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ötvös András, Papp János, Kútvölgyi Erzsébet, Réti Adrienn<br />
Forrás: http://orlaiprodukcio.hu</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<a href="http://orlaiprodukcio.hu/plays.php?sm=1&id=4077&gid=4102">SAM HOLCROFT: CSALÁDI JÁTSZMÁK</a><br />
<br /></div>
<i>SZEREPLŐK: </i><br />
<i><br /></i>
<i>MATTHEW harmincas - Ötvös András </i><br />
<i>CARRIE harmincas - Réti Adrienn </i><br />
<i>SHEENA negyvenes - Járó Zsuzsa </i><br />
<i>ADAM negyvenes - Szikszai Rémusz </i><br />
<i>EDITH hatvanas - Kútvölgyi Erzsébet </i><br />
<i>FRANCIS hetvenes - Papp János </i><br />
<i>EMMA tizennégy éves - Csikász Ágnes </i><br />
<i><br /></i>
<i>STÁB: </i><br />
<i>Dramaturg - Zöldi Gergely </i><br />
<i>Jelmez - Cselényi Nóra </i><br />
<i>Díszlet - Ondraschek Péter </i><br />
<i>Rendező munkatársa - Jánoska Zsuzsa </i><br />
<i>Grafika - Csáfordi László </i><br />
<i>Világítási terv - Szondi György </i><br />
<i>Rendező - Göttinger Pál </i><br />
<i>Producer - Orlai Tibor</i><br />
<i><br /></i>
<i>(Az ajánló a 2017. 06. 26-i sajtóbemutató alapján készült.)</i></div>
mesmerizedhttp://www.blogger.com/profile/05971085045677474522noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-19176036953348756622016-11-07T09:14:00.000+01:002016-11-08T11:25:55.656+01:00Sikeres évadkezdés a Szegedi Nemzeti Színházban<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-G1aUnn0j3pQ/WCA07ph7hHI/AAAAAAAACZ8/mIaFYGd7uQ8ip8zfsy4vKExyGSEgZkgewCLcB/s1600/IMG_9156.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="425" src="https://1.bp.blogspot.com/-G1aUnn0j3pQ/WCA07ph7hHI/AAAAAAAACZ8/mIaFYGd7uQ8ip8zfsy4vKExyGSEgZkgewCLcB/s640/IMG_9156.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Három játszóhelyen három premierrel vette kezdetét a színházi szezon a szegedi teátrumban. Szeptember 23-án a <i>Kisszínház</i>ban <i>Ben Jonson</i> komédiáján, a <i>Volponé</i>n derülhetett a közönség, rá egy hétre pedig egy új helyszínt próbálhattak ki a színészek: a Nagyszínház balett-termében <i>Hubay Miklós</i> drámáját, a <i>Néró</i>t mutatták be. Október hatodikán, az aradi vértanúk kivégzésének emléknapján a nagyszínpadon <i>Erkel Ferenc</i> nemzeti operája, a <i>Bánk bán</i> aratott sikert. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b></b></div>
<a name='more'></a><b><br /></b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-CSJB_hFfg-U/WCA1RJB0HCI/AAAAAAAACaA/WPXNNvqu_Bk_2bGn3nu2GNsOKOpftQbbACLcB/s1600/IMG_8517.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://3.bp.blogspot.com/-CSJB_hFfg-U/WCA1RJB0HCI/AAAAAAAACaA/WPXNNvqu_Bk_2bGn3nu2GNsOKOpftQbbACLcB/s640/IMG_8517.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Shakespeare</i> kortársa, Ben Jonson vérbő komédiával örvendeztette meg a nagyérdeműt. A Volpone ma is aktuális kérdéseket feszeget: hogy maradhatunk felszínen, hogy lehet érvényesülni ebben a társadalomban? Ismerjük a régi mondást: Szemesnek áll a világ. Ravasznak kell lenni, mindig mások előtt járni két lépéssel, s persze, mentesnek kell lenni mindennemű erkölcsi gáttól. Beszédesek Jonson állatkarakterei, amelyekkel szereplőit ruházza fel: Volpone, a <i>Róka</i>, a főszereplő, aki nagyon ravasznak képzeli magát, s ügyes csellel csalja ki polgártársai pénzét, s <i>Mosca</i>, azaz a <i>Légy</i>, Volpone nem kevésbé agyafúrt, levakarhatatlan szolgája. De említhetjük még az önimádó kereskedőt, <i>Corvino</i>t, a <i>Holló</i>t, vagy a károgó, kuporgató uzsorást, <i>Corbaccio</i>t, a <i>Varjú</i>t, vagy a <i>„haldokló”</i> Volpone körül köröző közjegyzőt, Voltorét, a <i>Keselyű</i>t. Lehangoló persze azt látni, ha a színen rókák és legyek, varjak, hollók és keselyűk marakodnak a koncon, ha sehol egy pozitív hős, aki igazi erkölcsi iránytűvel rendelkezne. Egy ilyen erkölcsi fertőben vajon ki lesz a legügyesebb? Eltölthet-e bennünket némi megelégedéssel, hogy mind közül a legkisebb lesz a végső győztes, hogy a mindenkit becsapó, mindenkitől pénzt kicsaló Volponét végül saját, eladdig hű szolgája, Mosca fogja elárulni, tőrbe csalni? A Csiszár Imre rendezte színdarabban <i>Gömöri Krisztián</i> (Volpone) és <i>Borovics Tamás</i> (Mosca) zseniális párosának játéka kizökkentett a hétköznapok gondjaiból, s nem éreztem vontatottnak az előadást annak ellenére sem, hogy majd három órán át szögezett oda a nézőtérre. A zárókép is szembesített azzal, hogy a mai Magyarország a Moscához hasonló ügyeskedők prédája lett. A közönség arcába önelégülten vigyorgó fickó habonyi divatot követ: méregdrága kabát, s <i>Gucci </i>táska, vagy ahhoz hasonló, s a beállás is épp olyan, mint amilyennek a miniszterelnöki tanácsadót láthatjuk az őt ábrázoló lesipuskás felvételeken.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-TRH5PX5HYis/WCA1kVmFAHI/AAAAAAAACaE/QSRUKki4WSETEOAPfiU5C5e8_nxNceH_gCLcB/s1600/IMG_9167.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-TRH5PX5HYis/WCA1kVmFAHI/AAAAAAAACaE/QSRUKki4WSETEOAPfiU5C5e8_nxNceH_gCLcB/s640/IMG_9167.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Új játszóhely született a teátrum balett-termében. Az alagsori, alig félszáz nézőt befogadó kis terem hihetetlen intimitást biztosít, lehetőséget ad arra, hogy a szereplők legkisebb arcrezdülését is látva a pszichikai folyamatok mögé nézhessünk. S erre mindjárt találtak is megfelelő darabot: Hubay Miklós Néró című drámáját, melyben az őrült császár hatalomra jutását, elméjének megbomlását, egy végtelenül keserű anya-gyermek kapcsolat alakulását, a tomboló terror elszabadulását láthatjuk. <i>Fekete Gizi Agrippiná</i>ja igazi jutalomjáték. Szenvtelen arccal, méltóságteljesen alakítja a kegyetlen anyacsászárnőt, aki kezdetben még hatásosan irányítja Nérót, majd mégis azzal kell szembesülnie, hogy fia szembeszáll vele, végleg lerázva magáról az anya fojtogató ölelését. Fekete Gizi a darab végén mint egyszerű római polgár jelenik meg szembesítve a császárt mindazzal, amivé tette Rómát. A vak nő allegóriája sok mindenre enged következtetni. <i>Ádám Tamás</i> egyszerű játékával megfestett <i>Senecá</i>ja már a meggyötört, megkopott filozófust mutatja, aki azonban egykor nagyon is hatásosan készítette fel az uralkodásra Nérót. A nevelőjén is túltevő ifjú császár, az udvari intrikákat mesterien űző, vérre szomjazó Néró szerepében <i>Kárász Zénó </i>látható, aki amolyan csendes őrültre veszi a figurát. Kárász sokkal inkább a tekintetével játszik, semmint a szavaival. Ez ebben az intim térben nagyon is hatásosan működik máris bizonyítva ezzel a kis terű játszóhely létjogosultságát. A darab gyengéje ugyanakkor, hogy nagy lóugrásokban halad. Történelem tanárként lehet rálátásom a <i>Julius-Claudius</i> dinasztia intrikus légkörére, egy laikus néző számára azonban az előadás végére nem fogynak el a kérdőjelek. Az alig egyórás előadás végén jogosan érezhetjük úgy, nincs minden drámai lap kijátszva.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-V2PhspNbu1s/WCA1smsgrWI/AAAAAAAACaI/-L8TXZMSzKsMfVsw5-wL8pWhOvmN3Ik3gCLcB/s1600/IMG_0623.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://2.bp.blogspot.com/-V2PhspNbu1s/WCA1smsgrWI/AAAAAAAACaI/-L8TXZMSzKsMfVsw5-wL8pWhOvmN3Ik3gCLcB/s640/IMG_0623.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Nagyszínház színpadán a 2016/2017-es évad első nagybemutatója Erkel Ferenc operája, a Bánk bán volt. <i>Galgóczy Judit</i> rendezésében egy minden elemében impozáns előadást láthattunk, melyben a letisztult háttér és a reformkort, Erkel korát idéző jelmezek különösen szép tablóképeket tártak elénk. A mostani előadás különlegessége, hogy nem a múlt század negyvenes éveinek <i>Nádasdy Kálmán</i>-féle színpadi adaptációjához nyúlt vissza a rendező, hanem az eredeti Erkel-partitúrához. A jól ismert bordal, valamint a <i>Simándy József</i> hangjával már szinte összefonódott <i>„Hazám, hazám”</i> című nagyária azonban most is gyönyörűen szólt, utóbbi a főszereplő <i>László Boldizsár</i> hangját dicsérve. A szereplők közül mindenképp ki kell emelni a fiatal Kálnay Zsófiát, aki páratlan szépségével, méltóságteljes megjelenésével mindvégig uralta a színpadot. Még „holtában” is. Az ő kiállásának és a kissé modern, kissé középkori divatot vegyítő, fenséges ruhát álmodó jelmeztervezőnek hála, <i>Gertrúd</i> kilógott a rebellis magyar férfiak uralta közegből. Altorjay Tamás vívódó <i>II. Endréje</i> és <i>Kelemen Zoltán</i> panaszos <i>Tiborc</i>a szintén ikonikus szereplői voltak az előadásnak. A Bánk bán – akár <i>Katona József</i> drámájára, akár Erkel operájára gondolunk – örökérvényű mondanivalóval bír a magyarság számára. A különböző korszakokban persze a hangsúlyok kissé eltolódhatnak, de az alábbi kérdések újra és újra aktuálisan visszatérnek: Hogyan viszonyul a magyarság az idegenekhez? Hogyan csapódik le a nép egyszerű gyermekében, ha azt látja, egész életében csak gürcöl, megfeszül a munkájában, s nem jut egyről a kettőre, miközben egy szűk elit ingyenélői keserves munka nélkül is hihetetlen előnyökhöz jutnak, s nincs más dolguk, mint hogy élvezzék az életet? S miként egyesül a társadalmi frusztráció a xenofóbiával, mikor az átlagember a népnyúzó ingyenélőt az idegennel azonosítja? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-dPVWm1IpwTo/WCA2Rlgz8OI/AAAAAAAACaM/9wT3yhrMyecOe9ZHvHi4pMj1rQH3YGNwgCLcB/s1600/IMG_0233.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://4.bp.blogspot.com/-dPVWm1IpwTo/WCA2Rlgz8OI/AAAAAAAACaM/9wT3yhrMyecOe9ZHvHi4pMj1rQH3YGNwgCLcB/s640/IMG_0233.JPG" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Három játszóhely, három premier, három műfaj. Különböző korszakok és kultúrák, mégis hasonló karakterek. A három darab hasonló figurákat leplez le: az ügyeskedőt, a ravaszt, az ingyenélőt, a hatalmával visszaélőt, a mindenkin átgázolót, a mindenkit megvásárlót, s velük szemben ott találjuk a igazságot képviselő kisembert, a reménytelen szélmalomharcot vívót, a hatalommal szemben lázadót, az urakat megleckéztetőt. A végkicsengése persze mindhárom darabnak más. A Volpone győztese a hatalomnak fricskát mutató, a hatalmasok technikáit elsajátító szolga, Mosca. Bánk azonban kemény árat fizet az árulásért, azért, mert önmaga kívánt igazságot szolgáltatni a meráni királyné meggyilkolásával. Hubay Miklós drámájában nem marad más, mint a pőre hatalomvágy, a tobzódó terror, mely nemcsak a hatalmasokat – mint például Agrippina és Seneca -, de a játszmákból kimaradni szándékozó kisembert is magával ragadja. A hatalmasok és az igazságszerető, magányos harcosok konfliktusai, a társadalmi igazságtalanságok, a kisember szerepe a történelemben mind bőséges témát adtak erre az évadra a Szegedi Nemzeti Színháznak. Műfajtól függően találkozhatunk ezekkel a jelenségekkel s emberi karakterekkel hol brutális, hol humoros formában, hogy kicsit megmozgassuk a rekeszizmokat, vagy épp, hogy legyen min gondolkodni este tíz után is Thália kapuján kilépve.<br />
<br />
<i><span style="font-size: x-small;">Írta: Rechtenwald Kristóf</span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i style="background-color: #dbcfa2; font-family: Georgia, Utopia, "Palatino Linotype", Palatino, serif; font-size: 15.4px;"><span style="font-size: xx-small;"><br /></span></i>
<a href="https://www.facebook.com/pg/kulturgengszterek/photos/?tab=albums" target="_blank"><i>További képek a fenti előadásokról ide kattintva érhetők el.</i></a></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-39475146119989016102016-09-14T13:46:00.000+02:002016-09-14T16:49:04.353+02:00Izgalmas évadkezdés a Csiky Gergely Színházban<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-tEtQp3XOqUE/V9kvqeAUcvI/AAAAAAAABw0/2yV2KpMnrjkZSASewusDXM9r6KN_5NU2QCLcB/s1600/14265092_768075173295421_6582850387491213938_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://2.bp.blogspot.com/-tEtQp3XOqUE/V9kvqeAUcvI/AAAAAAAABw0/2yV2KpMnrjkZSASewusDXM9r6KN_5NU2QCLcB/s640/14265092_768075173295421_6582850387491213938_n.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A <i>Csiky Gergely Színház </i>új évada színes programokkal és egy szívhez szóló családi előadással vette kezdetét Kaposváron. Kicsik és nagyok egyaránt megtalálhatták a hozzájuk közel álló témákat, legyen szó a felolvasó színházról, vagy a szeptember 15-én bemutatásra kerülő <i>A Két Lotti</i> című gyerek darabról.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
A kaposvári teátrum immár harmadik alkalommal rendezett felolvasó színházat közönsége számára. Ezen előadások különlegessége abban rejlik, hogy a színészek szövegkönyvvel a kezükben viszik színre a kortárs novellákat, elbeszéléseket. Ezáltal a közönség mintegy bevonva érezheti magát egy-egy színpadi produkció megszületésénél. A maratoni eseménysorozat további jelentős része volt, hogy minden produkciót egy közös megbeszélés követett az alkotókkal és a nézőkkel. Színészek, rendezők és a publikum egy jelképes asztal körül. A hangulat garantált volt mind az előadók, mind a nagyszámú lelkes közönség részéről.<br />
A felolvasó színházi maraton során három előadás került színpadra:<br />
<i>Németh Ákos Prostitúció</i> című darabja <i>Fándly Csaba</i> rendezésében, <i>Benedek Albert: Rátenyér</i> című kisvárosi meséje <i>Tóth Géza</i> irányításában, végül pedig <i>Háy János</i> új, <i>Hozott lélek</i> című története <i>Kelemen József</i> keze nyomán. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-9EyUjsvtxuc/V9kv3k_n29I/AAAAAAAABw4/NM0UqNDupBQe-H5HmbN3M3ZxScgDE7KuQCLcB/s1600/14330129_768075469962058_357546156948199368_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://3.bp.blogspot.com/-9EyUjsvtxuc/V9kv3k_n29I/AAAAAAAABw4/NM0UqNDupBQe-H5HmbN3M3ZxScgDE7KuQCLcB/s640/14330129_768075469962058_357546156948199368_n.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
És, hogy a kisebb korosztály se érezze magát elhanyagolva, a hivatalos évad első bemutatója rögtön <i>Erich Kästner</i> regénye, a A Két Lotti színpadi bemutatója lesz. Az átdolgozott szövegeket <i>Béres Attila</i>, míg a zenei betéteket <i>Novák János</i> jegyzi.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szeretetre méltó történet két lányról szól, akik egy nyári tábor során döbbennek rá arra, hogy egymás rég eltitkolt ikertestvérei. Persze a gyermeki lélek egyszerű, mégis hatalmas bonyodalmakat hozó döntése majd egy végső nagy, boldog <i>happy end</i>hez vezet minket, de addig is olykor fejünket fogjuk a bonyodalmak sűrűjében.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-C_qe5CTO2BY/V9kwT9y404I/AAAAAAAABw8/gzcughjXHt4mLqyyk3_lKawGCqkDyqvkACLcB/s1600/IMG_4992.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://4.bp.blogspot.com/-C_qe5CTO2BY/V9kwT9y404I/AAAAAAAABw8/gzcughjXHt4mLqyyk3_lKawGCqkDyqvkACLcB/s640/IMG_4992.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kőváry Katalin </i>rendezése rendkívül leegyszerűsíti az események sorát, de talán pont ezért is válik élvezhetővé még a legkisebbek számára is. Felnőtt nézőként talán kicsit vissza kell nyúlnunk a legalapvetőbb élvezeti vonalhoz és félre kell tennünk a felmerülő dramaturgiai hiányosságokat engedvén, hogy csak sodorjon minket az ár. </div>
<div style="text-align: justify;">
A látvány, a díszlet és a fények is a fent említett puritán vonalat követik leszámítva talán a rémálom jelenetet, ami még felnőtt fejjel is kellően borzongatóra sikerült. A gyerek színészek nagyon igyekeznek, és meg merem kockáztatni, hogy pont ezért érzik majd a nézőtéren ülő kicsinyek az ő helyükbe magukat, hiszen bármelyik másik csemete is így szavalna verset a nagyok előtt, vagy mímelne könnyeket egy mese darabban.</div>
<div style="text-align: justify;">
A felnőtt színészek úgy, mint <i>Érsek-Obádovics Mercédesz</i>, <i>Nyári Szilvi</i>, <i>György-Rózsa Sándor</i>, vagy a narrátor szerepében <i>Hunyadkürti György</i>, rendkívül intelligens módon terelgetik a történéseket a színpadon és gyorsan alkalmazkodnak minden váratlan eseményhez. A türelem és a jó szándék sugárzik belőlük.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-DGfFNYU6Hlk/V9kwgpf3EgI/AAAAAAAABxA/K7BX9d59h5AZAyaVnzsWv7SbZdKGNvC3wCLcB/s1600/IMG_4945.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://3.bp.blogspot.com/-DGfFNYU6Hlk/V9kwgpf3EgI/AAAAAAAABxA/K7BX9d59h5AZAyaVnzsWv7SbZdKGNvC3wCLcB/s640/IMG_4945.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Összességében egy szerethető előadás született, amit kifejezetten ajánlhatok kis gyerekes családoknak és azoknak, akik egy könnyed kikapcsolódásra vágynak. Mert néha ilyen is kell. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
További képek a<u><i> <a href="https://www.facebook.com/kulturgengszterek/" target="_blank">Kultúrgengszterek Facebook oldalán</a>.</i></u></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-63215650078632866562016-08-24T18:56:00.001+02:002016-08-26T09:41:10.351+02:00"... színész vagyok. Nem zenés, vagy prózai, hanem SZÍNÉSZ..." - interjú P. Petőcz Andrással<div style="text-align: justify;">
<div align="center" class="separator" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-v6kiwsoU1mA/V7sA2eQpW7I/AAAAAAAABrc/tko2tcvYLko9Da9eVdXKMD4AL_la1D67gCLcB/s1600/IMG_1186.jpg"><span style="color: blue; text-decoration: none;"><!--[if gte vml 1]><v:shapetype id="_x0000_t75"
coordsize="21600,21600" o:spt="75" o:preferrelative="t" path="m@4@5l@4@11@9@11@9@5xe"
filled="f" stroked="f">
<v:stroke joinstyle="miter"/>
<v:formulas>
<v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"/>
<v:f eqn="sum @0 1 0"/>
<v:f eqn="sum 0 0 @1"/>
<v:f eqn="prod @2 1 2"/>
<v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"/>
<v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"/>
<v:f eqn="sum @0 0 1"/>
<v:f eqn="prod @6 1 2"/>
<v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"/>
<v:f eqn="sum @8 21600 0"/>
<v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"/>
<v:f eqn="sum @10 21600 0"/>
</v:formulas>
<v:path o:extrusionok="f" gradientshapeok="t" o:connecttype="rect"/>
<o:lock v:ext="edit" aspectratio="t"/>
</v:shapetype><v:shape id="Kép_x0020_1" o:spid="_x0000_i1025" type="#_x0000_t75"
alt="https://1.bp.blogspot.com/-v6kiwsoU1mA/V7sA2eQpW7I/AAAAAAAABrc/tko2tcvYLko9Da9eVdXKMD4AL_la1D67gCLcB/s640/IMG_1186.jpg"
style='width:480pt;height:321pt;visibility:visible' o:button="t">
<v:imagedata src="file:///C:/Users/Foto/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image001.jpg"
o:title="IMG_1186"/>
</v:shape><![endif]--><!--[if !vml]--><!--[endif]--></span></a><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-v6kiwsoU1mA/V7sA2eQpW7I/AAAAAAAABrs/OAVPPpV-8ME4cR7rYU4OBXNJ2UCL1T58ACPcB/s1600/IMG_1186.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="430" src="https://4.bp.blogspot.com/-v6kiwsoU1mA/V7sA2eQpW7I/AAAAAAAABrs/OAVPPpV-8ME4cR7rYU4OBXNJ2UCL1T58ACPcB/s640/IMG_1186.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;"><span style="font-size: 13.5pt;"><i>P. Petőcz András</i> nevébe lépten-nyomon
belebotlani színházi körökben. De még csak nem is sejthetik a nézők milyen sokoldalú </span><span style="font-size: 18px;">tálentum</span><span style="font-size: 13.5pt;"> lapul meg az ismerős név mögött. András nem
csak tehetséges színész, erős, karakteres hangú énekes, de hosszú évek óta
klarinétosként örvendezteti meg a jazz kedvelőket zenekarával, a <i>Mardi Gras
Jazz Band</i>del. Kétségkívül az egyik legsokoldalúbb és legizgalmasabb
beszélgetőpartnert köszönthettük személyében, aki nyílt határozottsággal
osztotta meg nézeteit a magyar színjátszás nehézségeiről és csodáiról.</span></span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span><br />
<b><span style="font-size: 13.5pt;"><span style="font-size: 13.5pt;"></span></span></b><br />
<a name='more'></a></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Mi az a P. betű a Petőcz előtt?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Most adjam ki?<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Légy szíves.</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Na jó, kiadom. <i>Petőcz András</i>, költő és
irodalmár, felhívott körülbelül 10 évvel ezelőtt, hogy már egy ideje tisztában
van a létezésemmel és azzal, hogy színész vagyok, különböző plakátokon
szerepelek, és - lévén, hogy én vagyok a fiatalabb - legyek szíves
megkülönböztetni magam valahogy őtőle. Természetesen akceptáltam ezt a kérését.
De jelentése is van egyébként. A <i>Theátrum Színiakadémiá</i>n végeztem a
tanulmányaimat 1999-ben és a drága mesteremre, aki sajnos nem sokkal később el
is távozott az élők sorából, <i>Pethes György</i>re utalván van ez a P betű a nevem
előtt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Kanyarodjunk vissza akkor egészen a
kezdetekhez. Hogy jött a zene és a színház az életedbe?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Fogalmam sincs (<i>nevet</i>). Egyszer csak…
Semmiféle hivatásos művész - ha lehet ezt így mondani- nem volt a családomban.
Legalábbis nincs tudomásom róla. Édesanyám kiválóan rajzolt valamikor, édesapám
zongorázgatott, de semmi extra. Nem volt túltengő exhibicionizmus sem a
családomban soha, sőt… Úgyhogy nem tudom. Irtó cuki gyerek voltam, tejföl-szőke
hajam volt, szerettek a tanárok is, de ez már nyomokban sincs meg (<i>nevet</i>).<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Mégis mi jött előbb: a zene vagy a
színház?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A zene jött előbb. Igazából nagy hatással
volt rám a <i>Benkó Dixieland Band</i>nek a zenéje. A szüleim is szerették őket. Az
óvónőm azt mondta annak idején édesanyámnak, hogy mocoroghat bennem némi zenei
kvalitás. A mai napig kristálytisztán emlékszem arra a beszélgetésre 6
éves koromban édesanyámmal, hogy szeretnék-e klarinéton tanulni, én meg
mondtam, hogy persze, csináljuk. Így 7 évesen fogtam hangszert először a
kezembe és úgy mentem már oda, hogy én márpedig akkor ezt a műfajt akarom
játszani. Teljesen határozott világképem és elképzelésem volt már akkoriban is
(<i>nevet</i>). Aztán persze elkezdtek szerepeltetni, ami nekem baromira tetszett. De
igazából ennyi. Sosem voltam gyerekszínész. Azt sem tudtam, hogy eszik-e vagy
isszák, és töredelmesen bevallom: nem is nagyon jártam színházba. Bármennyire
is kaposvári gyerek vagyok és ott a <i>Csiky Gergely Színház</i>, az azt övező
nimbusszal. Később jöttek csak a színjátszókörök az iskolában, és marhára
tetszett, hogy lehetett szerepelni. Ez egy hétköznapi történet ebből a
szempontból. De vannak hollywoodi vonásai.. bár inkább a zene kapcsán.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Mégpedig?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">1985-öt írunk. A Benkó Dixieland Band akkor
jött vissza az első nagy amerikai és mexikói turnéjáról. Kaposváron is majdnem
minden évben felléptek. Ezen a koncerten történt, hogy kis családommal az első
sorban foglaltam helyet, persze világított a hajam a sötétben. Teljesen el
voltam varázsolva. Csoda volt minden! Élőben akkor találkoztam velük először.
És az utolsó számot - amire sajnos már nem emlékszem, hogy mi volt - nekem
ajánlotta <i>Benkó Sándor</i>, mondván: ennek a kisfiúnak, aki ilyen hősiesen
végigülte a koncertet! Azt persze nem tudta, hogy valószínűleg én élveztem a teremben
a legjobban az egészet. Koncert után odamentem hozzá, mert <i>Riskó Géza</i> írt az
útjukról egy riportkönyvet és azt dedikáltattam vele. Fölnéztem rá, a
"sztratoszférába", és azt mondtam: „Köszönöm szépen a külön számot,
egyébként én is klarinétos vagyok”. Mindezt 2 hét zeneiskolai múlttal a hátam
mögött (<i>nevet</i>). Az öntudat azért már megvolt picinek is (<i>nevet</i>). Kaptam tőle
egy puszit, így 3 hétig nem mostam meg az arcom, és akkor, ott végképp
megpecsételődött a sorsom.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Az elején azt kérdezted, hogy lettem, mint
lettem… egy másik nagyon nagy pillanata volt az életemnek ’95 április 27. Egy
elképesztően hosszú, de nagyon élvezetes és egy számomra világot megváltó
próbafolyamat után bemutattuk a <i>Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium</i>
diákjaiként a <i>Mária evangéliuma</i> című rockoperát, amiben <i>János</i>t alakítottam
(<i>nevet</i>). Ez volt az utolsó szög a koporsómban, mert akkor mondta anyám, aki a
legnagyobb kritikusom volt világ életemben, hogy elképzelhető, hogy ezt kellene
csinálnom. Akkor már mocorgott bennem egy ilyesfajta kívánalom. Így
gyakorlatilag ezzel aláírta a "halálos ítéletemet" (<i>nevet</i>).<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">És most, 2016-ban ismét itt vagy, János
szerepében…</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"> <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Mondjuk benne volt a kezem, mert Sanyival
együtt (<i>György-Rózsa Sándor - szerk.</i>) én javasoltam <i>Vándorfi Laci</i>nak a darab bemutatását.
Érdekes, körülbelül két szóban nem voltam biztos az egész szerepet illetően.
Annak idején azért volt ez hatalmas dolog, mert az amatőr önképző kör attitűdje
a dolognak gyakorlatilag csak helyenként látszott az iskolában. Például, hogy
<i>Jézus</i> nem fiú volt, hanem egy lány csinálta egyébként tök jól… sőt, ha
belegondolunk akár még egy érdekes és izgalmas koncepció is lehetett volna. Az,
hogy belőlem milyen mélységek nyíltak meg saját magam számára, és egy ilyen
szerepet 17 évesen egészen vállalható módon meg tudtam fogalmazni, vagy hogy
ezt egyáltalán el tudtam énekelni, hogy birtokában voltam ennek, az ott lett
számomra is nyilvánvaló. Egy hatalmas nagy csoda volt az egész. Az idei
balatonlellei szabadtéri bemutatón voltak ott a régiek közül, és bizony áradtak
az érzelmek és csodálatos volt. <o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="separator" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: blue; text-decoration: none;"><!--[if gte vml 1]><v:shape id="Kép_x0020_2" o:spid="_x0000_i1026"
type="#_x0000_t75" alt="https://3.bp.blogspot.com/-EdeqoTQNaB4/V7sDWdzBtaI/AAAAAAAABr0/jFmfl4eF0UMfSFzxu6Fbk3-aMr-bC1T-wCLcB/s640/IMG_0777.jpg"
style='width:480pt;height:364.5pt;visibility:visible' o:button="t">
<v:imagedata src="file:///C:/Users/Foto/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image002.jpg"
o:title="IMG_0777"/>
</v:shape><![endif]--><!--[if !vml]--><!--[endif]--></span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-EdeqoTQNaB4/V7sDWdzBtaI/AAAAAAAABsA/3J1dEJlW3wcY79qEMX0MIoivg1H-3u5BwCPcB/s1600/IMG_0777.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="486" src="https://3.bp.blogspot.com/-EdeqoTQNaB4/V7sDWdzBtaI/AAAAAAAABsA/3J1dEJlW3wcY79qEMX0MIoivg1H-3u5BwCPcB/s640/IMG_0777.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A '95-ös bemutató után adódott egy
lehetőség. A következő évben mutatták be Az öreg hölgy látogatását a Csikyben
és hívtak oda statisztálni. Én azonban nem vállaltam el. Akkoriban kicsit
elszaladt velem a ló. Talán nem jól fogalmaztam. Máshogy kezdtem el látni
dolgokat. Bizonyos értelemben viszont jó hatással volt rám ez az élmény, mert
nyitottabb lettem egy csomó mindenre. Ez is elmúlt azóta (<i>nevet</i>). De párszor
elgondolkoztam azon, hogy mi lett volna ha… <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Mi
volt a következő lépés?<o:p></o:p></span></b></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nyilván ezután a főiskolát céloztam meg
Pesten, de borzalmas voltam. Fogalmam nem volt az egészről. Nagyon komoly
felvételi bizottságom volt: <i>Avar István</i> és <i>Kazimir Károly</i> ültek velem szemben,
egyikük sincs már köztünk. Az első mondatukkal szétszedtek. Jó anyám azonban
nem hagyta annyiban a dolgot, és meggyőzött, hogy mindegy, hogy hol, de
tanuljak tovább. Marha érdekes, hogy milyen racionálisan tudja felmérni a
dolgot valaki, akinek semmi köze nem volt soha tevékenyen a művészetekhez.
Akkoriban az volt a divat, hogy a különböző színi iskolák gyakorlatilag a
hozzám hasonló emberekből szemezgettek. Valahonnan egyszer csak elkezdtek
bombázni levelekkel: a <i>Magyar Színiakadémia</i>, a <i>Békéscsabai Stúdió</i>, a
<i>Theatrum</i>, a <i>Théba</i>. Így a sikertelen egyetemi felvételi után ráakadtam Pethes
Györgyre, aki az első pillanatban megfogott és így kerültem be a Theatrumba.
Nagyon jó hangulatú volt az egész felvételi, laza és helyes, amit a szakmai
életem 3 legboldogabb éve követett az iskolában. Az valami csoda volt, amit ott
átélhettem. Nagyon tetszett, amit a Tanár úr mutatott, úgyhogy nem is mentem el
máshova tanulni. Irtózatosan beteg volt szegény egyébként végig, a szíve miatt.
Látszott rajta nagyon. Kint voltunk a XI. kerületben, az Etele úton, és a 3.-ra
kellett fölmászni, ami nagyon megerőltető volt számára, rettenetesen
szenvedett. De azt mondták nekünk, hogy annyira szerette a mi osztályunkat,
hogy mi tartottuk még benne a lelket. Így a következő ősszel meg is halt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Még egyszer elmentem a főiskolára. Azt sem
felejtem el. <i>Hegedűs D. Géza</i> és <i>Benedek Miklós</i> voltak ott. Egy tök jó
hangvételű felvételi volt, nagyon helyesek voltak mind a ketten. Kíváncsiak is
voltak rám, és nem juttattak tovább az első fordulón sem (nevet). Egyébként ’97
idején a <i>Gór-Nagy Mária Színitanoda</i>, a <i>Magyar Színház</i>, a Theatrum és még 1-2
ilyen iskola sokkal alkalmasabb embereket eresztett ki az életbe, mint a
főiskola. Nyilván tisztelet a kivételnek, hiszen akkor is megvoltak a
tehetségek, akik aztán meg is maradtak és érvényesülni is tudtak. De az akkori
változó színházi világ számára sokkal komplexebb embereket eregettek ki ezek az
iskolák magukból. Így végül is úgy döntöttem, hogy nem próbálkozom többet a
főiskolával. Akkor már olthatatlan „szerelemmel” lángoltam a tanár úr által
képviselt tanok és maga, az ember iránt, amit ő képviselt a szakmában. Mert ő
azt tanította, hogy az Ember a fontos. Ezzel én a mai napig így vagyok. Akár ha
a rám bízott lelkeket irányítgatom - akik szerencsére vannak -, akár ha
magamat, akár ha kollégákkal dolgozom együtt, mindig az ember felől közelítem
meg, vagy igyekszem megközelíteni az alkotói folyamatban a célt. Ez a tanár úr
hozománya. Ez aztán bejönni is látszott, mert nagyon jó helyzetben szerződtem
le Kecskemétre ’99-ben és el tudtam kezdeni a pályámat. Egy valamiben
szenvedtem hiányt és ez rányomja a bélyegét az egész pályafutásomra: az
érvényesülés titkát, azt senki nem mondta meg… Azt senki nem adta át, mint
ahogy a tanár úr is csak a tehetsége révén érte el, amit elért. Mindenki, aki
ismeri, a mai napig tisztelettel beszél róla és nagy megbecsülés övezi. De
érvényesülni - és ezt most a legpejoratívabban is lehet értelmezni - ő sem
tudott soha. Lehet, hogy a főiskola erre megtanít, vagy a kapcsolati tőke révén
könnyebb, nem tudom. Most már nem is érdekel egyébként. Bántanak dolgok, de ugyanakkor
tudok tükörbe nézni. Még ezzel a rettenetes bozonttal is, ami elburjánzott az
arcomon (<i>nevet</i>). <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Egyetértesz azzal a kijelentéssel, hogy
nem az iskola teszi a színészt, hanem valami annál több?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Abszolút egyetértek. Egyébként az a
legérdekesebb - és ezt nem tudom megfejteni magamban sem -, hogy, bár nem
voltam színház kulisszái mögött mielőtt belevágtam volna ebbe az egészbe,
valahogy a színházban való viselkedést és létezést, úgy a hierarchia, mint az
integrálódás részét, én a csuda tudja hogyan, de hoztam magammal. Ezt lehet a
szüleim hatása, és a tanár úré is, de valahogy tudom, hogyan kell viselkedni
egy színházban és ezt nem elsajátítottam, hanem megvolt már bennem. Tudom, hogy
mit lehet vagy mit nem a munkafolyamat során. Ez azonban nem azt jelenti, hogy
konfliktuskerülő lennék, hajajj, dehogyis! De ha bármelyik színházba, ahol
játszottam, elmennél és kérdeznél rólam, akkor például a műszak, az ügyelők,
vagy az összes többi ember pozitívan nyilatkozna szerintem. És erre büszke
vagyok. Nem mondom, hogy görcsösen, de odafigyelek erre. Volt már olyan, hogy
kiesett a partvis a takarító néni kezéből, mert azt hallotta tőlem, hogy „kezit
csókolom”. Mert nem szokta meg. És ez egy nagyon nagy szívfájdalmam, hogy -
visszakanyarodva a kérdéshez - akármilyen tehetséges egy fiatal, tessék beállni
a sorba. Nem kell mindjárt főszerepben domborítani, vagy ha igen, akkor a
következő legyen statisztálás, hogy egyszerűen a metódust, a működést
elsajátítsa. Ez nincs már meg és nagy hiba, mert kivetül a színpadon is. Ez
látszik. Nem tud úgy együttműködni két ember a színpadon, ha teszem azt
korosztálybeli különbség is van köztük és a fiatal nem tiszteli az idősebbet.
Uram bocsá’ lehet hatmillió fényévekkel is tehetségesebb az idősebb kollégánál,
mert miért ne?! Hát persze! De ahogyan a színházban viselkednek a mostani
emberek, az nagyon rossz irányba megy. És én nem hiszek abban, hogy ezt lehet
tanítani. Van, amit természetesen igen: beszéd technika, ének, tánc… de magát a
szerep megformálását csak elsajátítani lehet. De rossz, ha valakit rögtön rossz
értelemben véve "sztárként" kezelünk. Láttam ilyet: mai, hivatásos
színművész kolléga, aki túl lett sztárolva, és bár halálosan tehetséges, valami
nagyon hibádzik nála. És nem az alakításából hiányzik, hanem egész egyszerűen a
személyiségéből. Ha választok egy szabályrendszert, jelen esetben a színházat,
ami – sajnos ma már nem, de - kőkemény szabályokon kell, hogy alapuljon,
különben nem működik, akkor viszont kutya kötelességem megismerni a legkisebb
bugyrát a dolognak. Ezt pedig csak úgy lehet, ha beállok a sorba.. halkan
mondom ki: alázatnak hívják ezt a dolgot. Nem nagyon van már ilyen, vagy ha
mégis, akkor az az ember érvényesül a legkevésbé. Ez az "Én, Én, Én"
az egy nagyon rossz kiindulási pont. Természetesen individuumok vagyunk
mindannyian és exhibicionista állatok, de azért lássuk meg, mi a helyes
útvonal. Azt hiszem, hogy itt szokott fekete-fehérbe átúszni a kép és egy
fekete szalagot kap a képernyő szélére, hogy ez a nézet élt ettől eddig.
(<i>nevet</i>)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Sajnos a musical játszás sincs jó hatással
erre az egészre. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Miért gondolod így?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Mert rettenetesen nagy ostobaság
Magyarországon, hogy különbséget tesznek zenés és nem zenés színház között. Ezt
kikérem magamnak. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="separator" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: blue; text-decoration: none;"><!--[if gte vml 1]><v:shape id="Kép_x0020_3" o:spid="_x0000_i1027"
type="#_x0000_t75" alt="https://2.bp.blogspot.com/-7lDFWaTwWec/V7sBEPb06RI/AAAAAAAABrs/ir4Ym2PQTdwJCSLzFW8f1gYmdj4iwMLcACEw/s640/IMG_1190.jpg"
style='width:480pt;height:322.5pt;visibility:visible' o:button="t">
<v:imagedata src="file:///C:/Users/Foto/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image003.jpg"
o:title="IMG_1190"/>
</v:shape><![endif]--><!--[if !vml]--><!--[endif]--></span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-7lDFWaTwWec/V7sBEPb06RI/AAAAAAAABrs/8kwpCtuP0Z4Jq1REv1dFRVomxCjDH3eBgCPcB/s1600/IMG_1190.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="430" src="https://2.bp.blogspot.com/-7lDFWaTwWec/V7sBEPb06RI/AAAAAAAABrs/8kwpCtuP0Z4Jq1REv1dFRVomxCjDH3eBgCPcB/s640/IMG_1190.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">De ez csak a fővárosra jellemző, nem?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nem! Ez az egész magyar színházi életre
jellemző! Természetesen a főváros irányít, ebben igazad van. De amíg a <i>Rock
Színház</i> el nem kezdte a működését Magyarországon, addig ezzel a dologgal nem
foglalkoztak. Operettet természetesen játszottak annak idején - szerintem
magasabb színvonalon, mint mostanában. De ezzel sincs semmi baj. És aki lenézi
és utálja az operettet, azzal sem értek egyet, mert nincs igaza. Lehet szeretni
vagy nem szeretni a műfajt, de azt gondolom, lenézni nem lehet. Szerves része a
magyar és az európai színházi történelemnek és igenis csodálatos műfaj a maga
nevében. A másik az, hogy nincs is zenés rendező Magyarországon… talán csak
három vagy négy. És hol vannak a fiatal rendezők, a rendező szak? Kik jöttek ki onnan? Hol vannak ők? Egyet nem ismerek. Ez
egy iszonyatosan nagy rákfenéje ennek a történetnek. És akkor rendezzen valaki
itthon musicalt úgy, ahogyan azt kell. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">De ez nem csak a rendezőn múlik…</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nem biztos. Én tudnék neked mondani olyan
castot, akik színészileg, énekben és mindenben, ami ehhez szükségeltetik, ott
vannak. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Amerikában a sorozatok egy picit azért más
színvonalon mennek, mint Magyarországon. Nem mondom, hogy olyan rettentő magas
színvonalat képviselnek, de az alakítások azért szóra érdemesek. És ha megnézed
a <i>Rent</i> című filmet, a főszereplők közül négyen vagy öten is sorozatfőszereplők
és kiválóan csinálják. Ott ez miért megy? Nincs különválasztva, hogy zenés
színész. Ettől idegzsábát kapok. Én alapvetően prózai képzést kaptam, a lelkem
a prózáért lángol és mégis alig játszottam prózát az életemben. Azzal, hogy a
szabadúszást választottam, magamra vettem azt a keresztet, hogy az
énekhangommal tudok elsősorban a pályán maradni, mert ezt dobta a gép. És volt
olyan, aki egyrészt jóval fiatalabb, másrészt - most elnézést kérek az
arroganciáért -, semmivel sem jobb színész, mint én, és rám legyintett egy
társulati beszélgetést kapcsán, ahol vendégszínészként voltam jelen, hogy „áh,
te zenés színész vagy…”. Vagy voltam Győrben egy meghallgatáson, ahol prózai
kívánalmak is voltak és egyszerűen csodálkoztak, mert egy <i>Elveszett
paradicsom</i>ból egy <i>Zoltán</i> monológot elmondtam. Min kell csodálkozni? Nem
tudtátok, mert fogalmatok nincs róla, mert eddig daloltam nektek, de színész
vagyok. Nem zenés vagy prózai, hanem SZÍNÉSZ. Pont. Nagyon sokan vagyunk így
ezzel, akik valamilyen oknál fogva egy skatulyába bekerültek. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">De az egyetemen is külön zenés osztály
van. Ha már ott elkülönítik, miért csodálkozol?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Persze, mindig is így volt. De a kezdet
kezdetén, amikor a musical még új volt Magyarországon, akkor megértettem. 35
évvel ezelőttről beszélek. De nem ma. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Könnyen barátkozol az emberekkel?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nem. Szenzoraim vannak. Most egy ideje
lettem csak nyitottabb. Mások ezt előszeretettel kötik a gyermekáldáshoz, de én
nem feltétlenül. Ugyanúgy rühellem az embereket, ha arról van szó. (<i>nevet</i>)
Mindig a viselkedés és az értékrend alapján ítélem meg az embereket, nem arról,
hogy színész, vagy kávét főz, vagy csak ül valahol. A veled szemben ülő
embernél a veled szemben ülő embert jobban senki sem ismeri. Kőkemény
szabályrendszer szerint élek. Semmivel sem várok többet az emberektől, mint
amit én nyújtok. Nem tehetségről beszélek, hanem a hozzáállásról. És
természetesen gyarló vagyok, halandó és el tudom fogadni másnál is ezt.
Nyilván hibázunk, főleg az emberi kapcsolatokban nagyon sokat. De próbálom a
legjobb oldalamat nyújtani annak a maroknyi embernek, akit a barátomként
tisztelhetek. A haverkodás persze megy, de megérzem azt, hogy kivel tudok
azonos hullámhosszra kerülni és ki gondolkodik hasonlóképpen a dolgokról. Ha
viszont ezek az emberek megvannak, akkor csodálatosan tudom érezni magam a
bőrömben. Szóval nem, nem kötök könnyen barátságokat, úgy gondolom, hogy
viselkedni tudok, ha kell, de még mindig nehezen barátkozom és szerintem ez
most már így marad. Nálam – nem politikai értelemben véve - liberálisabb
gondolkodású ember nincs. Hagyjál békén és én is békén hagylak. Ennyi. Lehet,
hogy ez nem szimpatikus… Azzal nagyon régen megbarátkoztam, hogy megosztó
személyiség vagyok, hála Istennek. Nem szeretem, ha zavarnak, ha nem figyelnek
oda a másikra.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Szólsz, ha valaki nagyon zavar?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Előfordul, igen.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">És ha szakmai konfliktusba kerülsz, hogy
kezeled?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Attól függ. A konfliktus milyenségétől.
Érdekes, hogy az alkotói munkában való részvételemben a legnagyobb iskola az,
hogy idestova 10 éve foglalkozom darabok létrehozásával és színjátszóköröket
vezetek. Ez nagyon nagy iskola. És nemcsak az, hogyan szökken szárba egy
történet vagy darab, hanem az, hogy az emberekkel hogyan kell bánni. Ráadásul
amatőrökről beszélgetünk. A hozzáállás ott is nagyon fontos. Hogy a különböző
tehetségű, alkalmasságú emberekből, akik soha életükben nem akartak komolyan
színészek lenni, hogyan csinálsz egy viszonylag homogén masszát, hogy ne legyen
kilógás. Vagy hogyan próbálsz megfelelni azoknak a saját magad által támasztott
követelményeknek, hogy mindenki jól érezze magát ott. Ez a kreativitás
iszonyatosan jó, izgalmas és alig várom a következő évadunkat. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">És hogy jött az életedbe ez a színjátszó
csoport?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Van egy kis város, 30 km-re délre, Ócsának
hívják. Az én korábbi párom, aki színművésznő, onnan származik. Most már sok
éve a művelődési ház igazgatója. Akkoriban egy ócsai srác megtalálta őt, hogy a
<i>Corvinus Egyetem Széchenyi István szakkollégiumá</i>ba jár és kellene egy
színjátszókört létrehozni. De míg a volt páromban nem volt semmiféle ilyen
jellegű ambíció, tudta, hogy bennem van. Így talált meg ez a dolog.
Gyakorlatilag a kezdetek óta a <i>Radnóti Színház</i> fővilágosítója, <i>Baumgartner
Sándor</i> barátom jön, és csinálja nekünk a fényeket. A <i>Harangozó-díj</i>as <i>Spala
Korinna </i>barátnőm csinált nekünk koreográfiát az <i>Equus</i>hoz, technikusként ott van
Várhegyi Rudi, bármikor, ha hívom, megyünk a stúdióba és már csináljuk
is. De még sokan mások is besegítenek és semmit nem várnak el
cserébe. Ez valami olyan, ami megmaradt a régi világból és nagyon jó. Ez
az a fajta alkotás, ami kielégít szakmailag is, a kreativitásomat is szinten
tartja és sok esetben sokkal többet tudok közölni vele, mint színészként. És
mondjuk ki, az egészen más tészta, hiszen pénzt keresel vele, egy olyan munka,
amiben ha 10-ből 2-re azt mondod, hogy ez igazán jó volt, az az igazi öröm,
akkor boldog ember vagy. Nekem az a hitvallásom ezekkel a gyerekekkel szemben,
hogy amit én csinálok vagy mutatok nekik, az nem a JÓ színház, de jó színház.
Szerintem te, aki színházba járó, színházat ismerő és szerető ember vagy,
pontosan tudod, hogy ez mit jelent. Ez is jó színház. Abszolút nem zárkózom el
semmi elől. Van, ami tetszik az embernek, van, ami nem. De tudok tisztelettel
nézni olyan dolgokra is, amik alkalmasint nem tetszenek. De azt a hibát már nem
követem el, amit régen elkövettem, hogy lenézzem, vagy negatív ítélettel
illessem azt. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Szóval így jött az életembe a színjátszó.
Utána, amikor a hölgy igazgató lett a művelődési házban Ócsán, ott is
létrehoztunk egyet, ami mai napig működik hála Istennek, nagyon imádom őket.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="separator" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-kHu9fBh6C-0/V7sBM5yvxQI/AAAAAAAABr4/Ot4s5kA6aZA6baN_KUxsYMZ0_t93wKF9ACEw/s1600/IMG_1198.jpg"><span style="color: blue; text-decoration: none;"><!--[if gte vml 1]><v:shape id="Kép_x0020_4" o:spid="_x0000_i1028"
type="#_x0000_t75" alt="https://4.bp.blogspot.com/-kHu9fBh6C-0/V7sBM5yvxQI/AAAAAAAABr4/Ot4s5kA6aZA6baN_KUxsYMZ0_t93wKF9ACEw/s640/IMG_1198.jpg"
style='width:480pt;height:322.5pt;visibility:visible' o:button="t">
<v:imagedata src="file:///C:/Users/Foto/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image004.jpg"
o:title="IMG_1198"/>
</v:shape><![endif]--><!--[if !vml]--><!--[endif]--></span></a><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-kHu9fBh6C-0/V7sBM5yvxQI/AAAAAAAABr4/L2x_dplx6b0AURS0num-OVXV6rMmV5-AwCPcB/s1600/IMG_1198.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="430" src="https://4.bp.blogspot.com/-kHu9fBh6C-0/V7sBM5yvxQI/AAAAAAAABr4/L2x_dplx6b0AURS0num-OVXV6rMmV5-AwCPcB/s640/IMG_1198.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Mi az, ami elsőként eszedbe jut arról a
fogalomról, hogy színház?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A csoda, amit keresek. Hogy megtalálom-e,
azt nem tudom. 14 éves voltam, amikor egy szervezett színházlátogatás kapcsán
feljöttünk a <i>Madách Színház</i>ba a <i>Macskák</i>ra édesanyámmal . És az, ami ott
megcsapott.. és nem is feltétlen az előadásban, amit láttam, bár ez még az
eredeti <i>Haumann Péter</i>, <i>Szerednyei Béla</i>, <i>Bencze Ilona</i> szereposztással ment.
Hanem az az érzés, ahogy ott ülsz, és az emberek körbevesznek (mondjuk őket
inkább kihagynám).. az az atmoszféra, vagy szellemek, az az illat, az a… nem is
tudom.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Energia…</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Igen, energia. Ez jut eszembe a
színházról. A színpadon való csoda viszont ritka, mint a fehér holló. Nem a
külsőségről beszélek, mert csodálatos előadásokban játszhattam, de azt a valami
pluszt, amiről beszélek, azt nagyon kevésszer tapasztaltam. Hivatásos
pályafutásom során talán, ha kétszer éltem meg.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">És melyik volt az a kettő?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Az egyik az, hogy <i>Nagy-Kálózy Eszter</i>rel
dolgozhattam együtt. Valami hihetetlen volt. Igazából a szó szoros értelmében
nem játszottunk együtt, mert nem voltunk kapcsolatban a színpadon, de amivel ő
rendelkezik, az valami hihetetlen. Az a Színház. Nagy-Kálózy Eszter A Színház.
Ott, az alatt a próbafolyamat alatt, több csoda történt velem viszonylagos
külső szemlélőként. A vágy villamosa volt egyébként ez az előadás, 2004-ben Sopronban.
<i>Rudi Peti</i> (<i>Rudolf Péter - szerk.</i>) rendezte. Ő is egy csoda a szememben
egyébként. Amit ott napról napra, próbáról próbára történt, az valami
leírhatatlan. Azoknak a csodáknak, amik egy ilyen volumenű alakítás során
megtörténhetnek és meg is történtek, szeretnék aktívabb részese lenni. De ha
hiszed, ha nem, nem sikerült még eddig. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A másik ilyen pillanat érdekes módon a
mostani Evangélium próbáján történ meg. Egyetlen interakcióm volt <i>Koscsisák
András</i> barátommal, akit nagyon nagyra tartok. Ő játssza <i>József</i>et és épp az a
jelenet volt, amikor ott marad a keresztnél büszke apaként és nézi a fiát. Az,
amit ő ott játszott, na az… hátborzongató. Na ezek azok a pillanatok, amik
nagyon ritkák sajnos. Zenésben pláne, mert ott komoly szabályrendszerek és korlátok
vannak. Olyan prózai előadásokban szeretnék játszani, ahol 20 embernek adunk
elő akár penészes pincékben, de ilyen elánnal. Azt szeretném egyszer elérni,
hogy egy ilyen szakmai rétegben felmerüljön a nevem. Remélem, hogy a korral
megjön ez is. Bízom benne. Ezzel az alkattal, amivel rendelkezem nem könnyű. Ez
a tökéletesen átlagos külső (<i>nevet</i>). Nem magas, nem extrémen alacsony, hol
kicsit kövérebb, hol kicsit nem, se nem túl szép, se nem túl ronda, se nem
semmilyen. Játszottam már békától kezdve kövér kínai kereskedőn keresztül
mexikói fiúig mindent (<i>nevet</i>). <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Egyébként a magyar színházi világnak az
egyik rákfenéje, hogy minden áron dobozoljunk be mindenkit valahova. Vagyok
annyira pökhendi, hogy azt gondoljam, én egy fregoli ember vagyok. Nálam a
tól-ig egy elég széles spektrumon mozog. De nyilván sokat kell színpadon látni,
és akkor ki lehet találni, hogy vajon tényleg így van-e. Egész egyszerűen nem
találtam meg az emberemet a Pethes tanár úr óta, aki belém helyezné a bizalmát,
mondván "tudom, hogy te meg tudod csinálni". Amúgy ez is rettenetesen
pökhendinek fog hangozni, de tisztában vannak vele, hogy mit tudok. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nagyon érdekes, a szakmai közegben én
sokáig csak megfigyelek. Ezt nagyon sokan félreértelmezik. Kívülállónak,
távolságtartónak, barátságtalannak gondolnak és ez nem jó. De ezzel már nem
tudok és nem is akarok mit kezdeni. Ilyen vagyok. A bratyizás csak egy idő után
jön, ha jön. De ha nem jön, akkor nem szeretem csinálni, mert őszintétlennek
tartom és nem én vagyok. Rettenetes nagy liberális, mindenkit fogadjunk el
világban élünk, engem valahogy mégsem sikerül (<i>nevet</i>). Na jó, ez nem igaz, mert
például a Pannon Várszínházban azért szeretek és játszok is sűrűn, már idestova
10 éve, mert ott pontosan magamért kellek és tudják, hogy egy barom vagyok, de
azt érzem, hogy nemcsak elfogadtak, hanem szeretnek is és az jó. Nyilván megvan
a kényelme is annak, hogy azt a játékrendszert már ismerem, tudok vele mit
kezdeni, de jól érzem magam köztük, mert helyes emberek és egyre veretesebb
művész kollégák is szívesen jönnek oda játszani. Nem vagyok egy egyszerű eset,
az tény. (<i>nevet</i>)<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Kicsit evezzünk más vizekre. Mesélj a
zenekarodról.</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Semmivel sem könnyebb ott a helyzet,
ugyanez pepitában (<i>nevet</i>). A kívülállás ott is megvan. Lévén, hogy nem vagyok
végzett zenész. 8 évig jártam zeneiskolába, az említett kívánalommal
erőteljesen felvértezve. De az, hogy én nagy művészek által megírt kottákból
órákig az ujjrendeket gyakoroljam… na nem. Egy idő után nyűg lett az egész. Nem
tudtam, hogy kezdjem el a műfajt játszani, nem tudtam róla semmit. És íme az
újabb hollywoodi történet: 15 éves koromban abbahagytam másfél évre, örökre,
gondoltam én. A hangszert visszaszolgáltattam a zeneiskolának, őszinte búcsút
vettünk az egyébként nagyon jó szakember tanárnőmtől, akivel nem találtuk meg a
közös hangot sajnos, de mondta, hogy nagyon nagy kár értem, mert sokkal több
van bennem annál, mint ami kijött. Másfél évvel később egyik nap veszettül
ugatni kezdett a kiskutyám a kaposfüredi házunknál. Kinéztem az ablakon és az
egyik volt osztálytársam állt a kapuban két másik arccal, akiket nem ismertem.
Kiderült, hogy egy 1 évvel korábban alapított dixieland zenekar tagjai, akik
hallották, hogy klarinétozom, és jól jönnék a zenekarukba. Az álmom ott volt
egyszer csak előttem. Így kezdtem el velük a munkát és a tökéletes pálfordulás
következett be. Olyan elánnal próbáltam, hogy anyámék már aggódtak, egyáltalán
le fogok-e érettségizni, mert semmi más nem volt csak a klarinétozás és később
a próbák az Evangéliummal. Azt hiszem másfél hónap alatt sikerült elsajátítanom
az általuk játszott dalokat, aztán megvolt az első koncert. Borzalmas volt így
utólag visszagondolva (<i>nevet</i>). Nem volt akkoriban saját hangszerem, de
bementünk a volt tanárnőmhöz, hogy esetleg nem lehetne-e, hogy kapjak egy
hangszert kölcsön. Akkoriban ez nem járta, hogy úgy használjam a hangszert,
hogy nem tanulok a zeneiskolában. De ő elintézte - szerintem érzett valamit -
és azt a hangszert kaptam meg, amin előtte megtanultam játszani.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Ezt követően találkoztam ismét Benkóékkal,
akik csináltak egy délelőtti matiné műsort a srácoknak Kaposváron, az esti nagy
koncert előtt. És megtette Benkó, hogy az utolsó, finálé számot a mi zenekarunk
játszhatta. Ő ilyen ember volt.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Hogyan
folytattad a zenélést, amikor Pestre mentél iskolába?<o:p></o:p></span></b></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Amikor felkerültem a Theatrumba, a második
utam a Török Pál utcába vezetett, aminek később is egy jelentős szerepe volt az
életemben <i>Miklós Tibi</i> és a <i>Pikkoló Színház</i> kapcsán, ahol például a Rent
főszerepét játszhattam. Nagyon nagy élmény volt. Ebben a Török Pál utcában
működött Benkóék klubja. És én besétáltam oda a hónom alatt egy kölcsön
klarinéttal, hogy akkor én most jönnék ide játszani. Akkor voltam 18 éves.
Nyilván nem emlékezett rám Kaposvárról, de azt mondta, hogy: ”Rakd össze a
csövet, de el ne tűnj nekem.” És akkor beszálltam hozzájuk játszani. Majd
bepisiltem az izgalomtól, hiszen gyerekkorom bálványai között voltam. Később
Kaposváron játszottam velük nagy koncerten, aztán Pécsen is. Sajnos a bálványok
azért megdőltek szépen, ahogy az ember nő és megismeri őket. De mindenesetre
haláláig, azaz tavalyig nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki egymással.
Összeszerveztem közös koncertet velük és a saját zenekarommal a későbbiekben.
Játszhattam világsztárokkal, például <i>Joe Muranyi</i>val, aki szintén nincs már köztünk
sajnos. Nagy nevekkel - hála Istennek és Benkónak. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Amikor 2002-ben eljöttem Kecskemétről
Pestre, akkor hoztam létre a zenekaromat, ami a mai napig működik. Nagyon
megtisztelő, hogy a mai tradicionális jazz zenét tudó és játszó emberek közül
kik játszanak velem, aki egy abszolút kívülálló vagyok, jöttem valahonnan és
játszom úgy, ahogy, viszont olthatatlan és lángoló szenvedéllyel létezem a
műfaj iránt. Néha nagyon nehéz a menedzselése, ez megint egy nagyon nagy
beszélgetés témája lenne, hogy hol tart a mai kultúrszervezői társadalom és
gondolkodásmód. Maradjunk annyiban, hogy nagyon nehéz korban élek a
világnézetemmel. De nagyon nagy vágyaim, meg terveim és álmaim vannak. A
zenével és a színházzal kapcsolatban is. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Ha találkozhatnál gyerekkori önmagaddal,
mit mondanál neki?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Én skizofrén vagyok. Nagyon sokáig az a
két érzés viaskodott bennem, hogy rühelltem és imádtam magam egyszerre. Most
már csak imádom (<i>nevet</i>). Azt tanácsolnám magamnak, hogy bölcsebben. És ebben
benne van minden. Vagyok olyan pökhendi, hogy nem kérdőjelezem meg azt az utat,
amit a jelenlegi képességeim elsajátítása során bejártam. Semmit nem csinálnék
az életemnek abban a szegmensében másképp. Egy darabig vakon hittem benne - ez
ma is így van, csak már nem vakon -, hogy a színpad a lényeg, a próba a lényeg.
Az, hogy hogy mész oda, hogy dolgozol, mit csinálsz és mi lesz a vége. Ez
alapján vártam el mindig is, hogy megítéljenek. Én buta. Tehát ebben kéne
bölcsebbnek lennem. Hogy nem ott dőlnek el a dolgok. De akkor lehet, hogy nem
lennék színész. Volt olyan szitu, amikor úgy ki kellett volna mondani dolgokat,
de nem tettem és nem tudom, miért. Lehet, hogy önzésből. Ilyen furcsa groteszk
önzésből, hogy én annyira hiszek ebben a saját magam által felállított
értékrendben, hogy nem vagyok hajlandó ebben a részében kompromisszumot kötni.
Volt olyan, hogy ott ültem egész éjszaka az igazgató mellett és nem jött ki az,
amivel akár tovább jutottam volna. Talán ha pofátlanabb, vagy lazább, oldottabb
lettem volna, de nem. Ebből a szempontból bárkinek jobban való ez a szakma,
mint nekem (<i>nevet</i>).<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="separator" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
<span style="color: blue; text-decoration: none;"><!--[if gte vml 1]><v:shape id="Kép_x0020_5" o:spid="_x0000_i1029"
type="#_x0000_t75" alt="https://3.bp.blogspot.com/-oFaOun8ZvXw/V7sBbtaYXZI/AAAAAAAABr4/Fmm1ANreEYk4wlKuAMJiKB9l0et4SWg3wCEw/s640/IMG_1183.jpg"
style='width:480pt;height:322.5pt;visibility:visible' o:button="t">
<v:imagedata src="file:///C:/Users/Foto/AppData/Local/Temp/msohtmlclip1/01/clip_image005.jpg"
o:title="IMG_1183"/>
</v:shape><![endif]--><!--[if !vml]--><!--[endif]--></span><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-oFaOun8ZvXw/V7sBbtaYXZI/AAAAAAAABr4/5BYQ4ue7IkspqOa26afWU2Z6Fjk43dtCgCPcB/s1600/IMG_1183.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="430" src="https://1.bp.blogspot.com/-oFaOun8ZvXw/V7sBbtaYXZI/AAAAAAAABr4/5BYQ4ue7IkspqOa26afWU2Z6Fjk43dtCgCPcB/s640/IMG_1183.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Akkor most játsszunk levezetésnek egy kis
asszociációs játékot. Mik jutnak eszedbe az alábbi szavakról?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">- színház</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Csoda<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">-zene</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Dixieland<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">-férfi</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Én<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">-nő</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A csodák csodája.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">-siker</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Az mi? (<i>nevet</i>) Ez nagyon összetett, de
mondjuk, legyen akkor „finom”.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">-kudarc</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Vereség.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">-otthon</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Húha… érzékeny pont. Volt. Burok volt. De
amióta a pályán vagyok, nincs otthonom. Pontosan akkor költöztek el a szüleim
és a családom Kaposvárról Pécsre, amikor elmentem Kecskemétre játszani.
Megszűnt így a szobám, megszűnt a minden. Talaj nélkül maradtam. Azóta
színészházak, albérletek… még nincs meg az otthonom. De van egy álmom, hogy hol
lesz egyszer és azt úgy hívják, hogy Szigliget.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">-hit</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Magamban hiszek. Nem hiszem, hogy el fogok
érni mindent, amit szerettem volna, de saját magamban hiszek. Mondtam, hogy
imádom magam (<i>nevet</i>).<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b><span style="font-size: 13.5pt;">Akkor a következő kérdés tetszeni fog. Ki
valójában az a Petőcz András?</span></b><span style="font-size: 13.5pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nem mondom meg. (<i>nevet</i>) A jelenlegi Petőcz
András a természet, Isten, vagy nem tudom ki legnagyobb csodájának az édesapja.
Őt úgy hívják, hogy <i>Petőcz Benedek</i> és nagyon szégyellem magamat, hogy eddig nem
ejtettem róla szót. Tudod azért van annyira nagyon rendben ez a gyerek, mert
semmiféle gondolkozás, számvetés vagy mérlegelés nem előzte meg az ő jöttét,
annak ellenére, hogy nem volt véletlen, hiszen vártuk, kívántuk és szerettük
volna. De a nehézségek, mint mondjuk az anyagi kérdések, a legkisebb ezred,
milliomod másodperc erejéig sem merültek fel. Van, aki ezt túlmisztifikálja, de
attól fantasztikus az ő létezése, hogy a lehető legtermészetesebb és
legmagátólértetődőbb, hogy ő van. Minden nap meglep valamivel. Nyilván minden
szülő így van ezzel. De amikor 2 és fél évesen a "pompás", meg az
"olyasmi" szót használja… és ahogy létezik és az a valahonnan hozott
eleve tudás, amivel rendelkezik, és ami a tekintetében van... az egy varázslat,
egy csoda. Néha persze pontosan ugyanolyan idegesítő tud lenni, mint én, (<i>nevet</i>) vagy
az édesanyja. Szóval a jelenlegei Petőcz András Petőcz Benedek
édesapja. Mindazzal, amit az ő létezése az én alkotói személyiségemhez
hozzátesz, mert nagyon keményen hozzátesz. Az ő létezése, személyisége formál
engem is. És az a csodálatos benne, hogy nem kell megalkudnom azáltal, hogy ő
van. A pályám kapcsán nincs arra szükség, hogy erről vagy arról lemondjak, vagy
itt, vagy ott nem lehetek ott. Nyilván ez az anyjának, </span><i style="font-size: 18px;">Imre Ágnesnek</i><span style="font-size: 18px;"> (</span><i style="font-size: 18px;">táncművész - szerk.</i><span style="font-size: 18px;">)</span><span style="font-size: 13.5pt;"> is nagy részben
köszönhető, természetesen. Úgyhogy ettől igazán varázslatos. Ez talán a legjobb
válasz a kérdésedre. Én az ő apja vagyok, és erre rettentően büszke vagyok.</span></div>
<div align="center" class="separator" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-44354158548613481332016-07-31T21:48:00.001+02:002016-07-31T21:48:53.067+02:00Olvass bele egy őrült naplójába! - ajánló<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-fXasy3xJRpo/V5tSh8JvzYI/AAAAAAAABQ8/SEl-zTh8o8EvLwj-lPFMUq40tD__DnmPACLcB/s1600/IMG_832800pm.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="425" src="https://3.bp.blogspot.com/-fXasy3xJRpo/V5tSh8JvzYI/AAAAAAAABQ8/SEl-zTh8o8EvLwj-lPFMUq40tD__DnmPACLcB/s640/IMG_832800pm.jpg" width="640" /></a></div>
<br />
<span style="text-indent: 35.4pt;"><br /></span>
<span style="text-indent: 47.2px;"><b>„Mi vagyunk őrültek, vagy a világ őrült meg körülöttünk?” Teszi fel a kérdést a rendező, Bodó Viktor. Keresztes Tamással a főszerepben bepillantást nyerhetünk egy XIX. századi címzetes minisztériumi fogalmazó mindennapjaiba, s szemtanúi lehetünk, miként válik napról napra őrült tévképzetei áldozatává, miként „magasztosul fel” VII. Ferdinándként, s hogyan jut el a végső összeomlásig, a zárt osztály rideg magányáig. Az Orlai Produkciós Iroda, a FÜGE Produkció és a pesti Katona József Színház előadása szeptember 24-től lesz látható a Jurányi Házban. A előbemutatóra a szegedi Thealter Fesztivál keretében került sor.</b></span><br />
<span style="text-indent: 35.4pt;"></span><br />
<a name='more'></a>Ócska kis utcalámpa,
halvány fénysugár. Beforduló színpadon szegényes kis szoba. Kopott kis asztal,
gyenge kis fiókkal. Párna nélküli kis ferde szék, magányos fehér lábos a
korhadt parkettán. Szabálytalan vonalak. Mesébe illők. Groteszk látvány. S
megjelenik főhősünk: Axentyij Ivanovics Popriscsin, az első ránézésre is teljesen
szürke, teljesen hétköznapi minisztériumi alkalmazott. Irodakukac. Így is
mondhatnánk. S máris vágjunk bele a közepébe… Popriscsin agglegény… Popriscsin
szánalomra méltó nyárspolgár. A rosszabb fajtából. Lefelé tapos, fölfelé nyal.
(Sic!) Jöhet bármennyi megaláztatás, a morálisan és intellektuálisan kiüresítő
szolgálatkészség élteti őt. <i style="text-indent: 35.4pt;">„[…]
bevallom, én már régen otthagytam volna a minisztériumot, ha a szolgálat nem
volna olyan előkelő.”</i><span style="text-indent: 35.4pt;"> Lesújtó véleménye van a nálánál is alacsonyabb
társadalmi sorban élőkről. Önmagát nemesi származéknak mutatja be, s úgy véli,
igazán tökéletes munkát csakis egy igazi nemestől, egy persze nálánál is feljebb
való kegyelmes úrtól várhat csupán az ember. Provinciális. Újdonságot befogadni
nem akaró. A francia irodalmat és szabad szellemet elutasítja. Lenézi, megveti.
Hova jutna a társadalom cenzúra nélkül? Mi minden szenny kerülne az ostoba
emberek kezébe? Ismerős helyzet? Ja, igen… a naplóból kiderül, 1834.
októberében járunk. Furcsa szembesülni azzal, hogy ez a mentalitás a ma
emberéből sem veszett ki teljesen. A fény keletről jön sokak szerint ma is. A
Nyugat leáldozó csillaga feletti diadalmámor tölti el hősünket is.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hősünk pont olyan, mint a mai
netfogyasztó társadalom átlagos bambái, akik mindent kritika nélkül elhisznek,
akiknek mindenről van véleményük, általában megfellebbezhetetlen. Popriscsin,
akár a mai kor embere képes teljesen a hatalom fő sodrába képzelni saját magát,
végtére is, úgy véli, nemes származású, címzetes fogalmazóként van rálátása a
nemzetközi politika vegykonyhájára. S mint ahogy a Facebook-társadalom bármely
kis csinovnyikja képes lenne ma is kritika nélkül megosztani a beszélő
kutyákról szóló hírt, XIX. századi hősünk is nagy örömmel veszi kézbe az ebek
által írt leveleket, hogy kihámozza belőle az igazságot, hogy megtudja, a
kegyelmes úr lánya titkon rajong-e érte… <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy telnek a napok – az idő
múlását a napló haladásával érzékeljük –, úgy nyerünk egyre pontosabb képet
Popriscsin mindennapi életéről. Tudjuk, hogy szereti a színházat. Szívesen tesz
félre a fizetéséből, hogy a kultúrának hódoljon. Ugyanakkor elégedetlen a
színvonallal, a szabados eszmék színpadi megjelenésével, s inkább saját
színművön töri a fejét. A Bodó Viktor rendezte darabban ennél a pontnál ráz ki
először igazán a hideg. Keresztes Tamás Popriscsine ekkor már az őrület határán
igyekszik egyre jobban beleélni magát az általa kreált szerepekbe, jelezvén, sokkal
jobb drámaíró, mint akárki, akinek színműveit játsszák a teátrumok. Egy ötletes
rendezői megoldás segíti itt, hogy az őrületbe csöppenjünk: Popriscsin, miután
kiszedi a padlózat léceit, félig elmerül bennük, majd előhúz egy fura
szerkentyűt, s ennek segítségével sikerül életet lehelnie a különböző karakterekbe.
S máris jöhet a félperces remekmű: Alfonz, a csábító. Műfaja szerint
szomorújáték. Írta: Axentyij Ivanovics Popriscsin, színműíró, címzetes
fogalmazó. A lány szerepében Popriscsin, a komornyikot szintén hűsünk alakítja.
A hangkeverő pult által sikerül csodamagas hangon megszólalnia, majd a
komornyiknál mélyen. A looper technika segítségével, amely a későbbiekben is
visszatér, sikerül önmaga hangját rögzítve azt mindjárt vissza is játszani…
Őrületes összhangzat, miközben egy embert látunk a színpadon, hamarosan fél
tucat hangot hallunk egyszerre… S ehhez nélkülözhetetlen a látvány, amint
Keresztes Tamás korábban szenvtelen arca eltorzul, szemei kidüllednek, s
látszik, az általa játszott Popriscsin ettől a ponttól végleg elveszti uralmát
saját maga felett. A looper technika később is visszaköszön, tökéletesen
érzékeltetve, hogy a hangok egymással feleselve miként feszítik szét Popriscsin
ép elméjét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-1_ywUJb7ajc/V5tSsEFnxHI/AAAAAAAABRA/vXv-r3cKRCw86yTNelEEcq2EwHm4JUfLACLcB/s1600/IMG_805000pm.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://2.bp.blogspot.com/-1_ywUJb7ajc/V5tSsEFnxHI/AAAAAAAABRA/vXv-r3cKRCw86yTNelEEcq2EwHm4JUfLACLcB/s640/IMG_805000pm.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az összeomlás. Mikor Popriscsin
nagy nehezen hozzáfér a kutyáknak tulajdonított levelekhez, nagy kíváncsisággal
veti bele magát, hogy kiderítse minden titkok titkát. A szerelmes férfi
megdicsőülése helyett azonban hatalmas bukás az osztályrésze midőn kiderül
számára: Sophie kisasszony, a kegyelmes úr lánya fess gárdatisztet szeret, s
hogy a szürke kis hivatalnokra gondolni mint partnerre, ostoba vicc lenne
csupán. Eddig a pontig tart Popriscsin lojalitása, s a korábban az urakat
majmoló, nekik büszkén behódoló férfiúból előtör egyfajta szocialista
társadalomkritika, s innentől csupán a bosszú élteti, hogy megmutassa majd az
uraknak, hogy ő is valaki, hogy majd fordul még a kocka, s akkor majd ő előtte
fognak hajbókolni azok, akiket eddig elvtelenül kiszolgált. S innen már csak
egy lépés a végjáték, Popriscsin önkoronázása. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<i>„Különös dolgok történnek Spanyolországban. […] A trón megüresedett és
a méltóságok nem tudják eldönteni, kit válasszanak utódnak. Hát ez zavargásokat
szül! Hogy lehet egy trón üres? Azt írják, hogy egy bizonyos donnának kellene a
trónra lépnie. Azt nem! Hogyan léphetne egy donna a trónra! A trónra király
kell...”</i> Humoros rendezői megoldás, amint ezzel a hírrel Popriscsin a WC-n
ülve, s újságot olvasva szembesül. S akárcsak korunk zaklatott emberei,
Facebook-kommentelői, hősünk is képes azonnal kétségbe esni, s e számára nem
feltétlenül sorsfordító eseményen is napokig rágódni. Részben a Sophie
kisasszonyból való kiábrándulásból, részben a neveltetésből fakadóan is, de
előtör Popriscsinből a hímsovén értetlenség. Egy nő nem ülhet a trónra. Ez a
hozzáállás nem csupán nekünk, a XXI. század emberének különös, mikor is a világ
három nagyhatalmát is nő vezetheti fél éven belül, gondoljunk Frau Merkelre,
vagy Teresa May-re, vagy a nagy esélyes Hillary Clintonra, de azért a XIX.
század embere is megtapasztalt már egyet, s mást, ha fellapozta a történelemkönyveket,
s megtalálta netán Nagy Katalin cárnőt a dicső lapok között. Hősünk úgy
gondolja, ő hivatott ezt a gordiuszi csomót átvágni. Nosza! Itt az idő, hogy
elfoglalja a spanyol trónt. De Popriscsin csak vár, csak vár, de csak nem akar
megérkezni a madridi delegáció az ő köszöntésére. Bús magányában, egy szál
lepedőbe burkolódzva, „megkoronázva” várja újdonsült híveit, s még munkahelyét
is hanyagolja pár napig. Oda a korona, de oda a munkahely is. S oda a józan
ész. Pedig milyen csodálatos trónbeszédet tartott közben, amely az említett
looper-technika által fokozta a zűrzavart a fejekben. Az amúgy Keresztes Tamás
tervezte díszlet szempillantás alatt fordul a feje tetejére, s lesz először
hajófedélzet, majd a végjátékban idegszanatóriumi kietlen szoba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-FXiKXK0T6R8/V5tS0zZTdZI/AAAAAAAABRE/3RoKv40ox_khYyjiEKjF1dnrYNUXDyWgwCLcB/s1600/IMG_792300pm.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://2.bp.blogspot.com/-FXiKXK0T6R8/V5tS0zZTdZI/AAAAAAAABRE/3RoKv40ox_khYyjiEKjF1dnrYNUXDyWgwCLcB/s640/IMG_792300pm.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Hősünk ott fekszik egymagában,
földre kényszerítve. Már nincsenek tévképzetei. Már nem hiszi önmagát VII.
Ferdinándnak, a főnökét birodalmi kancellárnak, vagy vele szemben ellenséges
főinkvizítornak. Ő csak egy magára hagyott, megvert alak, akinek nem marad más
mentsvára, mint halott édesanyja, akihez menni akar. Keresztes Tamás
csodálatosan finom játékával mutatta be Popriscsin átváltozását. Bemutatta,
miként lesz a kezdetben legfeljebb csak bogarasnak nevezhető szürke
eminenciásból teljes idegroncs. A sikerhez kellett a jó rendezői vezetés, a
színművész által megtervezett díszlet, az őrületet többször is felfokozó
looper-technika. A darab üzenete pedig világos. Nevetünk, sírunk,
beleborzongunk. Bármelyikünk lehetne Popriscsin helyében. Kietlen, rohanó
világban élünk. Nem figyelünk egymásra, sokszor csak, ha már késő. A monoton
munka, a karrierlehetőségek sokak előtt bezáródó kapui beteggé teszik korunk társadalmát.
Ez vezet el a kiégéshez, a pszichológusok által csak „burn outnak" nevezett
jelenséghez. Ahogy a rendező is felteszi a kérdést a darab ajánlójában: <i>„Mi vagyunk őrültek, vagy a világ őrült meg
körülöttünk?” </i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Érdemes megnézni! Egy hol
könnyedebb, hol székbe süllyesztős, mindenképpen elgondolkodtató két órás
szórakozásra számítsanak a nézők!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="font-size: x-small;">Rechtenwald Kristóf</span><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-51448545910024103222016-05-21T20:48:00.000+02:002016-05-23T11:05:58.212+02:00"...Muszáj nyitott szemmel járni, mert akkor tudsz csak fejlődni..." - György-Rózsa Sándor interjú<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt; text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-VN18Ve80GTE/V0BdKtSBasI/AAAAAAAABOM/0_8skTG1-pImwE1LZKRoWofQYwiuKMe7wCKgB/s1600/IMG_7176.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-VN18Ve80GTE/V0BdKtSBasI/AAAAAAAABOM/0_8skTG1-pImwE1LZKRoWofQYwiuKMe7wCKgB/s640/IMG_7176.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>György-Rózsa Sándor</i> kicsiny országunk egyik, talán nem is annyira rejtett kincse. A tehetséges fiatal színész évekig erősítette a <i>Budapesti Operettszínház</i> csapatát, majd szabadúszóként bejárta az ország több neves teátrumát is. Tiszta játékával, erős, magabiztos énekhangjával és szeretnivaló személyiségével hamar belopja magát a néző szívébe. Olyan musical karaktereket keltett már életre a színpadon, mint <i>Rómeó (</i><i>Rómeó és Júlia)</i> vagy <i>András</i> (<i>Menyasszonytánc)</i>, de említhetném még a <i>Jézus Krisztus Szupersztár</i> és a <i>Toldi </i>címszerepét, valamint a <i>Luxemburg grófja</i> című operett főszerepét is. Sándor azonban nem csak zenés produkciókban állja meg a helyét, az idei évadban ugyanis Kaposvárott a <i>Figaro házassága</i> című prózai műben mutathatta meg sokoldalú képességeit.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Hogy jött a színház?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudok rá egyszerűen válaszolni, így sodort az élet. Amikor tinédzser voltam, többen is említették, hogy talán ezzel kellene foglalkoznom, de akkor még nem gondoltam arra, hogy a színészetet válasszam hivatásomnak. Hiszek a Sorsban és hiszek abban, hogy mindenkinek megvan az útja, amit járnia kell. Szerencsés vagyok, mert mondhatni viszonylag időben kiderült, hogy mi az, ami engem érdekel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi volt az a pont, amikor eldöntötted, hogy eljössz Erdélyből?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Az érettségi előtti évben már körvonalazódott, hogy mindenképpen zenei úton szeretnék továbbtanulni. Csak az volt a kérdés, hogy Kolozsváron vagy Budapesten. A nyári szünetben megismerkedtem egy budapesti lánnyal, aki épp egy erdélyi buszos kiránduláson volt székelyföldön. A programjuk során részt vettek egy vasárnapi misén, a katolikus plébánián, Székelyudvarhelyen és a mise utáni fogadáson ismerkedtünk össze. Ő mesélte, hogy <i>Dévai-Nagy Kamilla (Liszt Ferenc-díjas magyar énekes, előadóművész, érdemes művész – szerk.)</i> iskolájában tanul, és megkérdezte, hogy nem akarnék-e Budapesten tanulni tovább? Így kerültem ki végül itthonról.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Milyen végzettséget adott ez az iskola?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
OKJ-s énekes-gitáros előadóművész oklevelet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>És hogy jött a színház az életedbe?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Miközben a Kamillánál végeztem az iskolát, <i>Illés Lajos (zenész, zeneszerző, énekes - szerk.)</i> írt egy rockoperát <i>Betlehem csillaga</i> címmel, és ehhez kerestek <i>Varga Miklós</i>sal együtt kisebb szerepekre jól éneklő fiatalokat. Így csöppentem bele a színház világába.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hogyan került az Operettszínház a képbe?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A próbafolyamat alatt olyan emberekkel dolgoztam együtt, akik <i>Toldy Mária Vasutas Zene és Képzőművészeti Iskolájába</i> jártak. Ekkor kristályosodott ki bennem, hogy színész szeretnék lenni. Így kerültem 2001-ben ebbe az iskolába. Abban az évben kötött egyezséget a két intézmény, hogy <i>Pesti Broadway Színi Tanoda</i> néven fog működni. Így jött az Operettszínház az életembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Milyen meghatározó élményeid vannak onnan?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán leginkább az az érzés maradt meg, hogy olyan miliőben tapasztalhattam, tanulhattam meg a szakma szépségeit és nehézségeit, ahol annak idején <i>Honti Hanna, Feleki Kamill,</i> illetve a <i>Latabár </i>testvérpár is játszottak, a teljesség igénye nélkül. Ez az időszak 2014-ig tartott, azóta pedig szabadúszóként működöm.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-nN8-EpJLpHQ/V0BdhpTH5KI/AAAAAAAABOY/7hm2nw_ML14MZgFMFZMGiZMTKahf6lmbQCKgB/s1600/IMG_7197.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-nN8-EpJLpHQ/V0BdhpTH5KI/AAAAAAAABOY/7hm2nw_ML14MZgFMFZMGiZMTKahf6lmbQCKgB/s640/IMG_7197.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Milyen út vezetett Kaposvárra?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A 2009-ben bemutatott <i>West Side Story</i>ban <i>Bernardo</i> szerepében mutatkozhattam be a közönségnek. Gyakorlatilag innen indult a kaposvári létem, most pedig már második évadja, hogy számítanak rám különböző produkciókban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Biztos nem egyszerű ez a folyamatos ingázás így, hogy a családod Pesten van.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem, de hála az Istennek azért jut időnk egymásra. Nyilván a „sátoros élet” ezzel jár.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mesélj kicsit az új előadásról, a Figaro házasságáról.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem ez az első nagyszínpadi prózai munkám. Régi vágyam teljesült ezzel. Kíváncsian vártam a próbafolyamatot. Nagyon örültem a felkérésnek, mert mindig is szerettem volna kipróbálni magam ezen a területen is. Bár az elején adódtak nehézségeim a szereppel, de ahogy haladtunk a próbafolyamattal, egyre inkább bele tudtam bújni a karakterbe. A végeredmény pedig önmagát igazolja. Az előadás nagy örömet okoz a közönségnek és nekünk is egyaránt, annak ellenére, hogy meglehetősen aktualizálva van a rendezés.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szerinted mennyire szükséges modernizálni és adott esetben az aktuálpolitikai helyzetet is belevinni a színdarabokba?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem egy színház életében helye van a klasszikus és a modern irányzatnak is. Fontos, hogy ne próbáljon politikai állást foglalni, hanem a művészetet képviselje a saját nyelvezetén keresztül. Nyilván attól szabad egy színház, hogy lehet szélsőségekben is gondolkodni. A többi már úgyis a nézőn múlik, hogy miként reagál rá, kit, mit fogad be, vagy mire érzékeny.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az idei évadban játszottál Kaposváron musicalt, operettet és most prózát is. Véleményed szerint mi az a műfaj, ami inkább bevonzza a fiatalabb korosztályt?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt látom, hogy ha egy előadás jó, akkor az mindenkit meg tud szólítani, legyen szó fiatalabb, idősebb korosztályról, vagy akár gyerekekről.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>És szerinted az operett, mint műfaj mennyire képes megállni a helyét napjainkban? Mennyire van létjogosultsága a mai színházakban?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel 2013 óta hungaricumnak számít, azóta még inkább létjogosultsága van, és büszkék lehetünk a világhírű szerzőinkre.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az idei évad egyik nagy bemutatója a Jézus Krisztus Szupersztár volt Kaposvárott, amiben Te alakítottad Jézust. Hogyan életed meg ezt a szerepet?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem nem lehet ehhez a szerephez hit nélkül hozzányúlni. Régóta vártam erre a szerepre, sokáig kerülgetett, mire végül rám talált. Ha nem lenne mögötte, akkor csak egy karakter lenne, semmi több, egy jellemábrázolás a színpadon. Legyen szó akár a Mária evangéliumáról, akár a Jézus Krisztus Szupersztárról.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-iQ_eOcAyMNs/V0Bd_vm4O0I/AAAAAAAABOg/Ntbz6P34NLwvwsiCdm2JNlakGDgbgf7lQCKgB/s1600/12246903_1694825294126967_6165519643003109991_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-iQ_eOcAyMNs/V0Bd_vm4O0I/AAAAAAAABOg/Ntbz6P34NLwvwsiCdm2JNlakGDgbgf7lQCKgB/s640/12246903_1694825294126967_6165519643003109991_n.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha találkozhatnál gyerekkori önmagaddal, mit mondanál neki?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem is tudom. Hogy maradjon mindig gyerek <i>(nevet)</i>. Szerintem minden színészben fellelhető a gyermeki én, ehhez a szakmához fontos és kell ez a sokszínűség, kell egyfajta játékosság, amit bele tudsz csempészni a színpadi létezésedben.</div>
<div style="text-align: justify;">
De hogy mit mondanék magamnak, nem tudom <i>(nevet)</i>. Talán hogy maradjon olyan, amilyen. Csináljon mindent úgy, ahogy eddig.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mit kaptál otthonról útravalóul, mi az, amit úgy érzed, hogy a családodnak köszönhetsz és mindenképp szeretnél továbbadni?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Az alapvető értékeket mindenképpen. A becsületesség, az őszinteség, ezek olyan emberi tulajdonságok, amikre napjainkban egyre inkább szükség van. Pláne ebben a globalizált, modern világban. Sajnos olyan világot élünk, ahol felcserélődtek az értékrendek. Fontos lenne, hogy egymás szemébe tudjunk nézni és elmondani, mit gondolunk a másikról. Ez volt az az útravaló, amit a szüleimtől kaptam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Nem gondoltál rá, hogy külföldön próbálj szerencsét?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem, de természetesen, ha adódna olyan lehetőség, amiből szakmailag tanulhatnék, akkor nyilván elgondolkodnék rajta, és valószínűleg igen lenne a válasz.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Van valami a múltadban, amit ha újrakezdhetnéd, másképp csinálnál? Vagy változtatnál rajta?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazság szerint egy dolog jut eszembe. A <i>Színház és Filmművészeti Egyetem</i>. De nem érzem azt, hogy kimaradtam volna valamiből. Sok olyan nagyszerű színésze van a magyar színházi világnak, akik közelében sem voltak az egyetemnek és mégis korszakalkotó zseniális művészek voltak. Hiszek abban, hogy okkal vagyok lassan tizenöt éve ezen a pályán.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Van példaképed?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából nem lenne ildomos csak egy embert megnevezni, hiszen nagyon sokan vannak. Ettől ilyen szép ez a szakma, nagyon sok színes egyéniség van benne. Sokat utazgatok, jövök-megyek, különböző társulatoknál játszok, és nagyszerű színészeket látok, akikről az országnak fogalma sincs, mert nem szerepelnek magazinok címlapján. Pedig ha valakik, hát ők megérdemelnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
De visszatérve a kérdésre, hogy neveket is említsek párat ismét a teljesség igénye nélkül: <i>Hüse Csaba, Faragó Andris, Lehoczky Zsuzsanna, Bezerédi Zoltán, Benkóczy Zoltán, Felföldi Anikó,</i> vagy <i>Mikó István</i>. Mindannyiuktól tanulhattam a pályám során. És most csak olyan embereket említettem, akikkel játszottam is együtt. A jó színész attól lehet jó színész, ha folyamatosan figyeli a környezetében zajló dolgokat. Muszáj nyitott szemmel járni, mert akkor tudsz csak fejlődni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mit jelent számodra az a fogalom, hogy színház?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy olyan intézmény, ahová azért járnak az emberek, hogy kikapcsolódjanak (nevet). Nem tudom. Talán elgondolkodtatás. Igen. Egy olyan hely, ahol folyamatos impulzusokat kapsz és adsz egyszerre. És mindezt egy jó cél érdekében.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha valaki megkérdezné tőled, ki vagy te valójában, mit válaszolnál?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy színfolt a színházi palettán. <i>(nevet)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-35685931654391859982016-04-11T13:23:00.001+02:002016-04-11T19:15:06.233+02:00Kovács Patrícia Audrey Hepburn bőrébe bújik<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-1FFAja6sqr4/VwuJmtp1V-I/AAAAAAAAICA/wC5veq-UkmU57UW1r-qcug64oHJnGeT_Q/s1600/157063a8fbd361.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-1FFAja6sqr4/VwuJmtp1V-I/AAAAAAAAICA/wC5veq-UkmU57UW1r-qcug64oHJnGeT_Q/s640/157063a8fbd361.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">http://orlaiprodukcio.hu/</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Frederick Knott</i> 1966-os krimijét mutatta be április elsején a Belvárosi Színház <i>Kovács Patrícia, Szabó Kimmel Tamás </i>és <i>Nagy Dániel Viktor</i> főszereplésével, <i>Novák Eszter</i> rendezésében. Ha a cím ismerősnek tűnik, az nem véletlen. <i>Audrey Hepburn</i> játszotta <i>Susy</i>-t, a vak háziasszonyt az 1967-ben bemutatott, később Golden Globe-, és Oscar-díjakra is jelölt <i>Várj, míg sötét lesz</i> (<a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Wait_Until_Dark_(film)">Wait Until Dark</a>) c. pszichológiai thrillerben. Az egyfelvonásos, végig feszült darab teljesen beszippantja a nézőt, míg végül már azt sem tudja, hogy színházban ül. Körmünket rágva, levegőt sem véve válunk a filmszerű krimi részeseivé. A Kultúrgengszterek beszámolója következik.</b><br />
<b><br /></b>
<b></b>
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Az <i>Orlai Produkció</i> bemutatója bevallom, azért vonzott, mert krimit még sosem láttam színpadon. Drámát, vígjátékot, zenés darabot már bőven, de ez a műfaj eddig csak filmeken keresztül jutott el hozzám. Voltak tehát kétségeim afelől, hogy miként lehet klisék és túljátszás nélkül, a színház intim terében ugyanolyan hatást elérni, mint a jól megvágott, sok helyszínen játszódó, hatásos zenével operáló nagyvásznon. Az válasz: remek színészi játékkal.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A történet kiindulópontja szerint egy New York-i lakásban vagyunk, ahová három idegen férfi keveredik. Keresnek valamit, aminek kilétére fény derül, de ezt a háziak nem tudják, csak a nézők. <i>Sam Hendrix</i> fotóst elcsalják otthonról, hogy vak feleségéből, Susy-ból kiszedjék, hová tette a keresett tárgyat. </div>
<div style="text-align: justify;">
A fojtott hangulathoz minden adott: statikus, zárt szobabelső. A sötétben élni kényszerülő, de ezért más érzékszerveit jobban használni tudó, kiszolgáltatott feleség, és persze a három bűnöző, akik tudásuk legjavát vetik be, hogy átverjék a gyanútlan nőt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-M4e22ugNbQU/VwuIHkto4uI/AAAAAAAAIBk/jzb-C3HsrIoitsFnLKtUyeZRtCpjWTpjw/s1600/157063ab5d219d.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="https://3.bp.blogspot.com/-M4e22ugNbQU/VwuIHkto4uI/AAAAAAAAIBk/jzb-C3HsrIoitsFnLKtUyeZRtCpjWTpjw/s640/157063ab5d219d.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8px;">Forrás: orlaiprodukcio.hu</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <b><a href="http://orlaiprodukcio.hu/plays.php?sm=0&id=4065">Várj, míg sötét lesz</a></b> bástyája egyértelműen Kovács Patrícia. Jómagam 2004-2005 körül Egerben, a <i>Valahol Európában</i> <i>Évá</i>jaként láttam őt először színpadon. Erős, bátor, belül mégis roppant törékeny alakítása beleégett az emlékezetembe. A <a href="http://fidelio.hu/szinhaz/2016/03/31/szemkontaktus_nelkul/">saját bevallása szerint is</a> magabiztos, talpraesett karaktereket játszó színésznő legutóbb a <a href="http://index.hu/kultur/cinematrix/2015/12/16/felvilag_kritika_film_2015_kulka_janos_kovacs_patricia_gryllus_dorka/">Félvilág</a> c. magyar filmben mutatta meg, milyen is, amikor egy kor famme fataljának szerepében tündökölhet. A századforduló esszenciális hangulatát árasztó, fülledt thrillerben Mágnás Elzát, a híres-hírhedt, majd meggyilkolt kurtizánt alakítja Kovács Patrícia zseniálisan. Filmbéli kollégái, <i>Gryllus Dorka, Kulka János</i> és <i>Döbrösi Laura</i> szintén lenyűgözőt játszanak. A kezdetben a <i>Duna TV</i>-n, majd <a href="http://www.port.hu/felvilag/pls/w/films.film_page?i_film_id=170730&i_selected_date=2016-05-13&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_cinema_perf_page=1&i_where=2">néhány budapesti moziban</a> is megtekinthető <i>Szász Attila </i>filmet csak ajánlani tudom. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ilyen előzmények után repestem az örömtől, hogy ismét egy krimiben láthatom Patríciát. A feszültség, a fojtottság maradt, ezúttal azonban az Audrey Hepburn filigrán, törékeny alakjában megismert Susy-t kellett életre keltenie Kovács Patríciának. Nem kellett csalódnom. Minden bizonnyal Novák Eszter rendező érdeme is, hogy Patrícia alakítása tökéletes. A kezdetben nyafka, állapotától frusztrált nő hallása, tapintása segítségével kezd úrrá lenni a szituáción, amibe belekerül, de mindvégig megőrzi a karakter esendőségét. Egy cseppel sem több, vagy kevesebb az alakítás, mint amit a darab megkövetel. Ahogy haladunk a végkifejlet felé, a színésznőn is látszódik, mennyi energiát követel tőle Susy szerepe, de kitart, és csak a tapsrendnél ocsúdunk fel arra, hogy ez itt bizony nem Susy, hanem Kovács Patrícia. Teljesen eggyé válik a szereppel, minden tudását, szívét, lelkét, energiáját beleadva. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-HpCawXVAPc0/VwuIQMqhBEI/AAAAAAAAIBo/13G6_uTJAJQhf4Eocwy0vYbaawB_WS41g/s1600/157063ad99dbb9.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="https://1.bp.blogspot.com/-HpCawXVAPc0/VwuIQMqhBEI/AAAAAAAAIBo/13G6_uTJAJQhf4Eocwy0vYbaawB_WS41g/s640/157063ad99dbb9.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8px;">Forrás: orlaiprodukcio.hu</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Méltó partnere Szabó Kimmel Tamás, aki egy pitiáner bűnöző lévén apró sakkfigurája csak a játszmának. Ehhez képest többdimenzióssá teszi <i>Mike Talman</i> karakterét, felfedve a figura érzékenységét, jóságát, sőt, kialakuló gyengéd érzelmeit Susy iránt. Nagy Dániel Viktor és <i>Ficzere Béla</i> sem csupán egy bűnöző képében láthatóak. Szerepjátékaikkal kezdetben ügyesen megtévesztik Susy-t, aki mozdulataik, hangszínük alapján próbálja beazonosítani őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A díszlet, a nagyszerű alakítások, a hitchcocki zenék, a lendületes cselekmény mind torokszorító végkifejlet felé sodorják a nézőt. Lassan azt sem tudjuk, kinek szurkoljunk, hiszen üldözöttből vadász válik, vadászból pedig áldozat. Csak arra tudom biztatni a Kedves Olvasót, hogy menjen, és élje át személyesen ezt a félelmetes, de egyben nagyon szórakoztató élményt a Belvárosi Színházban. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-PnRuP8tpX20/VwuIXMQ2iNI/AAAAAAAAIBw/fbspCG3M9S8kOwAs1G1JhPkyRuWHvkouw/s1600/157063ae86aa96.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="https://3.bp.blogspot.com/-PnRuP8tpX20/VwuIXMQ2iNI/AAAAAAAAIBw/fbspCG3M9S8kOwAs1G1JhPkyRuWHvkouw/s640/157063ae86aa96.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8px;">Forrás: orlaiprodukcio.hu</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
SZEREPLŐK:<br />
Kovács Patrícia - Susy<br />
Szabó Kimmel Tamás - Mike<br />
Nagy Dániel Viktor - Roat<br />
Ficzere Béla - Carlino<br />
Hováth Virgil - Sam<br />
Ács Berta / Fekete Kepes Hanna / Medgyessy Lili - Glória<br />
<br />
STÁB:<br />
Díszlet - Walcz Gábor<br />
Jelmez - Ferencz Zsófia<br />
Plakát - Csáfordi László<br />
Rendező munkatársa - Jánoska Zsuzsa<br />
Koreográfus - Horkay Barnabás<br />
Rendező - Novák Eszter<br />
Producer - Orlai Tibor<br />
<i><br /></i>
<i>Az ajánló a 2016. 03. 31-i sajtóbemutató alapján készült.</i>mesmerizedhttp://www.blogger.com/profile/05971085045677474522noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-66465259804685338742016-03-04T12:26:00.000+01:002016-03-04T12:58:08.185+01:00Saul, Leo, ausztrál nyugdíjasok, a kisebbség visszavág – avagy miről marad emlékezetes a 2016-os Oscar-gála?<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-3Wa03NTbZhs/VtiEvtpqxlI/AAAAAAAAANg/nSucYVu8FC8/s1600/oscars-pressroom--_3585165k.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="452" src="https://1.bp.blogspot.com/-3Wa03NTbZhs/VtiEvtpqxlI/AAAAAAAAANg/nSucYVu8FC8/s640/oscars-pressroom--_3585165k.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nemes Jeles László a Saul fia Oscar-díjával a sajtószobában (Fotók: gettyimages)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Történelmet írt a 88. Oscar-gálán <i>Nemes Jeles László</i> és a <i>Saul fia</i> – számunkra ennél fontosabb és nagyobb boldogságra okot adó mozzanat nincs is. De természetesen nem csak a Saul fia győzelme határozta meg az idei díjátadót. <i>Leonardo DiCaprio</i> végre Oscar-díjat kapott, egyben a gála legemlékezetesebb köszönőbeszédét mondta el. Tarolt a <i>Mad Max</i> a technikai kategóriákban, de végül a bostoni újságírók örülhettek, hiszen a legjobb film díját némi meglepetésre a <i>Spotlight</i> kapta. <i>Chris Rock</i>ra, a gála házigazdájára pedig minden eddiginél nagyobb nyomás nehezedett a Filmakadémiát sújtó rasszizmus vádak árnyékában, de többnyire sikerrel vette az akadályt.</b></div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Egymás után másodszor fordult elő idén, hogy a négy színészi kategória összesen 20 Oscar-jelöltje között egyetlen színes bőrű színész sem kapott helyet, amely minden korábbinál nagyobb botrányt és tiltakozáshullámot indított el Amerikában. Ráadásul mélyebben gyökerező probléma ez az aktuális jelöltek listájánál, hiszen rávilágít arra, hogy mennyire fehérek által uralt a filmvilág – nemcsak a színészek és a jó szereplehetőségek, de a szakmai stáb és a döntéshozók terén is. És bár az Akadémia tagsági összetétele, általános preferenciái valójában mindezek sajnálatos, de természetes következményei, így a testület önmagában kevésbé vonható felelősségre, az azonnal fellángoló <i>#OscarsSoWhite</i> (az Oscar nagyon fehér) kampány és távolmaradásukkal tiltakozó fekete filmesek – <i>Will</i> és <i>Jada Pinkett Smith</i>, <i>Spike Lee</i> – meglehetősen kényelmetlen helyzetbe hozták az Akadémiát. A díjátadót ráadásul az tette igazán pikánssá, hogy a jelölések idején már tudni lehetett, a gálát az egyik legnagyobb afroamerikai komikus, <i>Chris Rock</i> fogja vezetni. Sokszoros figyelem hárult tehát Rockra, hogyan fogja a botrányt kezelni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nos, mint a nyitó monológból kiderült, Rock azonnal nekirontott a témának, és néhány apróbb kivételtől eltekintve házigazdai tevékenysége nem is szólt másról, mint a feketék mellőzésének legkülönbözőbb irányokból való megközelítéséről. Rock alapvetően ráérzett a helyes útra: poénokkal átszőve, de kendőzetlenül beszélt a hollywoodi fehérdominanciáról, ugyanakkor foglalkozott a mindenben rasszizmust feltételezéssel és a fekete közösség túlzott zártságával is. Összességében némileg feszült és kevésbé ünnepélyes, de egyben szükséges légkört eredményezett mindez: Hollywoodnak lépnie kell, ha nem akarja végérvényesen elveszteni a kapcsolatot a jelen társadalmi realitásával. Egy komoly kritika azonban mindenképp megilleti Rockot: a diverzitás hiánya korántsem csak az afroamerikaiakat érinti, legalább annyira vonatkozik a latino és ázsiai közösségre is, de erről Rock részéről egyetlen szó sem esett.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-2THLzJH1gLA/VtiGFRM_iJI/AAAAAAAAANs/V6AHtMrrpqA/s1600/29OSCARS-master675-v2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="442" src="https://4.bp.blogspot.com/-2THLzJH1gLA/VtiGFRM_iJI/AAAAAAAAANs/V6AHtMrrpqA/s640/29OSCARS-master675-v2.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A 88. Oscar-gála házigazdája, Chris Rock a Dolby Theatre színpadán</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Ami a díjakat illeti, a borítékolható győzelmek mellett születtek meglepetések is szép számmal, néhány emlékezetes és felemelő pillanattal fűszerezve. Itt van mindjárt az idei Oscar legnagyobb figyelemmel kísért kérdése: megkapja-e végre a toronymagas esélyes <i>Leonardo DiCaprio</i> a szobrot a <i>The Revenant (A visszatérő)</i> főszerepéért? Megérte neki az egyre hangosabb, látványosabb alakítások után egy meglepően visszafogott, apróbb rezdülésekre épülő szerepet vállalnia. Nemcsak saját karrierje, de az idei jelölt alakítások tekintetében is rendkívüli teljesítményt jutalmazott az Akadémia. DiCaprio hatalmas ováció és állótaps közepette vette át az Oscart a tavalyi legjobb női főszereplő <i>Julianne Moore</i>-tól, majd az est legösszeszedettebb beszédével köszönetét fejezte ki az alkotótársak felé, végül néhány rendkívül fontos gondolatot osztott meg a klímaváltozásról. DiCaprióról köztudott, hogy szívügye a globális felmelegedés elleni harc, és ki is használta, hogy az Oscar-gála élő közvetítésénél aligha lehetne szélesebb közönséget találni ennek hangsúlyozására.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-5-utBBYfT6I/VtiKZBZw4GI/AAAAAAAAAN4/wGLwhXx4h0o/s1600/leonardo-dicaprio-oscars-2016.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="358" src="https://4.bp.blogspot.com/-5-utBBYfT6I/VtiKZBZw4GI/AAAAAAAAAN4/wGLwhXx4h0o/s640/leonardo-dicaprio-oscars-2016.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Leonardo DiCaprio az Oscar-díjjal </td></tr>
</tbody></table>
<br />
<div style="text-align: justify;">
A gála legmeghatóbb pillanatait <i>Ennio Morriconénak</i> köszönhetjük, akinek ugyan van már életműdíja, de hiába a nevéhez fűződő közel 400(!) filmzene, úgymond versenyben ez idáig nem kapott Oscart az olasz zeneszerző legenda. Idén <i>Quentin Tarantino</i> <i>The Hateful Eight (Aljas nyolcas)</i> című filmjének eredeti zenéjéért jelölték a 87 éves mestert, akit ezúttal nem hagyott üres kézzel távozni az Akadémia. Óriási ünnepléssel fogadta a közönség a színpadon Morriconét, aki könnyek közt mondott olaszul köszönetet. Olyan komoly múlttal, címek és díjak egész sorával a háta mögött, a filmkedvelők csodálatát élvezve, amit Morricone elmondhat, meghatódottságát látva érthetjük csak igazán, mekkora elismerést jelent a filmes szakmában az Oscar-díj. Maradandó pillanat volt.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-7vBoWA_2hIQ/VtiMfa3aRsI/AAAAAAAAAOM/0EgEh6jsiww/s1600/gettyimages-512944422.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="360" src="https://2.bp.blogspot.com/-7vBoWA_2hIQ/VtiMfa3aRsI/AAAAAAAAAOM/0EgEh6jsiww/s640/gettyimages-512944422.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ennio Morricone Quincy Jonestól vette át a díjat</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>George Miller</i>, a <i>Mad Max: Fury Road (Mad Max: A harag útja)</i> veterán ausztrál rendezője számára is biztosan emlékezetes marad a gála, mert bár ő maga rendezőként nem kapta meg a díjat, filmje az est legtöbb, összesen 6 Oscarját zsebelte be. A Mad Max kapta a legjobb vágás, jelmez, díszlet, smink, hangvágás és hangkeverés kategóriában is a szobrot. Előbbi három különösen azért nagy szó, mert a vágást legtöbbször a legjobb film díjára is esélyes alkotás szokta kapni, így mondhatni a legnagyobbak elől happolta el a Mad Max; a jelmez és díszlet kategóriákban pedig leginkább a hagyományosabb, történelmi kreációkat szokta az Akadémia előnyben részesíteni, nem egy őrült poszt-apokaliptikus vízió látványvilágát. A Mad Max csapat ráadásul igazi színfolt volt a szmokingos-estélyis eseményen. A szinte kivétel nélkül már ősz hajú, túlnyomó részt ausztrál díjazottak hamisítatlan "Aussie" lazasággal léptek színpadra: volt ott bőrdzseki, halálfejes medál a nyakban, és még az a bizonyos "f" betűs szó is kicsusszant.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az év két legnagyobb meglepetése a vizuális effektusok és a férfi mellékszereplő kategóriában született. Előbbiben az <i>Ex Machina</i>, egy alig néhány moziban bemutatott, sci-fi műfajban elenyésző költségvetésű film vitte el az Oscart, holott mindenki a nagyszabású látványprodukciók – a Mad Max és a legújabb <i>Star Wars</i> film – csatájára számított, vagy esetleg a The Revenant győzelmére (az a bizonyos medve, ugyebár). A férfi mellékszereplő kategóriát pedig idén mindenki elkönyvelte <i>Sylvester Stallone</i> életműdíjaként az idős Rocky Balboa megformálásáért a <i>Creed</i> című bokszfilmben. A kései, talán utolsó jelentős alakításnak vélt szerep nem egyszer adott már olyan szentimentális töltetet, amely végül inkább az egész karrier, semmint az adott jelölés elismeréseként hozott díjat. Ugyanakkor legendás színészek, mint például <i>Lauren Bacall</i> vagy <i>Peter O'Toole</i> maradtak szobor nélkül utolsó jelölésük alkalmával is. Stallone végül ez utóbbi helyzetben találta magát, mivel a borítékból – teljesen megérdemelten – <i>Mark Rylance</i> neve került elő, a <i>Bridge of Spies (Kémek hídja)</i> szovjet kémjének megformálásáért.</div>
<div style="text-align: justify;">
De voltak egyéb furcsaságok is. <i>Sam Smith</i> győzelme a legjobb betétdal kategóriában önhibáján kívül a gála legkínosabb mozzanatává vált. Történt ugyanis, hogy jelölést kapott a <i>Lady Gaga</i> által írt 'Til It Happens To You (Míg veled esik meg) című dal, amelyet a <i>The Hunting Ground</i> című dokumentumfilmhez írt. A film az amerikai egyetemi campusokon előforduló nemi zaklatás és erőszak témájával foglalkozik, Lady Gaga pedig, aki felvállalta, hogy maga is erőszak áldozata, ennek üzenetét írta meg dalban. Tapasztalt Oscar-nézők előre látják, amikor már egy jelölt bemutatása is magában hordozza, hogy eleve győztesként kezelik a gála szervezői. Lady Gaga dalát nem más, mint az Egyesült Államok alelnöke, <i>Joe Biden</i> konferálta fel. Gaga nagy vehemenciával előadott élő produkciójához több tucatnyi valódi áldozat szolgáltatta a hátteret, akik saját karjukra írt üzeneteket mutattak fel. Szubjektív vélemény kérdése, hogy mindez mennyiben megindító avagy hatásvadász, mindenesetre mire rendeződtek a közönség sorai a produkció ünneplése után, a borítékból nem Gaga, hanem Sam Smith neve került elő, aki a legújabb James Bond film, a <i>Spectre</i> betétdalát írta Writing's On The Wall címmel. Nos, a <strike>csalódottságtól</strike> meglepetéstől a vendégsereg nagy része még tapsolni sem <strike>volt hajlandó</strike> tudott, miközben Smith a színpadra vonult átvenni az Oscart. Gaga viszont profin vette az akadályt és mutatta az "örülök, hogy jelöltek" mosolyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Történelmi győzelmeket hozott a két legfőbb kategória: a legjobb rendező és film. <i>Alejandro González Iñárritu</i> a tavalyi <i>Birdman</i> után sorozatban másodszor vihette haza az Oscart a legjobb rendezésért. Egyrészt győzelmével egymás után harmadszor kapta mexikói rendező a szobrot – <i>Alfonso Cuarón</i> két éve a <i>Gravity (Gravitáció)</i> című filmjéért vehette át első mexikóiként a díjat. Ráadásul már negyedik éve nem amerikai vagy európai rendező bizonyult legjobbnak, hiszen előttük <i>Ang Lee</i> taiwani direktor győzött a <i>Life of Pi (Pi élete)</i> című filmért. Ez tehát némileg árnyalja az #OscarsSoWhite botrányt, még ha nem is szenteltek neki különösebb figyelmet... Másrészt Iñárritu mindössze a harmadik rendező az Oscar történelmében, aki egymás utáni években megkapta az elismerést. 66(!) évet kell visszalapoznunk a legutóbbi példáért: <i>Joseph L. Mankiewicz</i> 1949-ben (A <i>Letter to Three Wives</i>) és 1950-ben (<i>All About Eve / Mindent Éváról</i>) vitte haza a szobrot. Előtte pedig <i>John Ford</i> kapott Oscart 1940-ben (<i>The Grapes of Wrath / Érik a gyümölcs</i>) és 1941-ben (<i>How Green Was My Valley / Hová lettél, drága völgyünk?</i>) Ehhez a két legendához csatlakozott most Iñárritu. Ezen a ponton meg kell említeni filmjének operatőrét, <i>Emmanuel Lubezkit</i> is, aki még Iñárritunál is nagyobb rekorderré vált: sorozatban harmadszor választották az év legjobb operatőrévé.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-QL6JmkkZ3R4/VtiTbq6aOhI/AAAAAAAAAOg/ES5pAoPF82M/s1600/GettyImages-512950510.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="378" src="https://2.bp.blogspot.com/-QL6JmkkZ3R4/VtiTbq6aOhI/AAAAAAAAAOg/ES5pAoPF82M/s640/GettyImages-512950510.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Együtt ünnepel Lubezki, DiCaprio és Iñárritu </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
A <i>Spotlight</i> is több szempontból írt történelmet. Például az ötvenes évek eleje óta nem volt olyan, hogy a legjobbnak választott film mindössze két Oscar-díjat nyerjen. A Spotlight alkotói ugyanis csak az est legelső és legutolsó díját vehették át, és bár a film további négy kategóriában kapott jelölést, végül ezekben díj nélkül maradt. Ezért is számít meglepetésnek a Spotlight győzelme, hiszen bár a szezon eleji kritikusi szervezetek körében tarolt, a szakmai díjakban aztán rendre alulmaradt a The Revenant és a <i>The Big Short (A nagy dobás)</i> mögött, végül a forgatókönyv kivételével nem is mutatkozott esélye más Oscarra. Bár kétségkívül nagyszerű alkotásról van szó, jogosan fogalmazódhat meg a kérdés: helyénvaló-e, hogy a legjobbnak ítélt filmből részleteiben egyedül a forgatókönyv minősül kiemelkedőnek? Ugyanakkor bármily hihetetlen, a Spotlight az első újságírással foglalkozó film, amely Oscar-díjat tudott nyerni. Ráadásul egy nagyon fontos és aktuális témát boncolgat: a pedofíliát a katolikus egyházon belül, illetve annak intézményes eltussolását. Nagyon ritkán jut el az Oscarig ennyire határozottan "issue-film", azaz közüggyel foglalkozó alkotás.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-SYYbqXNb7cQ/VtiVNZTN4RI/AAAAAAAAAOs/1ZB7YRx02o4/s1600/RT_spotlight_win_02_mm_160228_12x5_1600.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="266" src="https://4.bp.blogspot.com/-SYYbqXNb7cQ/VtiVNZTN4RI/AAAAAAAAAOs/1ZB7YRx02o4/s640/RT_spotlight_win_02_mm_160228_12x5_1600.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A színpadon a Spotlight alkotógárdája</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Mi mással is lehetne zárni, mint a hazánkban leginkább várt és legnagyobb örömöt hozó díjjal, a <i>Saul fia</i> Oscarjával a legjobb külföldi film kategóriában? <i>Nemes Jeles László</i> rendezése a Cannes-i Filmfesztiválon elért szenzációs siker óta tényleg ámulatba ejtő kilenc hónapon van túl. Alig múlt el hét, hogy ne a Saul fia újabb elismeréséről számoljon be a sajtó. Végül az Akadémia tagságát is meghódítva lett 34 évvel <i>Szabó István</i> <i>Mephisto</i> című remekműve után Magyarország második Oscar-díjas alkotása. Ráadásul nem lehet eléggé hangsúlyozni, mekkora teljesítmény Nemes Jeles részéről, hogy első filmjével jutott el rögtön az Oscar-díjig – egy olyan filmmel, amelyben merészen új utakon járva, nagyon nehéz és kényes témát ragadott meg, mégis olyan magabiztosan, amelyre valóban az egész filmvilág felfigyelt. Arra példaként pedig elég épp Iñárritu, Cuarón vagy Lee nevét felhozni, hogy a külföldi filmek rendezői előtt is milyen kapuk nyílhatnak meg és milyen csúcsokra juthatnak fel. Mindezek fényében, egy egész ország várakozásaival tetézve, nem is csoda, hogy Nemes Jeles láthatóan megilletődötten mondott köszönetet a gála közönsége előtt, de végül a lehető legszebb, leghelyénvalóbb gondolatot fogalmazta meg: "Az emberiség legsötétebb óráiban is lehet bennünk egy hang, ami segít abban, hogy emberek maradjunk. Ebben reménykedik ez a film."</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-mQl0Ck_BY3Y/VtiX0APJo_I/AAAAAAAAAO8/SBBpzRuaw4U/s1600/oscars-award-3637-laszlo-nemes-facebookJumbo-v3.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="458" src="https://3.bp.blogspot.com/-mQl0Ck_BY3Y/VtiX0APJo_I/AAAAAAAAAO8/SBBpzRuaw4U/s640/oscars-award-3637-laszlo-nemes-facebookJumbo-v3.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Nemes Jeles László mond köszönetet</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>2016. Oscar-díjasainak teljes listája:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb eredeti forgatókönyv: Spotlight</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb adaptált forgatókönyv: The Big Short / A nagy dobás</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb női mellékszereplő: Alicia Vikander (The Danish Girl / A dán lány)</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb jelmeztervezés: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb látványtervezés: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb smink: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb operatőr: Emmanuel Lubezki (The Revenant / A visszatérő)</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb vágás: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb hangvágás: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb hangkeverés: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb vizuális effektek: Ex Machina</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb animációs rövidfilm: Bear Story</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb animációs film: Inside Out / Agymanók</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb férfi mellékszereplő: Mark Rylance (Bridge of Spies / Kémek hídja)</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb rövid dokumentumfilm: A Girl in the River</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb dokumentumfilm: Amy</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb rövidfilm: Stutterer</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb idegen nyelvű film: Saul fia (Magyarország)</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb eredeti filmzene: Ennio Morricone (The Hateful Eight / Aljas nyolcas)</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb eredeti betétdal: Sam Smith – Writing’s on the Wall (Spectre)</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb rendező: Alejandro González Iñárritu (The Revenant / A visszatérő)</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb női főszereplő: Brie Larson (Room / A szoba)</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb férfi főszereplő: Leonardo DiCaprio (The Revenant / A visszatérő)</div>
<div style="text-align: justify;">
Legjobb film: Spotlight</div>
Lavenderhttp://www.blogger.com/profile/16432995034879141590noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-27982961743649825862016-01-20T14:41:00.002+01:002016-01-20T15:20:57.065+01:00DiCaprio „összeszenvedi”-e vajon az Oscart? Avagy a Visszatérő és az Oscar-díj átadó<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-N4HFlD_qLws/Vp-ILmA4gwI/AAAAAAAADDs/pcIVqVn6_9A/s1600/aa-revenant-header-1-front-main-stage.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="http://4.bp.blogspot.com/-N4HFlD_qLws/Vp-ILmA4gwI/AAAAAAAADDs/pcIVqVn6_9A/s640/aa-revenant-header-1-front-main-stage.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: www.foxmovies.com</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><b>Minden nő és az igényes mozit kedvelő férfiak
milliói hozzávetőlegesen A tégla óta (rend. Martin Scorsese, 2006.) epekedve
figyelik vajon mikor „tömik be” a mi Leonardonk száját egy aranyszoborral? Az
internetet elárasztó mémek hatására már azok is nagy várakozással telve
készülnek 2016. február 28. napjára, akiknél a Titanic-kal együtt elsüllyedt
DiCaprio. 2015/2016 fordulójára (micsoda időzítés) Alejandro González Iñárritu olyan
mozit rendezett (többek szerint DiCaprionak), ami első és második blikkre is
Oscar-képes. Mivel A Wall Street farkasáért <span style="font-family: "cambria" , "serif";">leg<span style="font-family: "cambria" , "serif";">utóbb </span></span>elmaradt a szobor
(szívfájdalom), érdemes az akadémikusok szemével átgondolni az alkotást (a film
végére garantál szívbemarkolóan nyomasztó érzés), különös tekintettel medveölő
DC szerepére, a teljesség igénye nélkül. </b></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="color: #444444;"><span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A legjobb film </span></span></b>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A mintegy három órás mű a XIX. század elejei Észak-Amerikába
kalauzol minket, fenyőerdők és havas tájak közé. A monumentális környezetet egy
egyébként nem túl acélos történet szövi át. Hősünk Hugh Glass (Leonardo
DiCaprio) „barátaival” és fiúgyermekével prémvadászik, miközben rájuk támadnak
az őslakos indiánok. Menekülőre kell fogniuk, ám Glass-t egy grizzly súlyosan
megsebesíti. Az élet-halál peremén táncoló fővadász kálváriáját követhetjük
ezután nyomon. Azt gondolnánk, hogy egy
ilyen kurta sztorival lehetetlen izgalmas filmet csinálni. Iñárritunak
sikerült. Annak ellenére, hogy végig sejthető, hogy a jó győz, 150 percig
pattanásig feszülnek az ember idegei és oda van láncolva a székbe. Mikor már épp
eljönne a pillanat, hogy a néző arra gondoljon, elég a túrázásból; egy olyan
sokkoló kép vagy esemény következik, ami újra leköt. A rendező elképesztően
élethűen, naturálisan és sokkolóan mutatja be a „vademberek” életét és egy
sebesült kínszenvedését. Teszi ezt úgy, hogy eközben nem kevés erkölcsi, akár bárki
életében felbukkanó kérdést boncolgat. Talán épp ez, ami miatt például eltérően
pl. egy Tarantino filmtől, végig olyan érzésünk van, hogy ha ugyan nem is
vadonban, de ilyen helyzetek velünk is megtörténhetnek. Vajon mit tennénk meg a
túlélésért? Minket éltetne-e a bosszú? Mit vagy kit áldoznánk fel saját
életünkért? A Visszatérő lehengerlő alkotás, egészen egyedülálló hangulatával,
képi világával, karaktereivel, kérdéseivel, méltán vívva ezzel ki a filmakadémia figyelmét. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A legjobb férfi főszereplő</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Jokeri a mosolyom, amikor
arra gondolok, hogy február 29-én hajnalban, kimondják majd, hogy „the Oscar
goes to Leonardo DiCaprio for the Revenant”. Egyfelől jár neki, de nem ezért a
moziért. Ha a szívünk mélyére nézünk ez a film nem tőle, de legalábbis nem csak
tőle jó. A karaktere viszont vitathatatlanul Oscarért kiált. Megsebesült hős,
elvesztve családját, bolyong a tajgán, vérbosszút kiáltva. Mindeközben hozzávetőlegesen
tizenöt sora van. Viszont talán épp attól megérdemelten várományos, hogy arckifejezéseivel,
mozdulataival, szó nélkül, teljesen átadja a túlélőtúra mélységeit és magasságait.
Viszont ha végigpörgetem magamban, hogy hogyan tartott monológot Ősármossága egy
koponyával a kezében Calvin Candie-ként (Django elszabadul, rend. Quentin
Tarantino, 2012.), vagy hogyan harcolt a valóság és a képzelet között Teddy
Daniels-ként (Viharsziget, rend. Martin Scorsese, 2010.) bizony kétségek
merülhetnek fel. Hiányérzetünk lehet azért is, mert kimondva kimondatlan,
Martin Scorsese tette naggyá ezt a fiút, kiemelve őt a Titanic körül úszó jeges
giccstengerből, most mégse az ő filmje okán jelölik legnagyobb eséllyel az
aranyszoborra. Sors fintora viszont, hogy újra meggyűlt a baja a hideggel
hősünknek, ám ezúttal minden bizonnyal szobrot érnek majd a mínuszok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-a3_SBbxQ5gk/Vp-OT2gto8I/AAAAAAAADEE/pkvmRqZtVeo/s1600/Dk21swm.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="396" src="http://4.bp.blogspot.com/-a3_SBbxQ5gk/Vp-OT2gto8I/AAAAAAAADEE/pkvmRqZtVeo/s640/Dk21swm.png" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: http://i.imgur.com/Dk21swm.png</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A legjobb férfi mellékszereplő</span></b>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">DiCapriot nem csak Iñárritu, hanem Tom Hardy is
naggyá teszi. Az általa megformált John Fitzgerald minden, ami az Erkölcsi Jót
megtestesítő DiCaprio nem. Önző, rosszindulatú, érzéketlen, mondhatni a Rossz. Minthogy hős sincs ellenség nélkül, itt is kiegészíti a két karakter
egymást. Tom Hardyra először az Eredetben figyeltem fel (Eames, rend. Christopher
Nolan, 2010.), ezt követte a Legenda (Donald/Reggie Kray, rend. Brian
Helgeland, 2015.). Említett mozikban sem lehettek kétségeink színészi
tehetségei felől, most azonban a puszta jelenléte a vásznon megfagyasztja körülöttünk
az egyébként sem meleg levegőt. Fura ezt kimondani egy ilyen karakternél, de
lubickol a szerepben. Azokban a snittekben, mikor DiCaprioval ketten játszanak
(pl. farkasszem-jelenet) már a szemöldöke mozdításából süt róla a gonoszság. Legalább
annyira megérdemli a díjat (félve mondom: ha nem jobban), mint Leo.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A legjobb rendező</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Iñárritu érdemeit fentiek után nem hiszem,
hogy ragozni szükséges. Pláne azoknak nem, akik a Visszatérő mellett látták a
21 grammot (2003.) és a Birdmant (2014.) is. Utóbbi miatt egy picit aggódom,
hisz az Oscar-dupla oly keveseknek sikerült egymás utáni évben (hirtelen Tom
Hanks legendás Forrest Gumpja (rend. Robert Zemeckis, 1994.) és Philadelphiája (rend.
Jonathan Demme, 1993.) ugrik csak be). A mostani szobrot viszont nehezen lehet
elvitatni emberünktől. Amihez ő hozzáér, az bizony arannyá változik. Aki 150
percben bizonyítottan nem történettel, hanem hangulattal és ritmussal köti le
nézők millióit az újabb és újabb díjakat érdemel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b><span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A legjobb látvány, </span><span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">a</span><span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"> legjobb fényképezés</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Ha valami bombabiztos, akkor a Visszatérő
látványért és fényképezésért járó díja. Nyilvánvaló, hogy ez a film greenboxot
nem látott, a várt eredmény pedig nem marad el. A részletesen kivitelezett medveharc
például kvázi 3D hatásban elevenedik meg előttünk. Leo kálváriája egészen
közelről (sokszor a privát szféránkon belülre kerül), s távolról (lenyűgöző
látképek) is elénk tárul, fűszerezve közelről felvett természeti képekkel.
Vitathatatlan, hogy az említett hangulat nem jöhetett volna létre az operatőr (Emmanuel
Lubezki) munkája nélkül.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-52SoDwtdOK0/Vp-IagnihmI/AAAAAAAADD0/ZJZjf0p185k/s1600/the-revenant-movie-image.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="266" src="http://3.bp.blogspot.com/-52SoDwtdOK0/Vp-IagnihmI/AAAAAAAADD0/ZJZjf0p185k/s640/the-revenant-movie-image.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: www.collider.com</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"></span><span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"></span><span style="font-family: "cambria" , "serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">A Visszatérő lebilincselő. Utánozhatatlan. Veszettül
jó. Ennek megállapításához nem kell szobor, eleget mutat a nézőszám. Sok ilyen jó mozit még
2016-ra.</span>
</div>
Klajhttp://www.blogger.com/profile/08821908109053293757noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-6798953125873262162016-01-15T10:16:00.003+01:002016-01-15T10:46:11.442+01:00Oscar-jelölést kapott a Saul fia – mit érdemes tudni az idén esélyes filmekről?<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-cK69FvoAzbg/VphhEB-fwrI/AAAAAAAAAMc/4ZDcBkhb23M/s1600/18SONSAUL-master675.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="508" src="http://1.bp.blogspot.com/-cK69FvoAzbg/VphhEB-fwrI/AAAAAAAAAMc/4ZDcBkhb23M/s640/18SONSAUL-master675.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Saul fia (Sony Pictures Classics)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<strong>Január 14-én jelentette be a <i>Filmakadémia</i> a 2016-os <i>Oscar</i>-jelöltek listáját, amely számunkra legnagyobb örömként <em>Nemes Jeles László</em> filmjét, a <em>Saul fiát</em> is magában foglalja a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. No de milyen reményekkel utazhat a magyar rendező Los Angelesbe? És vajon kik számíthatnak díjra a főbb kategóriákban?</strong><br />
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
Lehet szeretni vagy nem szeretni a filmvilág legrangosabb díját, kritikával illetni a jelöltek és győztesek listáját, megkérdőjelezni, hogy mennyiben népszerűségi vagy minőségi mérce, egy azonban biztos: a szakma és a közönség számára is egészen máshogy cseng, amikor egy színész vagy alkotó neve mellé egyszer s mindenkorra odakerülnek a bűvös szavak: <i>"Academy Award winner"</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
A minőségen kívül természetesen sok összetevője van annak, hogy egy alkotás bármilyen kategóriában jelölést kapjon az Akadémiától. Fontos az időzítés: nem véletlen, hogy az Oscarra esélyes filmek túlnyomó többségét az utolsó negyedévben mutatják be, hiszen rövidebb távon egyszerűbb fenntartani az érdeklődést, a lelkesedést egy alkotás iránt. Óriási jelentősége van a kampánynak, amelyet egy film kap: a stúdióknak az Akadémia közel 6000 fős tagságának figyelmét kell felkelteniük reklámok, meghívásos vetítések, társasági események egész sorával. Sokat elárul az esélyekről a kritikusok véleménye és az általuk odaítélt díjak egész sora, de még többet a filmes szakmai szervezetek, az úgynevezett <i>guild</i>ek, azaz céhek (producerek, rendezők, színészek, operatőrök stb.) által az év legjobbjainak tituláltak listái. Arra is érdemes kitérni, hogy az Akadémia összetétele egy <a href="http://www.latimes.com/entertainment/envelope/oscars/la-et-unmasking-oscar-academy-project-20120219-story.html" target="_blank">2012-es felmérés</a> alapján 94%-ban fehér, 77%-ban férfi és 86%-ban 50 év feletti. Ők ugyanis a "célközönség", akik a szakmai szempontok mellett gyakran nagyon is egyéni ízlés alapján döntenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mindezek tekintetében mely filmek és alkotók számíthatnak esélyesnek az idei Oscar-gálán? </div>
<div style="text-align: justify;">
12 jelölésével idén a legtöbb kategóriában került a legjobbak közé <em>Alejandro González Iñárritu</em> <strong>The Revenant (A visszatérő)</strong> című filmje és vált az egyik első számú esélyessé. Bár egyáltalán nem törvényszerű, hogy a legtöbb jelölést elért alkotás kapja a legjobb film díját, a jelölések száma nagyon is fontos szempont, ugyanis mutatja, hogy az adott film az akadémia több ágazatának támogatását is élvezi. Két kérdés merülhet fel a halottnak hitt és a vadonban magára hagyott, bosszút esküdő vadász történetét feldolgozó filmmel kapcsolatban: nem fog-e túl kegyetlennek, véresnek bizonyulni az Akadémia-tagok számára, és mennyire készek a tavalyi <i>Birdman</i>nel rendezőként, forgatókönyvíróként és producerként is győztes Iñárritu új filmjét azonnal díjazni? Előbbi terén ugyanis vannak a jelöltek között témájukban "Oscar-kompatibilisebb" filmek (ezekről később), utóbbit illetően pedig elsősorban a legjobb rendezés kategóriában gondolhatják sokan, hogy Iñárritu tavalyi díja után ezúttal már másra szavaznak. Idén az a viszonylag ritka eset is előfordulhat, hogy két különböző alkotás kapja a legjobb film és rendezés díját: például előbbit a <i>Revenant</i>, utóbbit a <i>Mad Max</i> veterán rendezője, <em>George Miller</em>. Ahhoz viszont kétség sem férhet, hogy a Revenant főszereplője, <em>Leonardo DiCaprio</em> toronymagas esélyesként készülhet az Oscar-gálára. Négyszer maradt már le a díjról, ezúttal olyan erősnek tűnik a támogatottsága, hogy bárki más győzelme nagy meglepetés lenne.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-byhsI3AstLg/Vphsw5VpHoI/AAAAAAAAAMs/hYl99hb8slI/s1600/a4219cbbbd80b385b3e3ddb52f99fe83bf131aaa.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="360" src="http://3.bp.blogspot.com/-byhsI3AstLg/Vphsw5VpHoI/AAAAAAAAAMs/hYl99hb8slI/s640/a4219cbbbd80b385b3e3ddb52f99fe83bf131aaa.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The Revenant - A visszatérő (20th Century Fox) </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Tíz jelöléssel a második legtöbb kategóriában nominált a <strong>Mad Max: Fury Road (Mad Max - A harag útja)</strong>, amely egyszersmind az idei év legnagyobb anomáliája. Egyrészt a lehető legkevésbé tipikus Oscar-alkotás: látványos, akciódús <a href="http://filmsor.net/filmes-es-sorozatos-kifejezesek-es-szakszavak/" target="_blank">blockbuster</a>, egy 30 éves futurisztikus-utópisztikus "franchise" feltámasztása, amelynek a sztoriját egy mondatban össze lehet foglalni (félkarú csajszi és kissé őrült fogoly eltulajdonít egy gigakamiont, egy hadseregnyi fura járgányos fazon végigüldözi őket egy sivatagon, majd vissza). Másrészt több mint nyolc hónapja mutatták be Amerikában, ami az Oscar-jelölések szempontjából örökkévalósággal ér fel. Ugyanakkor teljesen egyedi látványvilágával, korántsem szokványos dramaturgiájával az elmúlt év messze legnagyobb kritikai sikerévé vált: világszerte közel 800 kritikus által <a href="http://criticstop10.com/" target="_blank">legjobbaknak nevezett filmek listáiból</a> több mint 500-on szerepel, ezek közül több mint 150 listán egyenesen az első helyen! Díjra a technikai kategóriákon kívül legnagyobb eséllyel már említett rendezője, George Miller pályázhat.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-JQUo-en9IYY/Vpht12A7XNI/AAAAAAAAAM4/QBDQfREGKN8/s1600/mad-max-fury-road-image-the-war-rig.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="382" src="http://2.bp.blogspot.com/-JQUo-en9IYY/Vpht12A7XNI/AAAAAAAAAM4/QBDQfREGKN8/s640/mad-max-fury-road-image-the-war-rig.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mad Max: Fury Road - Mad Max: A harag útja (Warner Bros.)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Némileg hasonló, azaz nem tipikusan Oscar-jellegű jelölt <em>Ridley Scott</em> sci-fije, a <strong>The Martian (Mentőexpedíció)</strong>, amely <em>Andy Weir</em> nagy sikerű könyvét dolgozza fel a Marson rekedt biológusról, aki tudásának és leleményességének minden szikráját felhasználva marad életben éveken keresztül a mentőcsapat érkezéséig. Ridley Scott sokak számára okozott meglepetést azzal, hogy filmje középpontjába nem a látványt vagy az izgalmakat helyezte, hanem végig főhősére koncentrált. A film összesen hét jelölést kapott, köztük a legjobb film kategóriában, valamint <em>Matt Damon</em> férfi főszereplőként. Maga Ridley Scott azonban meglepetésre lemaradt a rendezői jelölésről és valamennyi kategóriájában vannak esélyesebbek, így könnyen előfordulhat, hogy a film Oscar nélkül marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
Említést kell tenni az év másik nagy kritikai sikeréről, <em>Todd Haynes</em> <strong>Carol</strong> című filmjéről. A Saul fiához hasonlóan a <i>Cannes-i Filmfesztivál</i>on bemutatott alkotás sokáig az Oscar egyik legnagyobb esélyesének tűnt, a legjobb film és rendezés kategóriában végül mégis jelölés nélkül maradt. Hogy miért, arról némi magyarázattal szolgálhat a szavazók korábban felvázolt összetétele. A döntően 50 feletti férfiakból álló Akadémián belül valószínűsíthetően kevésbé tudott támogatókat találni az ötvenes években két nő között kialakuló intim viszonyról és az ebből származó konfliktusokról szóló dráma. A Carol így is kapott hat jelölést, köztük a női fő- és mellékszereplő, valamint az adaptált forgatókönyv kategóriában, sőt <em>Rooney Mara</em> mellékszereplőként komoly esélyes a díjra is. És bár a főszereplő <em>Cate Blanchett</em> idén nem számít elsőszámú favoritnak, a kétszeres Oscar-díjas színésznő ezzel hetedik jelölését gyűjtötte be és ért fel Hollywood legnagyobb legendái közé. </div>
<div style="text-align: justify;">
De akkor melyek a tipikus Oscar-filmek? Egyrészt ott a <em>Steven Spielberg</em> rendezte <strong>Bridge of Spies (Kémek hídja)</strong>, amely ugyan Hollywood egyik legnagyobb rendező ikonjának ezúttal nem hozott jelölést, de maga a film szerepel a legrangosabb kategóriában. A hidegháború csúcspontján játszódó film az Oscar-díjak messze legnépszerűbb műfaját, a történelmi drámát képviseli az idei jelöltek között: egy fogságba esett szovjet kém és a védelmére kirendelt ügyvéd történetét ismerhetjük meg izgalommal, intelligenciával és sokszor meglepő humorral fűszerezve. Díjra legnagyobb esélye a szovjet kémet zseniális finomsággal alakító <em>Mark Rylance</em> a férfi mellékszereplő kategóriában.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szintén népszerűnek számítanak az Akadémia tagságánál az aktuális társadalmi, gazdasági, politikai problémákat boncolgató filmek, pörgős akciójelenetek helyett pengeéles szópárbajokkal fűszerezve. Idén kettőt is találunk a jelölt filmek között: a katolikus papok gyermekmolesztálási ügyében nyomozó <i>Boston Globe</i> újságírókat bemutató <strong>Spotlight (Spotlight - Egy nyomozás részletei)</strong>, valamint a nagybefektetők és pénzügyi cégek világába kalauzoló <strong>The Big Short (A nagy dobás)</strong>, amely a 2005-ben elindult ingatlanpiaci válság témakörét boncolgatja. Mindkét alkotást jelölték a legjobb film, rendezés és vágás kategóriában, színészeik közül a legjobb mellékszereplők listáján szerepel <em>Rachel McAdams</em> és <em>Mark Ruffalo</em> (Spotlight) valamint <em>Christian Bale</em> (The Big Short), forgatókönyveik pedig kategóriáik legnagyobb esélyesei: a Spotlight az eredeti, a The Big Short az adaptált kategóriában. Az idei év kiszámíthatatlanságát tükrözi, hogy jelen állás szerint akár e két alkotás közül is kikerülhetnek a legjobb film és rendezés díjazottjai.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-Leh5TT4rmo4/VphulrC87cI/AAAAAAAAANA/kX7EhaSgBKM/s1600/moviesthebigshortcast.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="358" src="http://3.bp.blogspot.com/-Leh5TT4rmo4/VphulrC87cI/AAAAAAAAANA/kX7EhaSgBKM/s640/moviesthebigshortcast.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">The Big Short - A nagy dobás (Paramount Pictures)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Elsősorban női főszereplőik kapcsán kell kiemelni még két filmet. A <strong>Room (A szoba)</strong> egy szoba fogságában élő anya és ott született kisfia történetét mutatja be, akik évek múltán szabadulnak ki és néznek szembe a külvilág kihívásaival. A Room tipikusan olyan film, ami középpontjában egy annyira erőteljes alakítás áll, amely végül magát a filmet is jelöléshez juttatja. Az elmúlt évekből ilyen volt a <i>The Queen</i> (A királynő), amelyért <em>Helen Mirren</em> nemcsak elnyerte szinte az összes létező filmes díjat, hanem maga a film is kapott hat Oscar-jelölést. A Room női főszereplője, <em>Brie Larson</em> olyannyira erős favorit, hogy nemcsak a film és a forgatókönyv, de hatalmas meglepetésre még <em>Lenny Abrahamson</em> rendező is jelöléshez jutott. A <strong>Brooklyn</strong> női főszereplőjeként pedig második számú esélyesnek számít <em>Saoirse Ronan</em>, és az ír bevándorló lány és a new yorki fiú egymásra találását bemutató mű is kapott jelölést a legjobb film és forgatókönyv kategóriában. Saoirse Ronan egyébként azon kevesek közé tartozik, akik még gyerekkorban elértek az Oscar-jelölésig (Atonement - Vágy és vezeklés 2007-ben), majd felnőttként is meg tudták ismételni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Két film mindenképp említést érdemel még, amelyek ugyan nem jutottak jelölésig a legfontosabb kategóriában, de színészeik komoly esélyesek. A <strong>Steve Jobs</strong> az Apple legendás alapítóját mutatja be három különálló epizódban, egy-egy kulcsfontosságú termék piacra dobásának pillanatain keresztül. A címszerepet alakító <em>Michael Fassbender</em> DiCaprio legnagyobb vetélytársa (már ha lehet így fogalmazni, ugyanis DiCaprio győzelme tényleg ennyire borítékolható), az asszisztensét játszó <em>Kate Winslet</em> pedig a női mellékszereplő kategóriában lehet díjazott, és aki ezzel Cate Blanchetthez hasonlóan szintén karrierje hetedik Oscar-jelölését kapta. A <strong>Creed (Creed - Apolló fia)</strong> egyetlen jelöltje <em>Sylvester Stallone</em> mellékszereplőként. Amellett, hogy kategóriája egyik nagy esélyese, az egész Oscar-gála szentimentális favoritjaként tekinthetünk rá. 39(!) év telt el élete első és eddigi egyetlen Oscar-jelölése óta az első Rocky-filmért. Az elmúlt évtizedek hoztak számos kevésbé jó hírnévnek örvendő folytatást, majd jött az elképesztően jó fogadtatásban részesült Creed, amiben Stallone Rockyja immár epizódszereplőként tűnik fel, hogy az idén 70 éves legendát az Oscar közelébe juttassa.</div>
<div style="text-align: justify;">
Végül pedig számunkra idén legkedvesebb kategória a legjobb idegen nyelvű filmeké, amelyek között <em>Nemes Jeles László</em> (Amerikában csak Nemes László) <strong>Saul fia</strong> című filmje is szerepel. A Cannes-i Filmfesztiválon elért óriási siker és az onnan elhozott <i>Zsűri Nagydíj</i> óta számos fesztivált megjárt a film tengeren innen és túl, Amerikában a legnagyobb kritikusi szervezetek (<i>New York, Chicago, Los Angeles, San Francisco, National Board of Review</i>) választották az év legjobb idegen nyelvű filmjének, és néhány napja a Golden Globe-ot is megkapta ebben a kategóriában. Nem véletlenül tekint tehát rá szinte mindenki itthon és külföldön is a legnagyobb esélyesként. Kell-e tartanunk amiatt, hogy bár a filmet felkaroló <i>Sony Pictures Classics</i> komolyan kampányolt több kategóriában is (legjobb film, rendezés, férfi főszereplő, eredeti forgatókönyv, operatőr), végül egyikben sem kapott jelölést? Való igaz, az elmúlt években több példát is láttunk arra, hogy idegen nyelvű filmek a rendezés, színész, forgatókönyv, esetleg a legjobb film kategóriába is bekerültek. Legtöbb esetben ezt komoly filmes múlttal és hírnévvel rendelkező alkotók filmjei tudták elérni – <em>Pedro Almodóvar</em>, <em>Michael Haneke</em>, <em>Ang Lee</em>, <em>Pawel Pawlikowski</em> – hogy csak néhányat említsünk. A Saul fia a mindössze 39 éves Nemes Jeles László első nagyjátékfilmje, főszerepben a színészként szintén majdnem újonc <em>Röhrig Gézával</em>. Már az óriási eredmény, hogy Nemes filmje rögtön Oscar-jelölésig jutott. Február 28-án éjjel derül ki, hogy eggyel feljebb is tud-e lépni.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyszerű hír, hogy a "Big Eight" névvel emlegetett legfontosabb nyolc kategória valamennyi jelölt filmjét – egy kivétellel (<em>Bryan Cranston</em>, férfi főszereplő, Trumbo) – már játsszák vagy még a gála előtt bemutatják a budapesti mozik, tehát aki a filmek ismeretében szeretne nekivágni február 28-án az éjszakázásnak, annak mindenképp javasoljuk a moziműsor gyakori böngészését az elkövetkező hetekben!<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-EFS87xs4UCA/Vpi9hw8l7oI/AAAAAAAAANQ/EWtYPYmoyvE/s1600/_SonOfSaul_makingof_002.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="360" src="http://3.bp.blogspot.com/-EFS87xs4UCA/Vpi9hw8l7oI/AAAAAAAAANQ/EWtYPYmoyvE/s640/_SonOfSaul_makingof_002.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Röhrig Géza, Erdély Mátyás operatőr és Nemes Jeles László a Saul fia forgatásán (Sony Pictures Classics)</td></tr>
</tbody></table>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<u><b><br /></b></u><u><b></b></u><br />
<u><b><br /></b></u><br />
<u><b><br />A 2016-os Oscar-jelöltek teljes listája:</b></u></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Legjobb film:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Kémek hídja</div>
<div style="text-align: justify;">
Brooklyn</div>
<div style="text-align: justify;">
Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
A szoba</div>
<div style="text-align: justify;">
Spotlight</div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy dobás</div>
<div style="text-align: justify;">
Mentőexpedíció</div>
<div style="text-align: justify;">
A visszatérő</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb rendező: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
George Miller (Mad Max: A harag útja)</div>
<div style="text-align: justify;">
Lenny Abrahamson (A szoba)</div>
<div style="text-align: justify;">
Tom McCarthy (Spotlight)</div>
<div style="text-align: justify;">
Adam McKay (A nagy dobás)</div>
<div style="text-align: justify;">
Alejandro G. Iñárritu (A visszatérő)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb férfi főszereplő: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Bryan Cranston (Trumbo)</div>
<div style="text-align: justify;">
Eddie Redmayne (A dán lány) </div>
<div style="text-align: justify;">
Leonardo DiCaprio (A visszatérő)</div>
<div style="text-align: justify;">
Matt Damon (Mentőexpedíció) </div>
<div style="text-align: justify;">
Michael Fassbender (Steve Jobs)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb női főszereplő: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Brie Larson (A szoba)</div>
<div style="text-align: justify;">
Cate Blanchett (Carol)</div>
<div style="text-align: justify;">
Charlotte Rampling (45 év)</div>
<div style="text-align: justify;">
Jennifer Lawrence (Joy)</div>
<div style="text-align: justify;">
Saoirse Ronan (Brooklyn)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb férfi mellékszereplő: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Christian Bale (A nagy dobás)</div>
<div style="text-align: justify;">
Mark Ruffalo (Spotlight)</div>
<div style="text-align: justify;">
Mark Rylance (Kémek hídja)</div>
<div style="text-align: justify;">
Sylvester Stallone (Creed)</div>
<div style="text-align: justify;">
Tom Hardy (A visszatérő)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb női mellékszereplő: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Alicia Vikander (A dán lány)</div>
<div style="text-align: justify;">
Jennifer Jason Leigh (Aljas nyolcas)</div>
<div style="text-align: justify;">
Kate Winslet (Steve Jobs)</div>
<div style="text-align: justify;">
Rachel McAdams (Spotlight)</div>
<div style="text-align: justify;">
Rooney Mara (Carol)</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb eredeti forgatókönyv: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Kémek hídja</div>
<div style="text-align: justify;">
Ex Machina</div>
<div style="text-align: justify;">
Agymanók</div>
<div style="text-align: justify;">
Spotlight</div>
<div style="text-align: justify;">
Straight Outta Compton</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb adaptált forgatókönyv: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy dobás</div>
<div style="text-align: justify;">
Brooklyn</div>
<div style="text-align: justify;">
Mentőexpedíció</div>
<div style="text-align: justify;">
A szoba</div>
<div style="text-align: justify;">
Carol</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb operatőr: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Carol</div>
<div style="text-align: justify;">
Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
Sicario</div>
<div style="text-align: justify;">
Aljas nyolcas</div>
<div style="text-align: justify;">
A visszatérő</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb vágás: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
Spotlight</div>
<div style="text-align: justify;">
Star Wars: Az ébredő Erő</div>
<div style="text-align: justify;">
A nagy dobás</div>
<div style="text-align: justify;">
A visszatérő</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb látványtervezés/díszlet: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Kémek hídja</div>
<div style="text-align: justify;">
Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
A dán lány</div>
<div style="text-align: justify;">
Mentőexpedíció</div>
<div style="text-align: justify;">
A visszatérő</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb jelmeztervezés: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Carol</div>
<div style="text-align: justify;">
Hamupipőke</div>
<div style="text-align: justify;">
Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
A dán lány</div>
<div style="text-align: justify;">
A visszatérő</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb hangtervezés: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
Sicario</div>
<div style="text-align: justify;">
Star Wars: Az ébredő Erő</div>
<div style="text-align: justify;">
Mentőexpedíció</div>
<div style="text-align: justify;">
A visszatérő</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb hangkeverés:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Kémek hídja</div>
<div style="text-align: justify;">
Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
Star Wars: Az ébredő Erő</div>
<div style="text-align: justify;">
Mentőexpedíció</div>
<div style="text-align: justify;">
A visszatérő</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb vizuális effektusok: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ex Machina</div>
<div style="text-align: justify;">
Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
Star Wars: Az ébredő Erő</div>
<div style="text-align: justify;">
Mentőexpedíció</div>
<div style="text-align: justify;">
A visszatérő</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb smink: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mad Max: A harag útja</div>
<div style="text-align: justify;">
A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt</div>
<div style="text-align: justify;">
A visszatérő</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb eredeti filmzene:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Kémek hídja</div>
<div style="text-align: justify;">
Carol</div>
<div style="text-align: justify;">
Sicario</div>
<div style="text-align: justify;">
Star Wars: Az ébredő Erő</div>
<div style="text-align: justify;">
Ennio Morricone</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb eredeti betétdal: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Writing's on the Wall (Spectre)</div>
<div style="text-align: justify;">
Earned It (A szürke ötven árnyalata)</div>
<div style="text-align: justify;">
Simple Song #3 (Ifjúság)</div>
<div style="text-align: justify;">
Til It Happens to You (The Hunting Ground)</div>
<div style="text-align: justify;">
Manta Ray (Racing Extinction) </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb animációs film: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Anomalisa</div>
<div style="text-align: justify;">
Agymanók</div>
<div style="text-align: justify;">
Shaun, a bárány</div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor Marnie ott volt</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiú és a világ</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb animációs rövidfilm: </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Bear Story</div>
<div style="text-align: justify;">
Prologue</div>
<div style="text-align: justify;">
Sanjay's Super Team</div>
<div style="text-align: justify;">
We Can't Live without Cosmos</div>
<div style="text-align: justify;">
World of Tomorrow</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb rövidfilm:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ave Maria</div>
<div style="text-align: justify;">
Day One</div>
<div style="text-align: justify;">
Everything Will Be Okay</div>
<div style="text-align: justify;">
Shok</div>
<div style="text-align: justify;">
Stutterer</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb dokumentumfilm:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Amy</div>
<div style="text-align: justify;">
Cartel Island</div>
<div style="text-align: justify;">
A csend képe</div>
<div style="text-align: justify;">
What Happened Miss Simone?</div>
<div style="text-align: justify;">
Winter on Fire: Ukraine's Fight for Freedom</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb rövid dokumentumfilm:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A Girl in the River: The Price of Forgiveness</div>
<div style="text-align: justify;">
Body Team 12</div>
<div style="text-align: justify;">
Chau Beyond the Lines</div>
<div style="text-align: justify;">
Claude Lanzmann: Spectres of the Shoah</div>
<div style="text-align: justify;">
Last Day of Freedom</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<b>Legjobb idegen nyelvű film:</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A War (Dánia)</div>
<div style="text-align: justify;">
A kígyó ölelése (Kolumbia)</div>
<div style="text-align: justify;">
Mustang (Franciaország)</div>
<div style="text-align: justify;">
Saul fia (Magyarország)</div>
<div style="text-align: justify;">
Theeb (Jordánia)</div>
</div>
Lavenderhttp://www.blogger.com/profile/16432995034879141590noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-49314098273109261242016-01-13T13:43:00.000+01:002016-01-15T13:43:45.344+01:00Színes farsangi kavalkád Kaposvárott - Luxemburg grófja ajánló<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-Fn38PtOrCgQ/VpYt_qNTOiI/AAAAAAAABJo/4Ejb6NYAu70/s1600/IMG_3193.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: justify;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-Fn38PtOrCgQ/VpYt_qNTOiI/AAAAAAAABJo/4Ejb6NYAu70/s640/IMG_3193.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">György-Rózsa Sándor és a "bohémek</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A <i>Luxemburg grófjá</i>t először 1906. január 14-én mutatták be Budapesten, az akkori <i>Király Színház</i>ban. Mintegy napra pontosan 106 év elteltével a <i>Kaposvári Csiky Gergely Színház </i>ismét színpadra állítja <i>Lehár Ferenc</i> operettjét. <i>Somogyi Szilárd</i> rendezése precízen egyensúlyoz a klasszikus és modern elemek között, aminek köszönhetően nehéz lenne az előadás konkrét korát meghatározni. Semmivel sem nyújt kevesebbet, vagy többet, mint amit egy ilyen műfajú előadás megkíván. Jelen van a nóta, kacagás és egy egészen pici dráma is, ahogy annak lennie kell. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
Amikor egy előadásra úgy ülünk be, hogy már rendelkezünk egy korábbi meghatározó élménnyel vele kapcsolatban, óhatatlan az összehasonlítás. A kaposvári Luxemburg grófjával többünknek is lehet ilyen élménye, hiszen közel húsz évvel ezelőtt televíziós közvetítésben bárki láthatta ezt az operettet a somogyi színház feldolgozásában. Az akkori darabot <i>Ascher Tamás</i> rendezte és a címszerepben <i>Lux Ádám</i>ot láthatta a közönség. Emellett azonban jómagamnak egy sokkal meghatározóbb találkozásom volt az előadással, még pedig a <i>Pécsi Nemzeti Színház</i> tolmácsolásában 2007-ben. Miután ez volt az első személyes élményem Lehár operettjével, kétség kívül magasra helyezte a lécet minden további rendezésnek. Ennek ellenére azonban a kaposvári társulat nagyszerű élménnyel ajándékozott meg. Bár helyenként fülembe csengtek a pécsi hangok, a lenyűgöző látványvilág, amely <i>Túri Erzsébet</i> keze nyomát viseli és a jelenetek magával ragadó kavalkádja teljesen új élményt ültetett a fejembe.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-cuLKECGFFto/VpZCvzOHXxI/AAAAAAAABJ4/-_30nudRr7k/s1600/IMG_2884.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="546" src="http://3.bp.blogspot.com/-cuLKECGFFto/VpZCvzOHXxI/AAAAAAAABJ4/-_30nudRr7k/s640/IMG_2884.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A címszerepet <i>György-Rózsa Sándor</i> és <i>Hüse Csaba</i> játsszák váltásban, míg a <a href="http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz20/341.html" target="_blank">primadonna</a> szerepkört a kaposvári társulat vezető szopránja, <i>Nyári Szilvia</i> alakítja kifogástalan kecsességgel. Az <i>Angéle</i>-t megformáló színésznő a tőle megszokott színvonalon hozza a törékeny, mégis elbűvölő szerelmes nőt. Nem véletlenül hever a lábai előtt minden férfi a színpadon. </div>
<div style="text-align: justify;">
György-Rózsa Sándorral nem is olyan régen, a <i>Jézus Krisztus Szupersztár</i> főszerepében találkozhatott először a kaposvári közönség. A fiatal színész ezúttal szögre akasztotta <i>"áhítatos zekéjét"</i> és egy ízig-vérig bohém gróf bőrébe bújva lép színre. <i>René</i> szerepében garantáltan elcsavarja minden hölgy fejét, ahogy szerelmes tekintettel és szíveket megtöltő hanggal, vérbeli <a href="http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz02/617.html" target="_blank">bonviván</a>ként létezik a színpadon.</div>
<div style="text-align: justify;">
A mindig népszerű táncos-komikus szerepkört, szintén osztozva, <i>Fándly Csaba</i> és <i>Laki Péter</i>, míg társukat <i>Szvetnyik Kata</i> alakítja. Kétségtelenül egyszerre hálás, mégis pokoli szerepkör ez a páros, hiszen elképesztő ütemben kell egyszerre énekelnie és táncolnia a színészeknek, szinte levegőhöz sem jutva. Mégis a közönség garantáltan imádja őket és csakhamar együtt énekli velük a fülbe mászó nótákat.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-oHSLfwPfD3c/VpZC_y2YhnI/AAAAAAAABKA/EMZcNsuLRPQ/s1600/IMG_3119.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-oHSLfwPfD3c/VpZC_y2YhnI/AAAAAAAABKA/EMZcNsuLRPQ/s640/IMG_3119.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">György-Rózsa Sándor és Nyári Szilvi</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A táncosok és a kórus igazi színes karneváli hangulatot teremtenek, köszönhetően <i>Cselényi Nóra</i> jelmezeinek és <i>Balogh-Barta Viktória</i> igazán <i>"bulis"</i> koreográfiájának. Az embernek kedve támadna pezsgőt bontva csatlakozni a sokasághoz. Ez, a végtelenül magával ragadó lendület az, ami az egész előadást jellemzi. Míg egyik jelenetben bohém lelkülettel vetnénk bele magunkat a francia felfűtött éjszakába, a másikban szerelmes áhítattal énekeljük: <i>"Szívem szeret, szívem szeret, az ember el se hinné, hogy ilyen lehet.."</i> <i>Nyári Oszkár Sir Basil</i>ja annyira szerethető és szánni való egyszerre, hogy nehéz eldönteni megölelni akarjuk, vagy inkább diliházba küldeni. Mégis olyan fantasztikus energiával pörög, hogy csakis csodálni lehet. Megkérdőjelezhető értelmi képességeit remekül ellensúlyozza a kiöregedett, ám a kártyákat fifikásan keverő színésznőt, <i>Fleury</i>-t alakító <i>Varga Zsuzsanna</i>, illetve az őt váltó <i>Kállai Bori</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bár az operettet sajnos a mai napig sokan a fiatalok közül elavult dolognak hiszik, mégis Lehár Ferencnek és társainak köszönhetően az egyik legszórakoztatóbb színházi műfajok közé tartozik. A megfáradt, szürke hétköznapok közé csempészet 3 órányi gondtalan szórakozás. Amikor a nézőnek nincs más dolga, mint élvezni a csodásan ívelő zenéket, nevetni a jól megírt poénokon és a színészek adta karikatúrákon, és egy kicsit újra hinni abban, hogy a jó mindig győz, a gonosz elnyeri büntetését, vagy éppen tanul hibáiból és ez által bölcsebbé válik.</div>
<div style="text-align: justify;">
Őszintén ajánlom ezt az előadást fiatalnak és öregnek egyaránt. Mindenkinek, aki egy vidámsággal és zenével teli élményre vágyik.</div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-IAuuv70FwM8/VpZDPBntBMI/AAAAAAAABKI/16YjbGs8jRU/s1600/IMG_3309.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://2.bp.blogspot.com/-IAuuv70FwM8/VpZDPBntBMI/AAAAAAAABKI/16YjbGs8jRU/s640/IMG_3309.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Laki Péter és Szvetnyik Kata</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div>
<a href="https://www.facebook.com/media/set/?set=a.656795037756769.1073741840.322887014480908&type=3&uploaded=33" target="_blank"><b>További képek</b></a><br />
<br />
Lehár Ferenc:</div>
<div>
<b>LUXEMBURG GRÓFJA</b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
A.M.Willner és Rob Bodanczky szövegét átdolgozta: <b>Békeffi István </b>és <b>Kellér Dezső </b></div>
<div>
Versfordító: <b>Gábor Andor</b> és <b>Szenes Iván</b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Rendező: <b>Somogyi Szilárd</b></div>
<div>
Segédrendező: <b>Magyar György, Molnár Stefánia</b></div>
<div>
<div>
Dramaturg: <b>Lőrinczy Attila</b> </div>
<div>
Díszlet: <b>Túri Erzsébet</b></div>
<div>
Jelmez: <b>Cselényi Nóra</b> </div>
<div>
Koreográfus: <b>Balogh-Barta Viktória </b></div>
<div>
Koreográfus asszisztens: <b>Turi Endre, Bóna Gábor</b> </div>
<div>
Zenei vezető: <b>Faragó Béla </b></div>
<div>
Korrepetitor: <b>Barabás Edit</b> </div>
<div>
Énekmester: <b>Balatinecz Márta</b></div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<u>Szereplők:</u></div>
<div>
<br /></div>
<div>
René - <b>Hüse Csaba/György-Rózsa Sándor</b> m.v.</div>
<div>
Angéle - <b>Nyári Szilvia</b></div>
<div>
Fleury - <b>Kállai Bori</b> m.v./<b>Varga Zsuzsanna</b></div>
<div>
Brissard - <b>Fándly Csaba</b>/<b>Laki Péter</b> m.v.</div>
<div>
Juliette - <b>Szvetnyik Kata</b></div>
<div>
Sir Basil - <b>Nyári Oszkár</b></div>
<div>
Lord Lanchaster - <b>Serf Egyed</b></div>
<div>
Lord Winchester - <b>Orlik István</b> m.v.</div>
<div>
Lord Worchester - <b>Lecső Péter</b></div>
<div>
Boulanger - <b>Szvath Tamás</b></div>
<div>
Saville - <b>Hornung Gábor</b></div>
<div>
Yvonne - <b>Kovács Zsuzsanna</b></div>
<div>
Carolie - <b>Tóth Molnár Ildikó</b></div>
<div>
Törvényszéki elnök - <b>Kalmár Tamás</b></div>
<div>
Anyakönyvvezető - <b>Lugosi György</b></div>
<div>
Baptist - <b>Fábián Zsolt</b></div>
<div>
Hoteligazgató - <b>Kósa Béla</b></div>
<div>
Bíró I. - <b>Horváth Zita</b></div>
<div>
Recepciós - <b>Német Mónika</b></div>
<div>
Bíró II./ Londiner/Lakáj - <b>Szula László</b></div>
<div>
<br /></div>
<div>
A Csiky Gergely Színház és a Budapesti Operettszínház közös produkciója</div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-17453190764363085402015-11-11T21:33:00.004+01:002016-01-28T08:49:20.913+01:00Rendhagyó klasszikus Kaposváron<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-i2JcCD6-VLs/VkNKXCHk_HI/AAAAAAAABGc/j-1iOWeueUs/s1600/IMG_0640.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://4.bp.blogspot.com/-i2JcCD6-VLs/VkNKXCHk_HI/AAAAAAAABGc/j-1iOWeueUs/s640/IMG_0640.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">György Rózsa Sándor</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A <i>Jézus Krisztus Szupersztár</i> azon klasszikus musicalek egyike, amely hazánkban is számtalan feldolgozást megélt már. A téma kétségtelenül magában hordozza a lehetőségek széles választékát attól függően, ki hogyan értelmezi, gondolja újra a bibliai eseményeket. A <i>Győri Nemzeti Színház</i> decemberi bemutatója után ezúttal a <i>Kaposvári Csiky Gergely Színház</i> tűzte műsorára a musicalt. A rendező, <i>Bozsik Yvette</i> nagyszerű művészeket hívott produkciója élére. Jézus szerepében <i>György Rózsa Sándor</i> és <i>Sándor Péter</i> lép színpadra, Júdást <i>Bakos-Kiss Gábor</i> és <i>Varga Lajos</i> alakítják, míg Mária Magdolnát <i>Tompos Kátya</i> és a kaposvári társulatból <i>Nyári Szilvia</i> kelti életre. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
<br />
Ahogy a címben is utaltam rá, a rendezés rendhagyó alapokra épül. Már az első jelenetben egyértelműsítik számunkra, hogy messze kerültünk a klasszikus szférától, hiszen a mámoros álmukat kipihenő tanítványokat Annás főpap - akit a helyi társulat méltán neves művésze, <i>Sarkadi Kiss János</i> alakít - egy mobiltelefonnal fotózza mintegy bizonyíték gyűjtés gyanánt. Egyedül Júdás van ébren, aki, bár döbbenten konstatálja a kémkedést, nem tesz ellene semmit. Egy megfáradt és elkeseredett Júdást látunk, aki minden, jól látható rossz érzése ellenére is végig Jézus mellett van.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kezdést követően jelenetről jelenetre érzékeljük, hogy nem pusztán megidézi napjainkat a környezet és a kelléktár, de egy meglehetősen erős görbe tükröt tart elénk. Egy olyan tükröt, amely már-már erősen túlzó, morbid és kemény. Természetesen a cselekmények az ismert mederben folynak, de a drámai táncbetétektől új értelmet nyernek nem csak a szavak, de egy-egy tekintet is. Külön hangsúlyoznám a főszereplők kiemelkedő színészi alakítását ezen a téren. György Rózsa Sándor és Bakos-Kiss Gábor kettőse rutinos összhangban mozog a színpadon, minden apró rezdülésükkel egymást egészítik ki, egymásra reagálnak, és szinte tapinthatóvá válik a feszültség a két színész között. Ezt a köteléket pedig csak még jobban mélyíti Tompos Kátya kifinomult, kecses jelenléte és ártatlan, végtelenül szerelmes tekintete.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-3I_qxHj1mU0/VkNOAdIDz4I/AAAAAAAABGw/FH5CJUrlbyA/s1600/IMG_0182.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-3I_qxHj1mU0/VkNOAdIDz4I/AAAAAAAABGw/FH5CJUrlbyA/s640/IMG_0182.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bakos-Kiss Gábor, Tompos Kátya és György Rózsa Sándor</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ugyancsak a fent említett finom játék jellemzi a kaposvári társulat újabb képviselőjét, <i>Hüse Csabá</i>t is, aki Pilátus szerepében lép színpadra. Külön érdekesség, hogy Csaba már korábban is alakította ezt a karaktert Szolnokon, aki ebben a feldolgozásban egészen más megvilágítást kapott. Míg a Szigligeti Színházban egy megtört, elgyötört figura volt látható, aki csupán sodródik az árral, a kaposvári Pilátus egy kemény kezű, határozott személyiség, akitől ugyan nem állnak távol a felső tízezer erkölcstelen elemei, mégsem veszít eleganciájából. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szintén nem először áll színpadra az ismert produkcióban Varga Lajos és Sándor Péter sem. Míg Varga Lajos a Madách Színházban és Kaposváron is Júdás szerepében, addig Sándor Péter a Győri Nemzeti Színház Júdása után ezúttal Jézusként jelenik meg. Ennyi előzmény után pedig nem meglepő, hogy felmerül a kérdés, tulajdonképpen melyik fordításban hallhatjuk az ismert dalokat? Hiszen köztudottan ahány színház, annyi Szupersztár változat létezik. Nos, aki esetleg már hallotta valamelyiket korábban, garantáltan találni fog ismerős motívumokat ebben az előadásban is, mivel <i>Miklós Tibor</i> dalszövegei köszönnek vissza a színpadról.</div>
<div style="text-align: justify;">
Bozsik Yvette rendezése tele van apró, bibliai utalásokkal és jelképekkel, bár ezek néha elveszni látszanak a túlzó, züllött orgiákban. Ahogy az a XXI. századot idéző előadásokban gyakran előfordul, a "maiság" valahogy párhuzamba kerül a droggal és a szexszel. Ezek az elemek pedig ebben az előadásban is határozott hangsúllyal vannak jelen, ezáltal adva az ismert történetnek egy újfajta erkölcsi értelmezést.<br />
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-wKzDz0uU9K8/VkNS7A_K7xI/AAAAAAAABHA/rus6DxqCA0w/s1600/IMG_9888.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-wKzDz0uU9K8/VkNS7A_K7xI/AAAAAAAABHA/rus6DxqCA0w/s640/IMG_9888.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sándor Péter és Hüse Csaba</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Jézus Krisztus Szupersztár. Mára ez a három szó fogalommá vált a színházak világában. Bár sokan a musicalek közé sorolják, születésekor szerzői, <i>Andrew Lloyd Webber</i> és <i>Tim Rice</i> rockoperaként tárták a közönség elé. Hatalmas mérföldkő volt ez a zenés színjátszásban. Nem csak témáját tekintve adott újat, hanem zenei világában is, hiszen a hétköznapok lázadó rock zenéjét ötvözte a színházzal. Egy ilyen kényes téma, mint Jézus Krisztus kálváriája, egy mondhatni könnyed, broadway előadásban színpadra állítva sokakat felháborodással tölthet el. Ahogy az annak idején meg is történt nem csak a londoni, de a hazai premiereket követően is. Egy valamit bizton kijelenthetünk: a Kaposvári Csiky Gergely Színház előadása mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Mert, hogy is eleveníthető meg a történelem és a vallás eme jelentős alakja, akinek valódi jelleme, karaktere, külső és belső meghatározásai csak nagy körvonalakban maradtak ránk? Kijelentheti-e bárki is szilárdan, hogy Jézus ilyen, vagy olyan volt, vagy, hogy a környezetéhez fűződő viszonya milyen lehetett? Kétségkívül az egyik legérdekesebb kérdés Júdás és Jézus viszonya. Igaz barátság, vagy csupán mester és tanítvány? Mi vezetett az áruláshoz? És valójában ki árult el kit? Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy miben hisz. Ez a feldolgozás is egyfajta irányelvet ad. Ezek sem tények, csupán segítenek feltenni a megfelelő kérdéseket. A Szupersztár kétségtelenül az a rockopera, amit bármennyire is kicsavar, vagy fellazít napjaink hatásvadászata, mindig ott lesz mögötte a mondanivaló, amit, ha igazán akarunk, megtalálunk benne.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-WlERlNOjx3o/VkOh4t4DFTI/AAAAAAAABHU/Kc09Hd6bgjc/s1600/12241749_634810769955196_2847036999572912122_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://1.bp.blogspot.com/-WlERlNOjx3o/VkOh4t4DFTI/AAAAAAAABHU/Kc09Hd6bgjc/s640/12241749_634810769955196_2847036999572912122_n.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sándor Péter</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<u>A kaposvári előadás színlapja:</u><br />
<i>Jézus - György-Rózsa Sándor / Sándor Péter m.v.</i><br />
<i>Júdás - Bakos-Kiss Gábor m.v. / Varga Lajos m.v.</i><br />
<i>Mária Magdolna - Tompos Kátya m.v. / Nyári Szilvia</i><br />
<i>Pilátus - Hüse Csaba</i><br />
<i>Heródes - Vati Tamás m.v.</i><br />
<i>Kajafás - Gyuricza István</i><br />
<i>Annás - Sarkadi Kiss János</i><br />
<i>papok:</i><br />
<i>Orlik István</i><br />
<i>Hornung Gábor</i><br />
<i>Szvath Tamás</i><br />
<i>Simon - Kékesi Gábor m.v.</i><br />
<i>Péter - Elek Ányos m.v.</i><br />
<i>Apostolok, koldusok, kereskedők, pénzváltók, angyalok, katonák:</i><br />
<i>Tenki Dalma, Tóth Molnár Ildikó, Kalmár Tamás, Fábián Zsolt,</i><br />
<i><br /></i>
<i>valamint a Bozsik Yvette Társulat és vendégtáncosai:</i><br />
<i>Fülöp Tímea, Gulyás Anna, Hasznos Dóra, Samantha Kettle, Stohl Luca, Gombai Szabolcs, Frigy Ádám, Krizsán Dániel, Majer Gábor, Samu Kristóf, Vislóczki Szabolcs, Zambrzycki Ádám</i><br />
<i><br /></i>
<i>Rendező: Bozsik Yvette</i><br />
<i>Díszlet: Cziegler Balázs</i><br />
<i>Jelmez: Berzsenyi Kriszta</i><br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: justify;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-XGH2K-3Jzp0/VkOillbd1wI/AAAAAAAABHY/I0d2ltcPnEE/s1600/12065867_634847989951474_382586034351009794_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="426" src="http://3.bp.blogspot.com/-XGH2K-3Jzp0/VkOillbd1wI/AAAAAAAABHY/I0d2ltcPnEE/s640/12065867_634847989951474_382586034351009794_n.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">György Rózsa Sándor és a "tanítványok"</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<u>Ismertebb magyar bemutatók a címszereplők megjelölésével:</u><br />
1972. Műszaki Egyetem (<i>Csuha Lajos</i>)<br />
1985. Rock Színház (<i>Sasvári Sándor</i>)<br />
1987. Szegedi Nemzeti Színház (<i>Varga Miklós</i>)<br />
1990. Rock Színház (<i>Csengeri Attila</i>)<br />
1996. Veszprémi Petőfi Színház (<i>Gazdag Tibor</i>)<br />
1997. Kecskemét (<i>Hüse Csaba, Szegezdi Róbert</i>)<br />
1999. Musical Színház (<i>Szomor György</i>)<br />
2000. Pécsi Nemzeti Színház (<i>Csengeri Attila</i>)<br />
2001. Miskolci Nemzeti Színház (<i>Bot Gábor</i>)<br />
2003. Musical Színház (<i>Feke Pál</i>)<br />
2007. Margitszigeti Szabadtéri Színpad (<i>Feke Pál</i>)<br />
2010. Madách Színház (<i>Csengeri Attila, Feke Pál, Tóth Attila</i>)<br />
2011. Szolnoki Szigligeti Színház (<i>Bot Gábor, Dolhai Attila</i>)<br />
2013. Iseumi Szabadtéri Játékok (<i>Schrott Péter</i>)<br />
2014. Győri Nemzeti Színház (<i>Másik Lehel, Szomor György</i>)<br />
2015. Kaposvári Csiky Gergely Színház (<i>György Rózsa Sándor, Sándor Péter</i>)<br />
<br />
<a href="https://www.facebook.com/Kult%C3%BArgengszterek-322887014480908/photos_stream?tab=photos_albums" target="_blank"><b>További képek itt találhatóak.</b></a></div>
Unknownnoreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-70409434958689457482015-10-09T15:26:00.002+02:002015-10-11T18:24:45.855+02:00Meddig elég a hírnév? - Kritika egy londoni Hamlet előadásról<div style="text-align: justify;">
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-UhR85VTyCAg/Vhe6LaJkYyI/AAAAAAAABDs/JA9OhnHG3nM/s1600/1.-Benedict-Cumberbatch-Hamlet-in-Hamlet-at-the-Barbican-Theatre.-Photo-credit-Johan-Persson.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="516" src="http://3.bp.blogspot.com/-UhR85VTyCAg/Vhe6LaJkYyI/AAAAAAAABDs/JA9OhnHG3nM/s640/1.-Benedict-Cumberbatch-Hamlet-in-Hamlet-at-the-Barbican-Theatre.-Photo-credit-Johan-Persson.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: Barbican Theater</td></tr>
</tbody></table>
<b>Kétségtelenül a 2015-ös év egyik legjobban várt színházi előadása volt Londonban a <i>Hamlet</i>, <i>Benedict Cumberbatch</i> főszereplésével. A világsajtó napokig foglalkozott a ténnyel, hogy rekordot döntöttek a jegyeladások, majd a bemutatót követően is éjszakákat töltöttek a rajongók a Barbican Theaternél, hogy a félretett napijegyeket megszerezhessék. Naivitás lenne feltételezni, hogy mindez csupán annak köszönhető, hogy <i>Shakespeare</i> hazájában mutatják be ismét méltán híres drámáját. Mindenki tisztában volt vele, hogy a <i>Sherlock</i> című <i>BBC</i> sorozattal híressé vált brit színész, Cumberbatch vonzotta be az embereket a színházba és keltett tömeghisztériát világszerte rajongói között. De vajon mennyire elég a húzónév egy jó előadáshoz? Tényleg érdemes a napi betevőt is meghaladó jegyárakat kifizetni, csak, hogy láthassuk élőben "<i>Sherlock Holmes</i>t" Hamletet játszani?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
A <i>Barbican Centre</i> egy több épületből álló kulturális negyed, amelynek egyik központi része a színház-, és koncertterem. Kívül-belül a modern vonalak és a rusztikusság a jellemző, kissé rideg a magyar színházi szférához képest. Talán nálunk a <i>Művészetek Palotájá</i>hoz lehetne leginkább hasonlítani. A nézőteret is egyfajta monumentalitást tükröz, persze lehet, hogy ez csak tőlünk, a legfelső emelet legutolsó sorából volt ilyen látvány, de kétségtelenül kényelmetlenül éreztük volna magunkat, ha tériszonnyal ültünk volna be az előadásra. Bár a színpad ennek folytán kellően messze volt tőlünk, a kilátás kifogástalan volt a színpadra, talán csak az emelt díszletek tetején játszódó 1-2 soros dialógok feje nem látszott, de az egész előadás tekintetében ez cseppet sem rontott az összképen. Az akusztika kifogástalan volt, mikrofonok nélkül is tökéletesen hallottunk minden szót, bár azt nem állítom, hogy értettünk is mindent, tekintve az archaikus shakespeare-i nyelv adta nehézségeket. Ha az előadás pozitív benyomásait szeretném tovább sorolni, akkor talán térjünk is rá a színészekre. Normál esetben itt jönne az a rész, ahol extázisba kerülve sorolnám a jobbnál jobb színészi játékokat... ez sajnos nem fog bekövetkezni. De még mielőtt bárki is megijedne, nem fogom azt állítani, hogy kedvenc brit világsztárunk nem jó színész, hiszen nem egy filmben bizonyította ennek az ellenkezőjét. Ugyanakkor sajnos igenis ki kell jelentenem, hogy Benedict Cumberbatch borzasztó módon túljátszotta a szerepét. Úgy hiszem, annyira meg akarta mutatni, hogy mit érez és gondol, hogy elveszett a karakterben. Az egész játéka egy nagy, hadonászó hisztéria lett. Bár el kell ismerni, rendkívül színesen játszott, hiszen míg nevetett az egyik pillanatban, a másikban más sírt... de nem voltak meg az érzelmi folyamatok. Ezt mondjuk leginkább a rendezésnek rónám fel, ugyan minden más színész munkájánál is ezt éreztük. Az egész előadás darabos volt, nem volt érezhető a kapocs a jelenetek között, nem volt egy folyamat, csak történések összessége. És ha Cumberbatch izzó és csapongó játéka önmagában nem lett volna elég, a rendező mindent köré igazított. Megállás nélkül a központban volt, csak rá kellett figyelni, ha színpadra került és mindenki más játékát legyalulták, visszafogták és kiherélték. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-563mPadaCQI/Vhe6ctqF3ZI/AAAAAAAABEM/KjYNeWCazCQ/s1600/image.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="392" src="http://1.bp.blogspot.com/-563mPadaCQI/Vhe6ctqF3ZI/AAAAAAAABEM/KjYNeWCazCQ/s640/image.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8px;">Forrás: Barbican Theater</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Nyilván Hamlet címszereplő, nyilván oda kell rá figyelni és erős színpadi jelenlétre van szüksége, de amíg nincs megfelelő ellentéte a színpadon, nincs egy masszív ellenpont, addig nincs meg az egyensúly sem. Hiába lehetett volna például <i>Ciarán Hinds</i> jó <i>Claudius</i>, egyszerűen elnyomta őt Hamlet dübörgő vívódása. Pedig a Trónok harca színésze sem most kezdte a pályát, és ő is nem egy helyen bizonyította már, hogy erőteljes karakterszínész tud lenni. De Claudius ezúttal egy csendesen, durcásan lépegető kiskirály volt, aki próbálta "ejnye-bejnye" módon leplezni a komisz tettet, miszerint megölte a saját testvérét. Mert hogy egyébként a karakter nagy jelenete, ahol imára emeli szavát próbálván túlélni saját tettei következményét, a drámai monológja is elsikkadt a semmibe. Ott volt, hallottuk is, értettük is, de semmilyen érzelmi reakciót nem váltott ki. És sajnos ez az a probléma, ami az egész előadást jellemezte. Halovány színpadi monológok, és "ki a nagyobb ripacs" verseny volt az egész előadás. Ami számomra igen komoly vétségnek számított, hogy <i>Horatio </i>szerepét gyakorlatilag kasztrálták. Hamlet erős támasza, a Barát, így nagy betűvel egyszerűen csak jött és ment a színpadon. Újabb érthetetlen dolog, hiszen <i>Leo Bill</i> alakította a szerepet, akit szintén nem egy filmből ismerünk, rendkívül színes és sokoldalú színész, és íme, itt egy üres ember volt, üres szavakkal. Kérdem én, hová lett Horatio? És hogy ne érjen a vád, hogy csak a férfiakkal foglalkozom, ugyanilyen elkeseredéssel mondhatom ki, hogy <i>Ophélia</i> minden lehetséges szempontból rossz volt. Igaz, nem ismerem <i>Sian Brooke</i> játékát, de borzalmasan gyenge volt ezen az estén. Akkor sem mindig vettem észre a színpadon, ha éppen beszélt, de bezzeg Polonius halálát vagy negyed órát siratta valami szörnyű dallal. Bár ne tette volna. Igaz, lehet, hogy a végső cél az volt, hogy minket is az őrületbe kergessen. És amikor már semmi reményünk nem maradt, hogy tisztességes színészi játékra leljünk az előadásban, <i>Gertrude</i> is belénk rúgott egyet halovány értekezéseivel és felszínes siránkozásaival. </div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-SZgQQvK__e8/Vhe6VG_0VcI/AAAAAAAABEE/idoVhthcDso/s1600/hamlet_at_the_barbican_theatre_production_still.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-SZgQQvK__e8/Vhe6VG_0VcI/AAAAAAAABEE/idoVhthcDso/s640/hamlet_at_the_barbican_theatre_production_still.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8px;">Forrás: Barbican Theater</span></td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Őszintén megvallom, ez volt az első prózai előadás, amit élőben, Londonban láttam. Nem vagyok biztos benne, hogy ez a végtelen teátrális, túl sok érzelmet felsorakoztató játék vajon általános-e a prózai angol színházban, vagy sem, de hogy nálunk abszolút semmilyen érzelmi reakciót nem váltott ki, az egészen biztos. Pedig bizton állíthatom, hogy a Hamlet az a színdarab, amelyet saját szívügyemnek tekintek, sőt, azt is felvállalom, hogy Benedict Cumberbatch munkájának lelkes követője vagyok. Mégis, a <i>Barbican Theater</i> Hamlettje összességében lehet, hogy egy erős előadás, de az egész felszínes, és szörnyen üres minden túlzott gesztikuláció és drámai siránkozás ellenére is, vagy éppen azzal együtt. Tehát méltán jogos a kérdés, hogy vajon elég-e egy húzónév egy jó előadáshoz, mert a válasz sajnos határozottan a NEM lesz. Személy szerint úgy gondolom, hogy az alapvető gondok összességében mégis csak a rendezéssel voltak, mert nem tudom, nem akarom elhinni, hogy ezek a valóban tehetséges színészek ennyire hiteltelenek lettek volna egy olyan kaliberű drámánál, mint a Hamlet. Azt pedig külön kikérem magamnak minden színész nevében, hogy a tapsrendet úgy rendezte meg <i>Lyndsey Turner</i>, - az amúgyis problémás darabja után,- hogy a közös meghajlást követően kizárólag Cumberbatch kapjon külön meghajlást. Ha már a rendezést sikerült ennyire centrálissá tenni a brit színésszel a központban, legalább a tapsrendnél engedték volna a többieket is érvényesülni. Méltatlan megoldás.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után azt hiszem csakis azzal zárhatom soraimat, hogy azt mondom: ajánlom az előadást minden Benedict Cumberbatch rajongónak és... és ennyi.<br />
A színdarabot rögzítették kamerákkal is, és október 15-től világszerte több moziban is vetíteni fogják a <i>National Theater </i><i>Live </i>program keretein belül. Aki ezek után még késztetést érez rá, hogy megnézze, szívesen fogadjuk az ellenvéleményeket is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Rendező: Lyndsey Turner</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Jelmezek: Katrina Lindsay</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Koreográfia: Sidi Larbi Cherkaoui</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Leo Bill - Horatio</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Siân Brooke - Ophelia</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Benedict Cumberbatch - Hamlet</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Rudi Dharmalingam - Guildenstern</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Anastasia Hille - Gertrude</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ciarán Hinds - Claudius</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Kobna Holdbrook Smith - Laertes</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Jim Norton - Polonius</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Matthew Steer - Rosencrantz</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Sergo Vares - Fortinbras</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://hamlet.barbican.org.uk/v32_hamlet_CREATIVE.html" target="_blank">További részletek...</a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-35574176138934756152015-07-13T01:37:00.001+02:002015-07-15T17:55:02.913+02:00Merre tartunk? - Egyéni megközelítésben mutatkozik be a Hair<div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-Ylx39I_NjkI/VaL463Xm3UI/AAAAAAAAHCI/xS5PHxSTuqw/s1600/155954c5965f98.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="360" src="http://2.bp.blogspot.com/-Ylx39I_NjkI/VaL463Xm3UI/AAAAAAAAHCI/xS5PHxSTuqw/s640/155954c5965f98.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"> Radnay Csilla <b>Forrás:www.orlaiprodukcio.hu</b></td></tr>
</tbody></table>
<b><br /></b>
<b>Hair. Generációk őriznek emlékképeket, egy-egy dallamot, arcot vagy benyomást az 1979-es, Milos Forman által rendezett világhírű <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Hair_(film)">musicalfilmből</a>, vagy az eredeti, 1968-ban a Broadwayn bemutatott <a href="https://en.wikipedia.org/wiki/Hair_(musical)">rock musicalről</a>. Az Orlai Produkció idén bátor vállalkozásba fogott, hiszen a Belvárosi Színház intim terében egy egészen különleges hangulatú előadást állított ki Mohácsi János rendezésében.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Aquarius. Hippik. Szabadság. Háború. Drogok. Zene. Vietnám. Szerelem. I Got Life. Hare Krisna. Áldozatok. Kivonulás a társadalomból.</i> - Csak egy pár gondolat, ami először eszembe jutott, amikor meghallottam, hogy ismét színpadra állítják a Hairt. Természetesen kívülről tudom a legtöbb dal szövegét, számtalanszor láttam a filmet, ezzel ellentétben egyetlen egyszer sem sikerült színházban megnéznem magát a musicalt. Rendkívül örültem tehát a lehetőségnek, hogy első találkozásom az eredeti művel (Szövegkönyv és dalszövegek: <i>James Rado és Gerome Ragni</i>, Zene: <i>Galt Macdermot</i>) a Belvárosi Színházban történik majd meg. Nehezen tudtam ugyanis elképzelni, hogyan lehet a film hatalmas teret bejáró jeleneteit egy aprócska színpadon ugyanakkora energiával kivitelezni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A nézőtérre beérve <i>Khell Zsolt</i> díszlete az első, ami megragad. Az amerikai zászló csillagai mindenütt, hajléktalanok melegedőhelyét idéző fémtartályok, kukák a földön. Távolabb nem is lehetnénk Forman filmjének nyitójelenetétől, a zöldben táncoló, virágba borult hippikomunna képétől. A fiatal színészek színes, neon jelmezekben vannak ugyan, de sehol egy hosszú hajú férfi. Minden más. <i>Szabó Kimmel Tamás</i> laza, nemtörődöm Bergerként nyitja az előadást, a közönséggel kommunikál. semmi illúzió. Itt vagyunk, a mostban. Közlik velünk, hogy itt nem lesz vígan a napsütésben elénekelt <i>Let The Sun Shine In</i> sem. A lehető legtöbb módon eltávolítja magát az előadás attól, ami a fejünkben létezik a Hairről. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Azonban ez csak az első fázis. Elhitetik velünk, hogy egy kívülről szemlélt, mondhatni szenvtelen előadást látunk majd, amibe néhol egy kis magyar valóság is csurran-cseppen. A színészek azon mulatoznak, kinek mi lesz a sorsa a darab végére, vagy éppen ki játsszon afroamerikait. A történet előrehaladtával azonban lassan eggyé válnak a szemtelen előadók az általuk játszott karakterekkel, ez a határvonal viszont olyannyira vékony, hogy teljesen észrevétlenül kúszik a bőrünk alá a dráma, alattomosan, mélyről támad. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-Ua78AFxRILE/VaL5m6wepyI/AAAAAAAAHCg/ZyhjqlozJXo/s1600/155954c777fb2d.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="360" src="http://3.bp.blogspot.com/-Ua78AFxRILE/VaL5m6wepyI/AAAAAAAAHCg/ZyhjqlozJXo/s640/155954c777fb2d.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szabó Kimmel Tamás és Mátyássy Bence<b> Forrás: www.orlaiprodukcio.hu</b></td></tr>
</tbody></table>
<br />
<i>Radnay Csilla</i> kezdi az előadást az <i>Aquariusszal</i>, majd számomra az előadás vezércsillagaként ő is fejezi be. Sheilája sokoldalú, érzékeny alakítás, mégis olyan drámai őserő sugárzik belőle, amivel eléri, hogy a darab csúcspontján csakis az ő könnyes tekintetére szegeződjön minden szem. Az élőzene egyébként is rengeteget ad a darab dinamikájához, Csilla énektudása pedig egy olyan biztos pont, amire végig számíthatnak a kollégák és a nézők is. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A két férfi főszereplő, Claude és Berger sorsa itt merőben máshogy alakul, mint az általam ismert filmben. Mondhatni sokkal realistább, hiszen amerre végig halad a sorsuk, amilyen a személyiségük, olyan befejezés jut nekik osztályrészül. Szabó Kimmel Tamás rendelkezik azzal a karizmával, ami a szemtelen Berger megformálásához szükséges. Tökéletes ellenpontja <i>Mátyássy Bence</i> Claude-ja, akiben ötvöződnek az útkereső hippi, és a tradicionális értékrendet követő mintapolgár tulajdonságai. <i>Lovas Rozi</i> látszólag hűvös és könnyűvérű Jeanie-je néha talán túl harsánynak tűnhet, de szerencsére a fiatal színésznő azt is meg tudja mutatni, hogy mit kompenzál a vérlázító viselkedéssel.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az előadás nagy fegyvere a mozgás, az élőzene, az ének, a tánc és a látvány szerves egysége. <i>Bodor Johanna</i> koreográfiáit lelkesen, precízen hozza a társulat, külön kiemelném a hordókon előadott ütőhangszeres performanszt, amiben profikat megszégyenítő ügyességgel és energiával adja ki magából minden fájdalmát és frusztrációját a new york-i komunna.<br />
<br />
Mivel nagyon a felszínről indulunk, mondhatni karakteren kívülről, ezért nehéz dolguk van a színészeknek, hiszen úgy kell felépíteni a drámai ívet, és végül katarzist hozni a nézőnek, hogy maga a néző szinte ne is tudjon róla. Ennek a "trükknek" a gördülékeny kivitelezésén talán még van mit csiszolni, ezzel együtt egy egészen friss, elgondolkodtató, mégis megható élményt nyújt a Belvárosi Színház modern Hair előadása.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-ai74qs6Xh4o/VaL5QGRY49I/AAAAAAAAHCQ/OhAg_XEqYd4/s1600/155954c8dd9a16.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="360" src="http://4.bp.blogspot.com/-ai74qs6Xh4o/VaL5QGRY49I/AAAAAAAAHCQ/OhAg_XEqYd4/s640/155954c8dd9a16.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b style="font-size: 12.8000001907349px;">Forrás: www.orlaiprodukcio.hu</b></td></tr>
</tbody></table>
<br />
(Az írás a 2015. június 22-i sajtópremier megtekintése után készült.)<br />
<br />
<a href="http://orlaiprodukcio.hu/plays.php?sm=0&id=4055">A Hair színlapja - Orlai Produkció</a><br />
<br />
<a href="http://kulturgengszterek.blogspot.hu/2013/10/nem-ertem-miert-kellett-volna.html">Interjúnk Radnay Csillával</a></div>
mesmerizedhttp://www.blogger.com/profile/05971085045677474522noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-79335957195335549872015-04-30T10:05:00.001+02:002015-04-30T10:19:22.434+02:00"...egyszerűen bekebelezett ez a pálya..." - interjú Györfi Annával<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-co4EAI7osL4/VUCTx_378FI/AAAAAAAAA7w/nrRWLkup104/s1600/IMG_4647.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-co4EAI7osL4/VUCTx_378FI/AAAAAAAAA7w/nrRWLkup104/s1600/IMG_4647.jpg" height="430" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Györfi Anna</i> a <i>Pécsi Nemzeti Színház</i> hangja és lelke. A nézők jól ismerik már szerethető kisugárzásáról és sokszínű játékáról. Amikor dalra fakad a színpadon, nincs olyan, akit ne ragadna magával. A fiatal színésznő már hat éve erősíti a pécsi társulatot a színházba járók nagy örömére. Messze sodorta az élet a <i>Budapesti Operettszínház</i>tól, mégis töretlen szeretettel beszélt nekünk pályája sikereiről és nehézségeiről.</b></div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Hogy jött az életedbe a színház?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Még óvodás voltam, mindössze hat éves, amikor édesanyám elvitt a Budapesti Operettszínházba meghallgatásra. <i>A muzsika hangja</i> című produkcióhoz kerestek gyerekeket. Így mondhatjuk: nem tudatos döntés volt, hogy színész lettem. Igazából édesanyám volt az, aki erre terelgetett, a családunkban előttem senki nem mozgott ezen a vonalon. Miután bekerültem ebbe az előadásba, onnantól kezdve szinte folyamatosan az Operettszínházban szerepeltem és különböző gyerekdarabokban léptem színpadra. Tulajdonképpen ott nőttem föl. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>És azóta megszakítás nélkül megy a színház…</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte megszakítás nélkül. A gimnáziumi évek alatt volt egy kis pangás, mert ugye akkor nem voltam már gyerek, de még felnőtt sem igazán. Rendszeresen felléptem ugyan egy musical csoporttal, de professzionálisan nem foglalkoztam vele. Érettségi után döntöttem úgy, hogy tényleg ez lesz az életem és ezt fogom csinálni. Felvételiztem tehát a főiskolára, ahová ugyan nem vettek fel, viszont az Operettszínház stúdiójába, a <i>Pesti Broadway Stúdió</i>ba igen. Ez egy három éves képzés volt. Még stúdiós voltam, amikor egyik színészmesterség tanárom rám bízta a <i>Menyasszonytánc </i>című előadás főszerepét. Ezt követően pedig az <i>Abigél</i> című előadásban játszottam még egy kisebb szerepet az Operettszínházban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Milyen emlékeid vannak ebből az időszakból?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel szinte ott nőttem föl, maga az épület és a színház is a második otthonom volt. Főleg, hogy gyerekként nagyon sokat játszottunk a próbák szünetében, és sok barátot szerezhettem az előadások kapcsán. A mostani, felnőtt barátaim közül is van, akiket ott ismertem meg. Emiatt a mai napig nagyon kötődöm a helyhez. Most is, ha bemegyek megnézni egy előadást, jó érzés önt el. Nagyon szerettem ott lenni, jó volt a csapat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mit kaptál útravalóul?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Az Operettszínház Magyarországon a zenés színházak bölcsője, mondhatni. Profin kivitelezett produkciókat készítenek, és ennek el lehet lesni a csínnyát-bínnyát. De persze ott voltak a tanáraim is, <i>Toldy Mária</i> az ének-, <i>Bakó Gábor</i> a tánctanárom volt, míg a mesterségtanáraim <i>Béres Attila, Szabó P. Szilveszter</i> és <i>Földes Tamás</i> voltak, akiktől szintén sokat tanultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kevesen voltunk az osztályokban. Nem úgy, mint az egyetemen, ahol akár több mint húsz tanuló tanul és gyakorlatozik együtt. Mi 6-8 fős osztályokban voltunk és ez szerintem lehetőséget adott arra, hogy nyugodtabban haladjunk. Persze nyilván nem volt olyan aktív az oktatás, mint a <i>Színművészeti Egyetem</i>en, nem is volt annyi óránk, hiszen nem egy egyetemi rendszerről beszélünk. De azért sok tudást és tapasztalatot sikerült felszednünk magunkra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-PuIaUDNYiEE/VUCTv8LAwhI/AAAAAAAAA7k/4BZsCXd113Q/s1600/IMG_4633.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-PuIaUDNYiEE/VUCTv8LAwhI/AAAAAAAAA7k/4BZsCXd113Q/s1600/IMG_4633.jpg" height="430" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>És hogy jött a képbe Pécs?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából nagyon hirtelen történt. Éppen a <i>Thália Színház</i>ban néztem egy előadást, amikor észrevettem, hogy hét nem fogadott hívásom van Béres Attilától. Persze rögtön kimentem, hogy megkérdezzem, miért keresett. Elmondta, hogy éppen <i>Balikó Tamás</i>sal, a Pécsi Nemzeti Színház akkori igazgatójával ül valahol és ő szeretne velem beszélni. Aztán amikor találkoztunk, Tamás rögtön megismert, hiszen mi az Abigélben szerepeltünk korábban együtt, csak ugye a tizenkét egyforma egyenruhás lány közül hirtelen nem tudta, hogy ki is az a Györfi Anna. Elmondta, hogy sürgősen szüksége lenne egy színésznőre a <i>Pécsi Nyári Játékok</i> <i>A kölyök</i> című produkciójába, a női főszerepre. És megkérdezte, hogy el tudnám-e vállalni. Persze köpni-nyelni nem tudtam. Egy hét múlva már Pécsen voltam az olvasópróbán. </div>
<div style="text-align: justify;">
Onnantól gyakorlatilag töretlen volt az út, mert a következő évben már két plusz darabom volt, a <i>Koldusopera</i>, illetve a <i>Leányvásár</i> és persze játszottam tovább A kölyköt is, és az azt követő évadra Tamás már szerződtetett Pécsre. Mai napig hálás vagyok a bizalmáért.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Említetted, hogy éppen egy előadáson ültél, amikor Béres Attila hívott. Visszatekintve melyik volt az a színházi előadás, ami nézőként nagy hatással volt rád?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel gyerekkoromban rengeteget voltam az Operettszínházban, ott értek az első meghatározó színházi élményeim. Az <i>Elisabeth</i>et például vagy százszor láttuk, állandóan ott ültünk a lépcsőn és kívülről fújtuk az egészet. Vagy a <i>Van, aki forrón szereti</i>, a <i>Hotel Menthol</i>.. ezekért teljesen odavoltunk. Azt hiszem, ezek a legemlékezetesebbek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Melyik szereped állt a legközelebb hozzád, melyiket szeretted a legjobban?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt hiszem az első főszerepem a legkedvesebb emlékem, <i>Rózsi,</i> a Menyasszonytáncból. Nyilván ahhoz kaptam a legnagyobb bizalmat, hiszen még csak stúdiós voltam, amikor belekerültem. Ráadásul nem volt normális próbafolyamatom, egy-két színpadi próbával kellett beugranom <i>Kékkovács Mara</i> helyett, mert ő kisbabát várt. De mindenki nagyon segítőkész volt velem. <i>Molnár Piroska, Mikó István, Felföldi Anikó</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
A pécsi szerepeim közül talán a <i>Mágnás Miská</i>ból <i>Marcsa</i> karaktere áll hozzám a legközelebb tavalyról, vagy mondhatom a mostaniak közül az <i>Én és a kisöcsém</i>ből <i>Vadász Frici</i>t. Nagyon szeretem ezeket a vicces szubrett karaktereket <i>(nevet)</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-FP3IOEA1pik/VUCTzYSzkRI/AAAAAAAAA78/KgWXkekkAPs/s1600/IMG_4653.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-FP3IOEA1pik/VUCTzYSzkRI/AAAAAAAAA78/KgWXkekkAPs/s1600/IMG_4653.jpg" height="430" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szerinted mi egy színész legjobb és legrosszabb tulajdonsága?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Alapvetően egy színész nagyon hiú ember<i> (nevet)</i>. Ez tagadhatatlan dolog. Nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz tulajdonságnak számít egy olyan szakmában, ahol a külsőnkkel dolgozunk. Nem lehet általánosítani, mert én például elég gátlásos vagyok, sokkal inkább, mint mondjuk a kollégáim. Ebben talán benne van az is, hogy én valahol nem választottam ezt a szakmát, hanem a szakma választott engem. Nem volt egy olyan határozott pont az életemben, amikor azt mondtam, hogy "<i>Igenis én színésznő akarok lenni"</i>. Hanem egyszerűen bekebelezett ez a pálya, benne nőttem fel, mondhatni megfertőződtem. Gimnázium után már nem tudtam mást elképzelni, mint azt, hogy ez legyen a hivatásom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Említetted, hogy volt már rá példa, hogy leszólítottak az utcán. Milyen a kapcsolatod a közönséggel, zavarnak esetleg ezek a közvetlen szituációk?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem, egyáltalán nem, örülök neki. Érdekes, főleg a gyerekek ismernek föl. Vagy lehet, hogy csak ők a bátrabbak, ők mernek megszólítani. Persze sok gyerekdarabban szerepeltem például ott a <i>Padlás</i>, vagy <i>A dzsungel könyve</i>. De szerintem ennek nagyobb fórumának kellene lennie, mint mondjuk a gyereknapon, amikor lehet találkozni a színészekkel. Ilyenkor jobban megnyílnak a nézők is, odajönnek és elmondják, hogy ebben, vagy abban láttak és mi, hogyan tetszett nekik. Szeretem az ilyen visszajelzéseket.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Milyen ember lenne az, akivel szívesen elcserélnéd az életed egy napra?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Biztos, hogy egy olyan embert választanék, akiben sokkal jobban buzog az energia. Én egy elég lassú ember vagyok<i> (nevet)</i>. Szeretnék valaki olyat, aki gátlástalanul megy előre és csak csinálja, amit akar. Egyszer kipróbálnám, milyen, amikor egy kicsit jobban pezseg a vérem.<i> (nevet)</i> Egy gyorsabb testbe, vagy egy zseniális agyba szívesen költöznék… mindenképp valami extrém figurába.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Milyen ember lenne az, akit példaképednek tudnál nevezni?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Olyasvalaki, aki túl tud lépni a saját határain. Vagy aki mer váltani, ha szükséges, kellemetlenségek árán is, ha az fejlődést eredményez. Csodálom, ha valaki a saját bajai ellenére is mosolyogni tud másokra, vagy mindig segít másokon. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kicsit könnyedebb vizekre evezve… Melyik a kedvenc dalod?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A népdalokat nagyon szeretem hallgatni is és énekelni is. Például nagy kedvencek között van a <i>Vetettem violát Sebestyén Márta </i>előadásában, vagy szintén tőle a <i>Fúvom az énekem…</i> de elég sok népzenét hallgatok. Ez az édes-keserű, tiszta szépség, ami egy népdalban felhangzik, számomra varázslatos. Ezért is örülök nagyon, hogy a <i>Csíksomlyói passió</i>ban népdalokat kell énekelnem. Előtte nagyon régen énekeltem ebben a stílusban színpadon, ezért jó érzés, hogy ezen a ponton megint találkozott a szakmámmal ez a szeretet a népzene felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kedvenc könyv?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Hm… <i>Tomas Hardy</i>tól az <i>Egy tiszta nő</i>. Szeretem azt a könyvet. Egy igazi romantikus alkotás, de hát én is romantikus vagyok <i>(nevet)</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-62o7-8lW2z4/VUCTv1XyeNI/AAAAAAAAA7Y/RCH-032Uxfw/s1600/IMG_4631.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-62o7-8lW2z4/VUCTv1XyeNI/AAAAAAAAA7Y/RCH-032Uxfw/s1600/IMG_4631.jpg" height="430" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Van valami nagy álmod a pályádat tekintve?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Jó volna néha megválogatni, hogy mi az, amit elvállalok és mi az, amit nem. Ez egy társulati létben nehezebb dolog, de nem szeretnék szabadúszó sem lenni, mert szeretem a biztonságot magam körül és a kiszámíthatóságot is. Minden színész jobban örül, ha van választása és nem bíznak rá olyan feladatot, amit fordított esetben ő nem osztott volna ki magára. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ezen kívül fontos lenne, hogy meg tudjam mindig tartani az egyensúlyt a magánéletem és a szakmám között. Hiszen nem titok, hogy ezen a pályán nincs karácsony, vagy húsvét, se születésnapok. Állandóan sakkozni kell, hogy mikor tudok a családommal lenni, mikor tudok elszabadulni pár órára és mikor nem sértem meg őket azzal, hogy állandóan hozzám alkalmazkodnak. Szerintem ez a legnehezebb. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>És mikor érezted leginkább azt, hogy minden a helyére került, hogy úgy rendben vannak a dolgok?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Most<i> (nevet)</i>. Most minden nagyon rendben van. Közeledünk az évad végéhez, már nagyjából letettem az eddigi terheket, csak játszani kell. Bár már elkezdtük próbálni a jövő évadra a <i>Holdbéli csónakos</i>t, amit szeptemberben fogunk bemutatni. De összességében azt hiszem, hogy most minden rendben. Mióta itt vagyok Pécsen, nagyon jókat játszom. Semmi okom sincs panaszra. Ez az év szakmai fejlődés is volt. Játszottam a <i>Szentivánéji álmo</i>t, a <i>Closer</i>t, a Csíksomlyói passiót, az Én és a kisöcsémet, és mindből nagyon jó energiákat merítettem. Úgyhogy most rendben vagyok, köszönöm szépen.<i> (mosolyog)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha találkozhatnál a gyermekkori önmagaddal, mit mondanál neki?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>(nevet)</i> Háááát… hogy ne legyen lusta, ne adja fel, mert minden jó lesz. Mindenképpen mondanám neki, hogy legyen több önbizalma és legyen hű önmagához.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi jut eszedbe az alábbi fogalmakról?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>legnagyobb siker</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szendrő-díj</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>karrier</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A helyén van.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>barátság</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Barátság… nagyon sok barátom van Budapesten, úgyhogy erről a kötelékek jutnak eszembe. Nagyon erősen kell ragaszkodnom a találkozásokhoz, hogy megosszuk az életünket egymással, mert sajnos a távolság romboló hatású.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>zene</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A nyugalom. Mindig a nyugalom.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>pénz</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyfajta biztonság.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>-<span class="Apple-tab-span" style="white-space: pre;"> </span>színház</b></div>
<div style="text-align: justify;">
A második otthon. Egész egyszerűen. Vagy úgy is mondhatnám, hogy gyerekkoromban egy játszótér volt, most meg tényleg egy játszó-tér. Valahol a lényeg ugyan az maradt, mert igazából olyan véresen komolyan soha nem tudtam venni a színházat, hiszen nekem a gyerekkorom kötődik hozzá. Azok az illatok, a frissen mosott és vasalt jelmezek, a smink, a púder… ez mind a gyerekkoromat idézi elő és mindig a játék jut róla eszembe. Úgyhogy szerintem ebből a szempontból szerencsés helyen vagyok <i>(nevet)</i>. A játszótéren maradtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha valaki megkérdezné, hogy ki is az a Györfi Anna valójában, mit válaszolnál?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nehéz kérdés. Ha mások szemszögéből nézem, akkor biztos, hogy az első, amit rólam gondolnak, hogy megbízható vagyok, jó munkaerő a társulaton belül. Sokat teszek azért, hogy egy jó csapat legyünk. Fontos, hogy otthon érezzük magunkat, hogy együtt legyünk és tudjunk egymásról. Néha talán túl erőszakos is vagyok ebben. Lehet, hogy zárkózott vagyok néha és ezért sok idő, míg rájönnek, milyen vagyok, de az biztos, hogy Györfi Annára lehet támaszkodni, mert bírja a strapát <i>(nevet)</i>.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: x-small;">A kérdéseket feltette: Kácsor Klaudia.</span></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-70353243691367646662015-04-15T15:37:00.000+02:002015-04-15T16:49:45.262+02:00Van úgy, hogy nincs tovább - Vörös és fekete ajánló<div style="text-align: justify;">
<b>Nagyszabású új produkciót mutat be április 17-én a <i>Kaposvári Csiky Gergely Színház</i>. <i>Stendhal</i> világhírű regénye, a <i>Vörös és fekete</i> ezúttal egy különleges "csomagolásban", musical formájában kerül színpadra. A darab születésében hazánk két ismert szerzője is közreműködött. A zenét <i>Tolcsvay László</i>, míg a dalszövegeket <i>Müller Péter Sziámi</i> írta a regény alapján. A főszerepben vendégszínészként <i>Wunderlich József</i> látható. </b><br />
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-cjnDgA5K4s8/VS5nsoUs3sI/AAAAAAAAA6w/rCpACy00hUI/s1600/IMG_3461.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-cjnDgA5K4s8/VS5nsoUs3sI/AAAAAAAAA6w/rCpACy00hUI/s1600/IMG_3461.jpg" height="425" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b></b></div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
A történet középpontjában <i>Julien Sorel</i> áll. Bár kora körülményei tragédiába sodorják, nem lehetetlen elképzelni, hogy mindez megtörténhetne a XXI. században is. Egy szegénysorból kiemelkedő értelmiségi fiú, kinek nagyra törő vágyainak szinte semmi sem szabhat határt... kivéve a szerelem. A fogalom, amely a világirodalom legszebb történeteit szülte és amely annyi balsorsot eredményezett. A néző pedig csak ül és sodródik egyre a fiúval, akit minden igyekezetünk ellenére sem menthetünk fel tettei alól. </div>
<div style="text-align: justify;">
A Vörös és feketét a realista költészet egyik korai gyöngyszemeként tartják számon. Nincsenek benne idealista megoldások, nem a szőke herceget követjük szíve hölgye felé, hanem egy hús-vér fiatalembert, aki egy puskaporos kor szülötte, ahol a rang még mindenek felett volt és ahol a semmiből várat építeni csak igen göcsörtös úton lehetett. Akár el is ítélhetnénk a hőst, aki mondhatni inkább antihős, hiszen nem számít neki sem ember, sem isten, csakis a kitűzött céljai. Ám a vak szerelem áldozattá gyengíti, és bár helytelenül cselekszik, nem vetünk rá követ. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mintha az élet hozná meg helyette a döntéseket. Mikor tud és lehet, izzó lelkesedéssel szeret, de ha úgy hozza a sors, vágyait elnyomva menekül, hogy megléphesse azt a bizonyos újabb létrafokot. Újra és újra próbálja felépíteni az elképzelt életet, de valahogy mindig szembe kerül múltjával és hátrahagyott szerelmével. De vajon meddig képes az ember küzdeni önnön valójával? Meddig tud és meddig érdemes elmenni céljaink elérésében? És mi az a pont, amikor azt mondjuk: elég volt!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-mNMxVpI_6w8/VS5ohRlmVVI/AAAAAAAAA64/gvswdKJ3erU/s1600/IMG_3670.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-mNMxVpI_6w8/VS5ohRlmVVI/AAAAAAAAA64/gvswdKJ3erU/s1600/IMG_3670.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Talán a rendezés, talán a történet csodája, hogy nincsenek benne klasszikus értelemben vett jó és rossz figurák. Mindenkivel együtt lehet, sőt együtt tudunk érezni. Az előadás részletesen kidolgozott, struktúráját tekintve jól megszerkesztett egész. A drámai helyzeteket segíti, sőt mélyíti a zene, amely egyszerre teszi a történetet könnyebben emészthetővé, mégis lebilincselővé. A színpadképet nem meglepő módon a vörös és fekete színek uralják, ami ad egyfajta borongós, sötét hangulatot a cselekmények hátteréül. Csupán néhány elejtett név utalhat a történet valódi idősíkjára, mert mind a jelmezek, mind a díszletek valójában kortalanok, és semmilyen skatulyába nem húzhatók. Külön kiemelném még a darab koreográfiáját, amely <i>Vincze Balázs</i> kéznyomát viseli. Valahogy a mozgás néha mintha idegenül hatna, mégis a zenével annyira összhangban van, hogy értelmet nyer. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem egy könnyed musical, nem a szórakoztatás a célja és a vidámság is csak nyomokban bukkan fel benne. Ugyanakkor nagy volumenű alkotás és semmiképp sem lehet mellette elmenni szó nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-P-ClbBIJEL0/VS5o55gmrVI/AAAAAAAAA7A/ZB0bMDkP-Yg/s1600/IMG_3595.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-P-ClbBIJEL0/VS5o55gmrVI/AAAAAAAAA7A/ZB0bMDkP-Yg/s1600/IMG_3595.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A színészek egytől egyig keményen megküzdenek karaktereikkel. Pozitív meglepetés volt <i>Tenki Dalma</i>, aki egyetemi hallgatóként <i>Matilde De La Mole</i> szerepét alakítja. Ez a lány olyan végtelen természetességgel mozog a színpadon, mintha csak oda született volna. Minden mozdulata játék és tele van fiatal szenvedéllyel. Heves természete tökéletesen ellensúlyozta <i>Nyári Szilvia </i>végtelen eleganciáját és kimért drámaiságát. Nem csoda hát, hogy Wunderlich József olyan hitelesen őrlődött a két nő között. A fiatal pécsi színész énekhangjával a közönség szívébe zárja magát és nem is ereszti egészen a tapsrendig. És persze nem mehetünk el szó nélkül <i>Sarkadi Kiss János </i>remek alakítása mellett sem, aki Julien barátját, Fouqué-t játssza. Ő az előadás biztos pontja. Időről időre megjelenik a színpadon, hol segítőtársként, hol narrátorként. Akár suttog, akár kiált, a nézőnek oda kell rá figyelnie.</div>
<div style="text-align: justify;">
A kaposvári társulat jelentős része színpadra lép az előadásban, ki-ki magával hordozva jellegzetes karakterét. Ettől válik az egész produkció annyira otthonossá. A helyi közönség garantáltan szeretni fogja. Mindenki más pedig... nos, nekik érdemes felfedezni ezt a teátrumot.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://www.facebook.com/media/set/?set=a.568532883249652.1073741836.322887014480908&type=1" target="_blank"><b>További képek a Facebook oldalunkon!</b></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://csiky.hu/eloadas/eloadas/Voros_es_fekete/page/szinlap#.VS5ZbvmsXfc" target="_blank"><b>További információkért katt ide!</b></a></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-76453939557128482852015-03-27T14:39:00.000+01:002015-03-28T16:21:33.778+01:00„A színház számomra mind a mai napig egyfajta szentség az életemben.” - Interjú Rátóti Zoltánnal<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-y40Ye_JZ8zQ/VRVC1y2dp2I/AAAAAAAAA4o/HDp_lae_XZ0/s1600/IMG_3000.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-y40Ye_JZ8zQ/VRVC1y2dp2I/AAAAAAAAA4o/HDp_lae_XZ0/s1600/IMG_3000.jpg" height="430" width="640" /></a></div>
<b><br /></b>
<b>Rátóti Zoltán neve mindenki számára ismerősként cseng. Nemcsak gazdag és színes színházi múltja révén, de filmes és szinkron szerepei, valamint zenei elkötelezettsége is méltán emelték a magyar művészek élvonalába. De mintha mindez nem is lett volna elég számára, jó néhány évig polgármesterként is ténykedett a Zala megyei Magyarföldön, ahol először csak egy haranglábat, majd egy fa templomot állított fel úgy, hogy mindeközben a Kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatói feladatait is ellátta. Bár hivatali tisztségét második mandátuma elején visszaadta, a kaposvári teátrum vezetését a mai napig nagy sikerrel viszi. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a 2014-es évadban egy újabb terminusra megválasztották. Sűrű mindennapjai közepette is szakított ránk időt, és kicsit betekintést nyerhettünk egy olyan színházigazgató gondolataiba, aki még "szeret hinni a szépben".</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Gratulálunk az Érdemes művész kitüntetéshez!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm szépen!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Az első kérdésünk rögtön erre irányul: mennyire fontos számodra, hogy ilyen formában is elismerjék a munkádat?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon jó érzés, nagyon boldog vagyok tőle, úgyhogy ki lehet jelenteni, hogy fontos. Minden visszajelzés fontos. Akár a közönség részéről érkezik, akár állami szinten.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Kanyarodjunk akkor vissza a kezdetekhez. Miért pont a színház, hogyan lett belőled színész?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Édesanyám és édesapám is műkedvelő vidéki színtársulatokban játszottak, úgyhogy a családi legendáriumban ez mindig benne volt és sokat meséltek róla. Nyilván felkeltette ez is az érdeklődésemet. Később persze a szerepelgetések és a visszajelzések alapján egyre erősödött bennem ez a vágy. Határozottan mégsem tudnám megnevezni, hogy egy adott pillanatban eldőlt volna a sorsom. Biztos befolyásoltak a gyerekkori színházi élmények is. Szóval összetett dolog volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Végül ez ahhoz vezetett, hogy felvettek a Színművészetire. Mai fejjel mit gondolsz, mit kaptál a Főiskolától útravalóul?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon örülök ennek a kérdésnek, mert két nagyszerű tanárom volt a főiskolán. Egyébként szerencsés vagyok, mert már a középiskolai tanáromnak is nagy befolyása volt arra, hogy most itt vagyok. </div>
<div style="text-align: justify;">
A főiskolán nagyon nehezen nyíltam meg, nehezen tudtam megfelelni az elvárásoknak, úgyhogy hihetetlenül hálás vagyok azért, hogy olyan türelmesek voltak velem. Gyanítom, hogy ha más tanárokhoz kerülök, akkor hamar kirostáltak volna. Ez szerencsére nem történt meg, mert nem csak önmagukat, de engem is türelemre intettek, hogy ne várjak egyértelmű sikereket. Mind a mai napig a fülemben cseng <i>Horvai István</i>nak ezen mondata. Őt a fiatalabb generáció már nem nagyon ismeri. A <i>Vígszínház</i>nak volt igazgatója és rendezett is. Ott dolgozott <i>Kapás Dezső</i> is, aki szintén kitűnő színész pedagógus és rendező volt. Rengeteget köszönhetek nekik. Amikor az ember kikerül a pályára, nagyon nehéz türelmesnek lenni. Aztán persze átvált, vagy legalábbis belátja, hogy mégis csak igaza volt a mestereknek. Valamit megéreztek az egyéniségemből és ebben igazuk is lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-oavLbnxoGlM/VRVC1Ec7JyI/AAAAAAAAA40/e0JI2BoGc2Y/s1600/IMG_2997.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-oavLbnxoGlM/VRVC1Ec7JyI/AAAAAAAAA40/e0JI2BoGc2Y/s1600/IMG_2997.jpg" height="430" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Szerinted mi egy színész legjobb és legrosszabb tulajdonsága?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>(nevet) </i>Nagyon hangzatos lenne azt válaszolni, hogy a legrosszabb tulajdonsága az, amikor rossz a színpadon és a legjobb, amikor kitűnően játszik. Sokszor felmerül a kérdés, hogy milyen egy színész karaktere, valódi karaktere, hiszen annyi minden rakódhat rá a szerepekből. De ez egy érdekes kérdés, hogy mi lehet a legrosszabb tulajdonsága. Talán az, ha nem tud együttesben gondolkodni. Mert egy jó színházi előadás olyan, mint egy jó zenemű, minden pontja megszerkesztett, átgondolt és ihletett. Ez az ideális állapot. Vannak olyan egyéniségek, akik mindig előtérbe helyezik magukat és csak róluk kell, hogy szóljon minden, és ha nem tudnak beállni egy előadásba és nem tudnak összjátékra törekedni, az nagyon rossz tulajdonság. Ezt úgy is mondom, mint partner a színpadon, és úgy is, mint rendező. Ilyen személyiséggel minden szempontból nagyon nehéz lehet. A legjobb tulajdonság… nem feltétlen az ellentettje az előbbi állításomnak. Éppen az a legjobb, hogy ha valaki kreatív. Ehhez viszont kell egyfajta önzésnek is lennie, hogy végigvidd a saját gondolatodat. Még sincs ez ellentmondásban az előző mondatommal, hiszen a kreativitás az valamiért történik, az ellenállás pedig valami ellen, ahogy az benne is van a szóban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha már a karakterekről beszéltél. Jó néhány szerep áll már mögötted. Volt olyan, amelyikben igazán magadra ismertél, vagy kifejezetten közel állt a személyiségedhez?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Komoly szerepelemzéseket lehetne ezzel a kérdéssel végigvinni. Igazából azt tapasztalom, hogy minden szerepben van valami mag, valami részlet, ami azonos velem. Még abban is, amire első ránézésre azt mondanám, hogy nagyon messze áll tőlem. Azt is hozzá kell tennem, hogy sokszor nagyobb kihívás és munkának is izgalmasabb, ha nehezen találom meg ezt a hasonlóságot a karakter és magam között. Persze nem is feltétlen szükséges ezt a hasonlóságot megtalálni azért, hogy egy szerepet meg tudjon csinálni az ember. Nyilván aztán magára húzza, vagy saját magát ráhúzza a szerepre, de ami papírforma szerint nem illik rám, abba mindig nagyobb lendülettel és nagyobb kedvvel vetettem bele magamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>És mi visz rá egy színészt arra, hogy induljon az igazgatói posztért? Mi ösztönzött rá, hogy megpályázd a Kaposvári Színház vezetői székét?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyban köszönhető ez annak, hogy a közvetlen elődöm itt, a Csiky Gergely Színházban <i>Schwajda György </i>volt. Akinél megtapasztaltam azt az igazgatói attitűdöt, amiről egy színész csak álmodni tud. Az a gondoskodás, az a figyelem és az a biztonság, amit ő nyújtani tudott a társulatnak, nagyon nagy hatással volt rám. Az évek során nagyon sok rendezővel és igazgatóval találkoztam és mindenkitől tudnék most egy-egy olyan tulajdonságot említeni, ami belém épült és úgy gondoltam, hogy ezeket lehetne összegezni, ha megpróbálnám én is. Mindig is volt bennem egyfajta ambíció, hogy milyen lenne egy közösséget vezetni. És persze erre a szakmám adta a legnagyobb lehetőséget egy színház élén és ez jelenti a legnagyobb kihívást is ebben a pillanatban.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hogy érzed, mennyire sikerült ezeket az elképzeléseket megvalósítani?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez vegyes. Nyilván az emberek megítélése is vegyes. Mert óhatatlanul is ebből a pozícióból érdekeket sértek. Nem lehet mindenki szándékait és elvárásait teljesíteni. Nem is várom azt, hogy mindenki elragadtatott legyen velem szemben. Azt sem persze, hogy mindenki negatív kritikával illessen, hiszen az sem lenne jó. Úgyhogy erről inkább másokat kellene megkérdezni.<i> (nevet)</i> De a színház működése, a színház eredményei azt mutatják, hogy azért nagyrészt sikerült.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-qJ6WDt3XhWA/VRVC3rj4SGI/AAAAAAAAA5E/BFg9qNhwE2s/s1600/IMG_3009.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-qJ6WDt3XhWA/VRVC3rj4SGI/AAAAAAAAA5E/BFg9qNhwE2s/s1600/IMG_3009.jpg" height="430" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Le tudnád írni, hogy néz ki egy átlagos napod mióta igazgató vagy?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Átlagos? Amikor itt, Kaposváron vagyok, akkor reggeltől késő estig bent vagyok a színházban. Utóbbi időben még arra sem sikerült időt szakítani, hogy elmenjek futni. Folyamatos a tárgyalás, szervezés, telefon, ügyintézés… ez különösen érvényes erre az időszakra, amikor a következő évadot rakjuk össze. Úgyhogy ez mindig egy izgalmas és fölfokozott időszak az életünkben. Sajnos inkább speciális napjaim vannak <i>(nevet)</i>, semmint átlagos. Mert amikor próbálok, az attól különleges, hogy akkor háttérbe szorul az igazgató lényem, amikor meg nem próbálok, akkor a teljes időmet elfoglalja az igazgatás, a szervezés. Úgyhogy sokszor én is álmodozom az átlagos napokról <i>(nevet)</i>, de ez így évad közben ritkán jön össze. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Avar István nyilatkozta egyszer, hogy muszáj, hogy a színházaknak legyen karaktere, hogy a nézők tudják, hová mennek be. Te hogyan határoznád meg a Kaposvári Színház karakterét?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem elsősorban ez a mondat a budapesti színházakra érvényes. Ott lehet igazából műfaj specifikus egy színház. Vidéken kötelező érvényű, hogy nagyon sok félét kell játszani. Ez így is van rendjén. Tehát nem tudom azt mondani a kaposvári színházra, hogy csak szórakoztató színház, vagy csak művész színház. Mindegyik stílust föl kell mutatni és a közönséget ilyen értelemben ki kell szolgálni, de ez pozitívum, egyáltalán nem nehézség. Sokkal változatosabb így az életünk és a színészeknek is sokkal változatosabb így a munkája. De azért Budapesten sem lehet már ennyire kategorizálni, hiszen a Vígszínház is játszik musicalt és gyerekdarabokat is, de persze az Operettszínházba tudjuk, hogy mire megyünk be. Én picit félek mindig az ilyen általánosításoktól. Inkább azt mondom, hogy a sokszínűség a jellemző a Kaposvári Színházra a szó pozitív értelmében. És azt érzem, hogy ebben nem forgácsolódunk föl, sőt a társulat megerősödik, a közönségből pedig szélesebb réteget tudunk megszólítani így.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mit gondolsz, mennyire fontos ma egy színésznek a társadalmi szerepvállalás, akár a köztéri szerepléseket nézzük, vagy akár a jótékonykodást.</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ha ilyen értelemben nézzük, akkor attól a kifejezéstől azért óvakodnék, hogy kötelessége lenne a színésznek, mert vannak, akik úgy gondolják, hogy ha valaki közszereplő a színpadon, akkor annak kötelessége valamiben részt vállalni, vagy, ha valamiből több van, akkor abból adni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Alapvetően egyetértek ezekkel a mondatokkal, de saját tapasztalatomból tudom, hogy nagyon nehéz ezeknek eleget tenni. Hiszen a mi időnk, a mi energiánk is véges. Nem lehet mindenütt ott lenni. Nagyon sokszor tapasztalom azt, hogy hiába adakozott az ember tíz felé, a tizenegyedik, akinek nem tudott már adni, szemrehányást tesz. Valahol meg kell húzni a határt, ha már az adakozásról, vagy a jótékonykodásról beszélünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
Inkább azt mondanám, hogy nagy adomány a mi szakmánknak, hogy példát is mutathatunk. Ezzel ki így, ki úgy tud élni, vagy nem élni. Ez mindenkinek a saját döntése. Tagadhatatlanul jó érzés, ha csatlakozhat az ember jótékonysági akcióhoz azért, mert színész, és úgy vélik a szervezők is, hogy ha az adott személy az arcát adja hozzá, akkor talán több ember megmozdul. Ez egy fölemelő pillanat is lehet, egy tartalmas dolog. Nyilván figyelni kell, hogy ne aprózza el magát az ember ezekben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-1qflJp1TAF0/VRVCzubr_lI/AAAAAAAAA4Q/lhIDKD5A6sY/s1600/IMG_2993.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-1qflJp1TAF0/VRVCzubr_lI/AAAAAAAAA4Q/lhIDKD5A6sY/s1600/IMG_2993.jpg" height="430" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Milyen lenne most találkozni a gyermekkori önmagaddal?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt gondolom nagyon sok időt elvesztegettem, de nem feltétlen rossz dolgokra, hiszen amit felmutathatok, azzal elégedettnek is lehet lenni. De folyamatosan volt bennem egyfajta türelmetlenség. A gyerekkori énem lehet, hogy számon kérné rajtam, hogy miért nem értem el ezt, vagy miért nem lettem az, miért nem játszottam el bizonyos szerepeket. Szóval biztos, hogy nem egy vállba veregetős találkozás lenne.<i> (nevet)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Számodra mit jelent a SZÍNHÁZ szó?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Eleve ez egy patetikus kérdés. Nehéz lenne nem pátosszal válaszolni rá. De közben hála Istennek egyre kevésbé félek a nagy szavaktól. Azt gondolom, hogy a nagy érzelmeket és a nagy szavakat is ki kell mondani és nagyon rossz, ha valamit elnyomunk, vagy legyűrünk. A színház is ebbe a kategóriába tartozik. A színház számomra mind a mai napig egyfajta szentség az életemben. Minden pozitívumával és negatívumával együtt. Mert nyilván teher is, hogy megfeleljünk annak az elvárásnak, ha az ember ilyen magas szintre emeli magában a színházat, vagy bármit, amit csinál. Egy dolgot biztos nem lehet: a munkát megspórolni, hogy ezt hitelesíteni tudd. Tehát még az előző kérdésekbe is belefér az a válasz, hogy ha felaprózod magad sok dologban, akkor félő, hogy a hiteledet veszted. Én így gondolom a színházat is. Mindenféle műfajt lehet csinálni, ha meg tudja az ember őrizni a hitelességét, akkor meg tud maradni a szakmai profizmus is. És túl azon, hogy nekem esetleg jó érzést okoz, hogy kapok és eljátszom egy szerepet, vezetek egy színházat, ne hagyjuk ki a másik, a befogadó felet, hogy ez számukra is kell, hogy jó érzést keltsen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha megkérdeznék tőled, hogy ki is az a Rátóti Zoltán, akkor mit felelnél rá?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez jó kérdés… Folyamatos önvizsgálatra sarkallnak a kérdéseid. <i>(nevet)</i> Szerintem olyan valaki, akire lehet számítani, ugyanakkor valaki, aki sérülékeny, érzékeny, ezért néha magába forduló, bezárkózó. Sokszor olyan, aki a problémáit szereti megoldani magában belül, ahelyett, hogy a barátokat, vagy a családot bevonná. És ezt nem feltétlen negatívumként mondom, lehet akár pozitívum is. </div>
<div style="text-align: justify;">
Valamint, ha tudok segíteni és vannak is energiáim a segítésre, akkor örömmel segítek, vagy mások rendelkezésére állok, így értettem, hogy lehet rám számítani. Azt hiszem, hogy ez a legkevesebb, amit elvárhatunk egymástól emberként, hogy legalább ne akadályozzuk egymás életét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretek hinni a szépben, szeretem a szépet minden szinten. És remélem, hogy ennek a harmóniának van visszahatása rám. Én legalábbis próbálok erre törekedni.</div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-m_gF9fqd534/VRVC7-RYidI/AAAAAAAAA6A/YVMy9Q33WuI/s1600/IMG_3051.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-m_gF9fqd534/VRVC7-RYidI/AAAAAAAAA6A/YVMy9Q33WuI/s1600/IMG_3051.jpg" height="430" width="640" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="font-size: x-small;"><i>A kérdéseket feltette: Prim Mónika</i></span></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-18437803414869908832015-03-03T14:32:00.000+01:002015-03-03T19:12:56.533+01:00Egy kapcsolat ötven árnyalata – Zene, New York, Szerelem a soproni színházban<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-6vcHyyr5HtE/VPTYIbm5jII/AAAAAAAAALQ/UerMisl7Br8/s1600/zene-newyork-szerelem_gengszterek.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-6vcHyyr5HtE/VPTYIbm5jII/AAAAAAAAALQ/UerMisl7Br8/s1600/zene-newyork-szerelem_gengszterek.jpg" height="322" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<strong></strong><br />
<div style="text-align: justify;">
<strong>Február 28-án mutatta be a Soproni Petőfi Színház Neil Simon, Marvin Hamlisch és Carole Bayer Sager romantikus musicaljét <em>Zene, New York, Szerelem</em> címmel. Az elragadó humorú, édes-bús szerelmi történet két szerepében a magyar musicaljátszás két oszlopos tagja, Feke Pál és Vágó Bernadett veszi le a lábáról a közönséget.</strong><br />
<div style="text-align: justify;">
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<em>Neil Simon</em> nevét nem kell bemutatni a magyar közönségnek, hiszen a népszerű amerikai drámaíró számos művét állították színpadra hazánkban az elmúlt évtizedekben. Hamisítatlan Neil Simon-darab a <em>Zene, New York, Szerelem</em> is – sok humorral, némi drámával, sziporkázó párbeszédekkel és remek karakterekkel. Ez esetben azonban nagyszerű zenével is kiegészülve, ugyanis a Zene, New York Szerelem <em>Marvin Hamlisch</em> legendás zeneszerző és <em>Carole Bayer Sager</em> dalszövegíró közös musicalje, és kettejük "se vele, se nélküle" kapcsolatát dolgozza fel. <em>They're Playing Our Song</em> címmel mutatták be a Broadway-n 1979-ben, azóta több adaptációja született Magyarországon is: a Madách Színház nagy sikerrel játszotta <em>Édeskettes hármasban</em> címmel, de a mostani előadás rendezője, <i>Szurdi Miklós</i> is színpadra állította már <em>Kapj el!</em> címmel.<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehet-e együtt dolgozni és együtt élni? – teszi fel az előadás az örök érvényű kérdést. Munkakapcsolatból kialakuló szerelem áll a történet középpontjában. Vernon Gersch befutott zeneszerző. Elegáns new yorki lakásának polcán Oscar-szobor, falát Grammy-díjak fotói díszítik, ablakaiból Manhattan csodálatos látképe tárul elé. Ő azonban csak a fejében épp születő dallamra koncentrál zongorája fölé görnyedve. Életét fenekestől forgatja fel Sonia Walsk, a tehetséges, feltörekvő szövegíró. Szétszórt, szenvedélyes személyiségével veszi le a lábáról és egyben kergeti az őrületbe Vernont az előző kapcsolatától elszakadni képtelen lány. Szórakoztató párkapcsolati keresztrejtvény bontakozik ki ellentétekről, meg nem értésről, elfogadásról, egymás iránti tiszteletről. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Az előadás olyannyira Vernonról és Soniáról szól, hogy kettejük "belső énjeit" görög drámák kórusa mintájára megjelenítő három-három táncost leszámítva más szereplő nem is lép színpadra. A bizonyos harmadik fél, Leon is csak a folyamatosan megcsörrenő telefon révén van jelen. Hogy a néző mégis élvezettel, pillanatnyi üresjárat nélkül követi végig történetüket több mint két és fél órán át, köszönhető egyrészt Neil Simon humorral átszőtt, a helyzetkomikumokban is "életszagú" szövegkönyvének – <i>Galambos Attila</i> remek fordításában – másrészt a Vernont és Soniát életre keltő színészeknek, <em>Feke Pál</em>nak és <em>Vágó Bernadett</em>nek. Feke Pál magának való, kissé kényszeres viselkedésű, szellemes beszólásait hibátlan időzítéssel szóró Vernonja és Vágó Bernadett kaotikus, bűbájosan naiv Soniája külön-külön is megnyerő karakterek, de igazán ellenállhatatlanná a színészek közötti kémia teszi őket. A komikus és drámai jelenetekben egyaránt tökéletes köztük az összhang, amitől igazán őszintévé, emberközelivé válik Vernon és Sonia története.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-E2l0NpTHvLg/VPW1UE632iI/AAAAAAAAAL8/y_W_FOgMcXM/s1600/zene-newyork-2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-E2l0NpTHvLg/VPW1UE632iI/AAAAAAAAAL8/y_W_FOgMcXM/s1600/zene-newyork-2.jpg" height="254" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-size: 12.8px;">Vágó Bernadett és Feke Pál a bemutatón (Forrás: soproniszinhaz.hu)</span></td></tr>
</tbody></table>
<span id="goog_1242335978"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Érdekes módon maga a zene mellékszerepet tölt be a darabban, ami dicséretes alázatról és mértéktartásról árulkodik a történetet ihlető szerzőpáros részéről. Az előadás ugyanis jelentős részben prózai jelenetekből áll. Néhány emlékezetes dalt természetesen így is hallhatunk, amelyek közül kiemelkedik az előadás legelső dala "Kapj el!" címmel, valamint a darab zenei csúcspontját adó "Hiszek a szerelemben" című ballada. Megkérdőjelezhető viszont a táncos betétek létjogosultsága. Túl nagy kontrasztban állnak az egyébként visszafogott, Vernon és Sonia kapcsolatának megannyi árnyalatát középpontba helyező előadás stílusával. Inkább tűnnek erőltetett musicales show-elemnek, mint tréfás kikacsintásnak a műfaj felé. Bár kétségkívül bájosan önironikus színfolt, ahogy Feke Pál felvállalja tánctudás terén mutatkozó hiányosságait.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Kétszereplős darab lévén érezhetően külön figyelem hárult az előadás tempójára, így folyamatos használatban van a forgószínpad, de a manapság oly népszerű tüll függöny is, amely vetítéssel kiegészítve lehetőséget ad a háttérben történő gyors váltásokra. <i>Khell Csörsz</i> díszleteit és <i>Fekete Monika</i> jelmezeit egyaránt a karakterközpontúság, mintsem az extravagáns látványra való törekvés határozza meg. Vernon rendezett, tágas, személyes tárgyaktól szinte mentes nappalija szöges ellentétben áll Sonia katasztrófa sújtotta övezetként aposztrofálható, túlzsúfolt garzonjával. Vernon még otthon is ingben és zakóban ül zongorája előtt, míg Sonia öltözetét Broadway előadások jelmeztárából szerzett ruhák harsány kavalkádja alkotja. Külön említést érdemel még az igényes – már a színház előterében megalapozott – világítás és a hibátlan hangosítás. Ez utóbbi sajnos különösen nem jellemző a hazai musicaljátszásra.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Igényesen szórakoztató, mosolyt csalogató, picit talán a néző elé is tükröt tartó előadás lett tehát a Zene, New York, Szerelem, amelyért mindenképp érdemes Sopron határain túlról is meglátogatni a Petőfi Színházat, vagy legalább abban reménykedni, hogy az ország más teátrumaiba is el fog jutni a produkció. Méltán lehet büszke a végeredményre a színház és az alkotói gárda. </div>
</div>
</div>
</div>
Lavenderhttp://www.blogger.com/profile/16432995034879141590noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-14203203430551398172015-02-28T11:16:00.002+01:002015-03-01T13:17:28.709+01:00Hová tűntél, Apa? <div style="text-align: justify;">
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-FPeJzCOnc1U/VPGUf6HvFXI/AAAAAAAAGec/XD0WIQgqfKM/s1600/apa%2Bflorian%2Bzeller.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-FPeJzCOnc1U/VPGUf6HvFXI/AAAAAAAAGec/XD0WIQgqfKM/s1600/apa%2Bflorian%2Bzeller.jpg" height="425" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hámori Gabriella és Lukáts Andor - Forrás: www.orlaiprodukcio.hu</td></tr>
</tbody></table>
<b><br /></b>
<b>A <a href="http://kulturgengszterek.blogspot.hu/2014/10/jjj.html">Happy Ending</a> után ismét egy komoly, sokakat érintő, a közbeszédben mégis kevés hangsúlyt kapó témához nyúlt az Orlai Produkció: ezúttal egy Alzheimer-kórban szenvedő férfi, André történetét láthatjuk a Belvárosi Színházban. Florian Zeller tragikus bohózata nem könnyű esti szórakozás. A dráma mellé fér ugyan némi kacagás, de nem a szívből jövő, sokkal inkább az abszurd helyzet képtelenségét nehezen feldolgozó fajtából. Lukáts Andor sokszínű, magával ragadó alakításában a beteg szemszögéből élhetjük át, milyen is az, amikor sosem tudjuk, mi a valóság, és kik a körülöttünk élő emberek. </b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az <a href="http://hu.wikipedia.org/wiki/Alzheimer-k%C3%B3r"><i>Alzheimer-kór</i></a> az érintett szellemi és fizikai képességeire egyaránt kiterjedő, a teljes személyiséget megsemmisítő betegség. Nem szabad összetéveszteni az időskori elbutulással, az ugyanis teljesen természetes egy bizonyos kor felett. Az Alzheimer alattomosan kezdődik, hiszen csak elfelejtünk apróbb dolgokat, nem jutnak eszünkbe nevek, esetleg helyszínek. Kivel nem történt már ilyen? Fiatalokkal is megesik. Azonban ez a kór nem áll meg itt, a beteg lassan elszakad a valóságtól, nem ismeri fel a rokonait, nem képes megérteni, amit körülötte beszélnek, nem tud mondatokat formálni. Az élettani hatásait tekintve a mozgása koordinálatlanná válik, nem tud aludni, ingerült lesz, sokszor agresszív. Az Alzheimer-kór tehát a családtagokra is hatalmas terhet ró, hiszen nem csak a szerettünk testének betegségét kell elviselnünk és megértenünk, de a pszichéje is teljesen meg fog változni. Végig kell néznünk, ahogy szeretett nagymamánk, nagypapánk, édesanyánk, vagy mint a jelen esetben, édesapánk egy teljesen más személyiséggé válik.<br />
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Mi, kívülálló nézők, igazából egyik fél helyzetét sem ismerjük. Fogalmunk sincs, mi játszódhat le a kórral küzdő beteg elméjében. Igazából ők sem tudják, hiszen egy idő után betegségtudatuk is megszűnik. Florian Zeller művének főszereplője, André is ilyen. Nem érti, miért akarnak róla gondoskodni. Miért járkálnak a lakásába. A betegségből kifolyó ingerültség és agresszivitás összefonódik az értetlenséggel, hiszen fogalma sincs, mi játszódik le körülötte. De a lány, Anne helyzetét sem ismerjük, hiszen nem élünk együtt nap mint nap egy Alzheimer-kórban szenvedő emberrel. Őt sem értjük, hogyan lehet az egyik pillanatban lelkes, aztán levert, aztán ismét lelkes. Vagy csak André időérzékelése játszik velünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A <i>Gáspár Ildikó</i> rendezte darab pár óra erejéig beránt minket ebbe a furcsa, szövevényes életbe, ahol főképp André szemszögéből próbáljuk követni az eseményeket. A helyszín mintha mindig ugyanaz a szoba lenne, de eltűnnek belőle bútorok, tárgyak kerülnek máshová, egy-egy személynek pedig változik a megjelenése, változik az arca. Mintha egy lidércnyomással telített hullámvasúton ülnénk. Persze így is csak elképzelni tudjuk, mit élhet át egy Alzheimer-kórban szenvedő beteg. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-0KbYw4Q_fcc/VPGVNo0uR-I/AAAAAAAAGek/3se5iUF9rYY/s1600/apa%2Bflorian%2Bzeller3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-0KbYw4Q_fcc/VPGVNo0uR-I/AAAAAAAAGek/3se5iUF9rYY/s1600/apa%2Bflorian%2Bzeller3.jpg" height="426" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Lukáts Andor - Forrás: www.orlaiprodukcio.hu</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Az előadás gerincét egyértelműen <i>Lukáts Andor</i> érett, összetett játéka adja. Amennyire André elveszett az életében, úgy mi is össze vagyunk zavarodva, egyedül Lukáts Andor az, aki végig magabiztosan fogja a kezünket. Ha nem is értjük, miért látunk árnyakat a szoba függönyén, miért néz ki úgy az új gondozónő (<i>Bohoczki Sára</i>), mint André színre soha nem lépő lánya, vagy Anne éppen kibe szerelmes és ki a férje (<i>Makranczi Zalán</i> vagy <i>Molnár Gusztáv</i>). André ugyanezt érzi, és ez megnyugtató. Vagy mi érezzük ugyanazt, mint André? Mindkettő érvényes. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lukáts Andor alakításában megjelenik a meg nem értett, flegma felnőtt, az elveszett gyermek, a kapaszkodóul történéseket kitaláló, önmagának mesélő beteg, a tiszta pillanataiban szégyenkező öregember. Végig stabil, magával ragadó alakítást nyújt. Szinte úgy érezzük, hogy a többi szereplő csak statisztál az ő kibontakozásához. A lányát alakító <i>Hámori Gabriella</i> nem képes olyan súllyal jelen lenni az előadásban, mint Lukáts, Lázár Kati, Bohoczki Sára, Makranczi Zalán és Molnár Gusztáv pedig csak epizódszerepekben látható. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az Apa nem egy könnyen emészthető vagy követhető darab. De talán nem is ez a célja. Egy olyan földi pokolban járunk, ahol egyszerre érezzük át a beteg elveszettségét, és látjuk a család küzdelmét a sokszor komikus helyzetekbe keveredő öregúrral. Zeller és Gáspár sem ítélkezik, hiszen André állapotáért nem ő a hibás, ahogyan lánya, Anne sem. Ők csak küzdeni próbálnak egy olyan kórral, melyre jelenleg nincs orvosság.<br />
<br />
<a href="http://orlaiprodukcio.hu/plays.php?sm=0&id=4053">SZÍNLAP</a><br />
<br /></div>
<i>SZEREPLŐK: </i><br />
<i>Lukáts Andor - André </i><br />
<i>Hámori Gabriella - Anne, a lánya </i><br />
<i>Makranczi Zalán - Pierre </i><br />
<i>Bohoczki Sára - Laura</i><br />
<i>Molnár Gusztáv - Férfi </i><br />
<i>Lázár Kati - Nő </i><br />
<i><br /></i>
<i>STÁB:</i><br />
<i>Fordító - Gáspár Ildikó/ Mikó Csaba </i><br />
<i>Díszlet, jelmez - Izsák Lili, Kálmán Eszter </i><br />
<i>Videó - Juhász András </i><br />
<i>Zene - Kákonyi Árpád </i><br />
<i>Mozgás - Jaross-Giorgi Viktória </i><br />
<i>Világításterv - Kehi Richárd </i><br />
<i>Plakát - Csáfordi László </i><br />
<i>Súgó - Kis-Kádi Judit </i><br />
<i>Rendező munkatársa - Skrabán Judit </i><br />
<i>Rendező - Gáspár Ildikó </i><br />
<i>Producer - Orlai Tibor
</i>mesmerizedhttp://www.blogger.com/profile/05971085045677474522noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-65456501731165182132015-02-04T09:28:00.004+01:002015-02-04T11:53:18.084+01:00Még mindig tarol a Queen - Beszámoló a bécsi koncertről<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-SQU8OPAClZ0/VNE5JpfxHEI/AAAAAAAAA18/RYzlI12h__c/s1600/queen19.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-SQU8OPAClZ0/VNE5JpfxHEI/AAAAAAAAA18/RYzlI12h__c/s1600/queen19.jpg" height="368" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hihetetlen feszültséggel és várakozással volt tele a csarnok a koncert kezdésekor. A banda, feltehetően szándékosan adott mély, percekig elhúzódó vibráló zenei aláfestést, mielőtt még felhúzódott volna a függöny. És amint ez a vibrálás átcsapott egy ismerős dallammenetbe, a közönség önmagából kikelve, sikító orkánként töltötte meg a teret. Így lépett színpadra a <i>Queen </i>a <i>Wiener Stadthallé</i>ban. Ezt követően pörögtek a dalok, őrjöngve, vagy éppen a dallamok ritmusára hullámozva követtük az ütemeket. És bizony ezek a fiúk tudják hogyan kell hangulatot kelteni. Nem hiába vannak a szakmában immár több, mint 30 éve. Kivéve az újdonsült frontembert, <i>Adam Lambert</i>et.</b><br />
<b><br /></b>
<br />
<a name='more'></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Sokan próbálták meg a lehetetlent az elmúlt évtizedek során, hogy valamilyen úton- módon pótolják a pótolhatatlant, és <i>Freddie Mercury</i> nyomdokaiba lépjenek, de talán ez az amerikai fiú az első olyan, aki igazán méltó módon tudja továbbvinni a stafétát. Freddie '91-es halála óta az első énekes, aki hosszabb ideje turnézik az "öregfiúkkal". Ez nem csak az elképesztő hangi kvalitásainak köszönhető. Van Adamben valami igazán egyedi, mégis ijesztő módon az egykori brit rocksztárra emlékeztető vonás. És ez magasan nem csak a nemi identitásról szól. Ez a srác úgy adja elő azokat a dalokat, hogy az ember akkor is értené, érezné, hogy valami nagyon dögös és klassz dolog történik a színpadon, ha nem fújná kívülről a szövegeket. Nem lehet nem imádni, annyira magával ragadó az előadásmódja. De ha ez nem lenne elég, tökéletes bizonyítéka a tehetségének, hogy a Queen nem csak, hogy turnézik vele, de befogadták, és tisztán látszott, mennyire élvezik a közös munkát.<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-lD7hSgGpR0A/VNE5gboFD5I/AAAAAAAAA2E/4-mSGA_8XE0/s1600/queen1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-lD7hSgGpR0A/VNE5gboFD5I/AAAAAAAAA2E/4-mSGA_8XE0/s1600/queen1.jpg" height="368" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A Queen, ugyan ma már "csak" <i>Brian May</i> és <i>Roger Taylor</i> áll a színpadon az alapítók közül, de hát Hölgyeim és Uraim, milyen fantasztikus zenészekről beszélünk?! Ez a két ember... Mit ember, világklasszis ma is olyan elképesztő energiával, tehetséggel, és végtelen zeneszeretettel áll, sőt, fut a színpadon, hogy azt minden fiatal megirigyelheti. Több, mint hatvanéves előadókról beszélünk. De Mr. May olyan gitárszólókat nyomott, hogy csak pislogtunk rá, Roger Taylor pedig úgy verte a ritmust, hogy fizikai fájdalmat éreztem, amiért nem állhatok fel sikítva és hajat tépve, hogy őrült módon vessem magam a tömegbe. Ráadásul immár hosszú ideje nem egyedül kezeli a dobverőket, társa lett a színpadon saját fia is, akivel szenzációs dobpárbajt vívott a koncerten. És, ha ez még mindig nem lenne elég, mind a két alapító énekelt is nekünk erős, szívbemarkoló hangon.<br />
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-QCAW_nlYu_Q/VNE5nVuzfcI/AAAAAAAAA2M/2blpleXWLkU/s1600/queen10.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-QCAW_nlYu_Q/VNE5nVuzfcI/AAAAAAAAA2M/2blpleXWLkU/s1600/queen10.jpg" height="368" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy igazi, életre szóló élményben lehetett annak része, aki ott volt ezen a grandiózus koncerten, február 1-én, Bécsben.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A koncerten elhangzott dalok listája:<br />
<br />
<ul>
<li><b>One vision</b></li>
<li><b>Stone cold</b></li>
<li><b>Another one bites the dust</b></li>
<li><b>Fat bottomed girls</b></li>
<li><b>Lap of the gods</b></li>
<li><b>Seven seas of rhye</b></li>
<li><b>Killer queen</b></li>
<li><b>Break free</b></li>
<li><b>Somebody to love</b></li>
<li><b>Love of my life</b></li>
<li><b>'39</b></li>
<li><b>It's a kind of magic</b></li>
<li><b>Bass solo</b></li>
<li><b>Drum battle</b></li>
<li><b>Under pressure</b></li>
<li><b>Save me</b></li>
<li><b>Who wants to live forever</b></li>
<li><b>Guitar solo</b></li>
<li><b>Tie your mother down</b></li>
<li><b>I want it all</b></li>
<li><b>Radio gaga</b></li>
<li><b>Crazy little thing called love</b></li>
<li><b>Bohamian raphsody</b></li>
<li><b>We will rock you</b></li>
<li><b>We are the champions</b></li>
</ul>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-32205151880659883032015-01-23T11:19:00.000+01:002015-01-23T13:32:11.750+01:00Minden jó, ha a vége jó - Bál a Savoyban ajánló<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-0otU9jknOd0/VMITK6BzrHI/AAAAAAAAA1Q/-XFZex_J4yk/s1600/IMG_1596.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em; text-align: justify;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-0otU9jknOd0/VMITK6BzrHI/AAAAAAAAA1Q/-XFZex_J4yk/s1600/IMG_1596.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Ábrahám Pál Bál a Savoyban</i> című operettje 1932. december 23-án került bemutatásra először Berlinben. Az ősbemutatón maga a szerző vezényelt és a főszerepekben pedig olyan neves magyar művészek voltak láthatóak, mint <i>Alpár Gitta</i>, <i>Bársony Rózsi</i>, és <i>Dénes Oszkár</i>. A sikert követően gyors egymásutánban követték a premierek Európa csaknem valamennyi fővárosában Londontól Bécsig. Nem csoda hát, ha kis hazánkban is előszeretettel tűzik műsorukra a teátrumok a mai napig. Legutóbb pedig a kaposvári <i>Csiky Gergely Színház </i>előadásán jártunk.</b></div>
<br />
<a name='more'></a><div style="text-align: justify;">
Az operett, mint műfaj azon könnyed előadások közé tartozik, amelyek megfelelő előadókkal könnyen belopják magukat az ember szívébe. Bár a Savoy nem tartozik azon darabok közé, amelyek a jól ismert struktúrát követve a felhőtlen happy enddel végződnek, mégsem feltétlen távozik a néző nehézséggel a szívében. A történet nagyszerűsége talán abban rejlik leginkább, hogy minden korban megtalálja a maiságát. A jóképű, fiatal diplomata férj és gyönyörű felesége hosszas nászútjáról érkezik haza. Ám mielőtt még belevethetnék magukat az unalmas házasélet mindennapjaiba közbeszól az ifjú férj meglehetősen színes múltja. Egy titokzatos üzenet, egy beváltásra váró szerelem csekk, amely mögött az egzotikus egykori szerető, <i>Tangolita</i> áll. <i>Henry</i>-t szorult helyzetéből barátja, <i>Musztafa</i>, a török követség attaséja próbálja meg kihúzni egy látszólag remek tervvel, amiről azonban a néző már előre tudja, hogy bukásra van ítélve. A fedősztorijukhoz ugyanis egy olyan titokzatos alakot választanak, akiről nem is sejthetik, hogy valójában a feleség unokahúga, <i>Daisy</i>. Eddig, mondhatnák, egy szokványos operettről beszélünk. Adott a szerelem és a mindent eldöntő bonyodalom. </div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Meddig képes elmenni egy féltékeny feleség és meddig tart egy világfi férj hűsége? Kérdések, amikre reméljük a saját, kis rózsaszín válaszainkat, amelyek szappanbuborékkén pukkannak szét az események bonyolódó folyása során. Nem mondom, hogy csalódás, inkább túlzottan is valósághű a csattanó és egy olyan megoldást ígér, ami nagyon is jellemző mai társadalmunkra. A kölcsönös strucc politika nem a legkielégítőbb, de azzal a tudattal nyugtázhatjuk az élményt, hogy legalább nem velünk történt és íme, milyen vidám is lett mindenki ennek a megoldásnak az elfogadásával. Persze ez mind nem a rendezés, vagy a színészek hibája, anno így lett kitalálva és csakis a társulatnak köszönhető, hogy ennyire könnyen emészthetővé tették. Nem a kedvenc operettem, de eddig a legkedvesebb változatom annak ellenére, hogy nem először láttam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-EeOnpEAp5Qw/VMITljswkdI/AAAAAAAAA1Y/VuBBmHN89fE/s1600/IMG_1554.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-EeOnpEAp5Qw/VMITljswkdI/AAAAAAAAA1Y/VuBBmHN89fE/s1600/IMG_1554.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A kaposvári rendezés tele van eleganciával. Remek összhangban van a kifinomultság, a fekete-fehér díszletek és jelmezek és a történet bonyolultsága. Nincs semmi csillogás, vagy felesleges manír, amely egy pillanatig is elvonná a figyelmet a lényegről. A jól megírt karakterek remekül életre kelnek a színészek minden apró kis gesztusában. Bár zenés darabról beszélünk, végre nem csak az énekesek tehetségén van a hangsúly, vagy a tánclépések kimértségén, hanem a szavak jelentőségén. Minden nézés, mimika, grimasz és kézmozdulat mögött van mondanivaló. Külön érdekesnek találtam, hogy a testiség és az erotika mennyire jelképesen lett megjelenítve. A táncok inkább formálisak, mint szenvedélyesek, mégis az énekesek hangjával és színészi játékával párosítva tökéletesen érzékelhető kémiát teremtenek.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Itt hadd emeljem ki a főszereplőket egyenként. <i>Nyári Szilvia</i> <i>Madeleine</i>-je annyira kecses és törékeny a színpadon, hogy nehéz elhinni, hogyan lesz képes bosszúját beteljesítenie csalfa férjével szemben. Mégis a minden fiatal asszonyban felmerülő kétségbeesés ellenére, tettetett bátorsággal és magabiztossággal lép a színre. Valahol minden női néző neki drukkol, hogy képes legyen azt véghez vinni, amit sokan nem mernének megtenni a helyében. <i>Czene Zsófia</i> Daisy-jében pedig a megtestesült feminizmusként méltó támaszra lel. Egy olyan talpra esett, kemény nő, aki megmutatja a férfiak uralta világban, hogy kinek a kezében van a gyeplő. Mondhatni méltó példaképe minden fiatal nőnek. Ám a női egyenjogúság is meghajol, ha szerelmes lesz az ember lánya. A sors pedig a feleség faló Musztafa szerepében a nagyszerű karakter színészt, <i>Sarkadi Kiss János</i>t sodorja párjául. Eszményi szubrett-buffo páros. A néző már előre tudja, hogy nevetni fog, ha ők ketten megjelennek a színen, mert mindkettőjük szeme tele van játékkal és csalafintasággal. Ezt a könnyedséget ellensúlyozza a megtestesült gentleman, a bonviván szerepkörben <i>Hüse Csaba</i>. A nem túl tökéletes herceg fehér lovon, mondhatnánk. Énekhangja és letisztult eleganciája tökéletesen egyensúlyban van Nyári Szilvi primadonnájával. Az első megszólalásától garantáltan elcsavarja minden hölgy fejét, ahogy azt a karaktere meg is kívánja. És ahogy a színpadi felesége, mi is a végletekig reméljük, hogy nem lesz csalárd. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-Uya8HRMQEIs/VMIT35-jlNI/AAAAAAAAA1g/iB8soL1Vkg0/s1600/IMG_1569.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-Uya8HRMQEIs/VMIT35-jlNI/AAAAAAAAA1g/iB8soL1Vkg0/s1600/IMG_1569.jpg" height="426" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Bozsik Yvett</i> rendezésének valódi kulcsa a karakterek szerethetősége. Minden apró botlás és bukás ellenére végig mosollyal az arcomon néztem az előadást és bizony nem egyszer kaptam azon magam, hogy tátott szájjal, vagy a ritmusra járó lábakkal figyelem a színpadon a történéseket.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a fülbemászó dallamokat és egy jó kikapcsolódásra vágyik. Mert erre a két felvonásra garantáltan feledésbe merül minden hétköznapi keserűség.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="http://csiky.hu/eloadas/eloadas/Bal_a_Savoyban/page/szinlap#.VMIAUkeG_fc" target="_blank">A színlap a Csiky Gergely Színház oldalán tekinthető meg.</a></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-2152502602501149022015-01-22T14:35:00.003+01:002015-01-22T14:38:43.306+01:00A magyar kultúra napja - 2015.<div style="text-align: justify;">
Minden magyar kis diák elsők között tanulja meg milyen jeles napokat ünnepelünk ország szerte. Mégis, talán csak egészen kevesen tudnák megmondani, hogy mikor és miért pont ezen a napon van a magyar kultúra napja. Pedig életünknek épp olyan szerves része a kultúra, mint tudomány és a mindennapi hírek.</div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A magyar kultúra napjá</b>t január 22-én ünnepeljük. Mert ünnepelni kell! És hogy miért pont ezen a napon? Nos <i>Kölcsey Ferenc</i> 1823-ban ezen a napon tisztázta le a <i>Himnusz</i> kéziratát Csekén. Ebből a jeles alkalomból ilyenkor az ország különböző pontjai színes programokkal várják az érdeklődőket. Néhány példát össze is gyűjtöttünk kedves olvasóinknak.</div>
<ul>
<li style="text-align: justify;"><a href="http://www.bmknet.hu/fovarosi-muvelodesi-hazak-kiemelt-rendezvenyei/6921-magyar-kultura-napja2015-a-budapesti-muvhazakban" target="_blank">Budapesti művelődési házak programjai</a></li>
<li style="text-align: justify;"><a href="http://www.urania-nf.hu/esemenyek/284/2015/01/22/-ejszakai-mozizas-a-magyar-kultura-napjan" target="_blank">Az Uránia Filmszínház programja</a></li>
<li style="text-align: justify;"><a href="http://www.kodalykozpont.hu/kodalykozpont_program/Pannon_Filharmonikusok_A_hid/2015-01-22/19:00" target="_blank">Pécs - Pannon Filharmonikusok</a></li>
<li style="text-align: justify;"><a href="http://www.zsolnaynegyed.hu/zskn_program/Ady_%E2%80%A6_fuggok_ezen_a_zord_elet-parkanyon_/2015-01-22/19:00" target="_blank">Pécs - Zsolnay Negyed - E78 Koncertterem</a></li>
<li><div style="text-align: justify;">
<a href="http://www.zsolnaynegyed.hu/zskn_program/Szerelmem_Majomur_avagy_Nagy_esok_Londonban_Afrikaban/2015-01-22/19:00" target="_blank">Pécs - Janus Egyetemi Színház</a></div>
</li>
</ul>
De ha a hivatalos programok nem lennének elég vonzóak, akkor még mindig ott vannak a helyi színházak nyújtotta remek előadások, vagy egyszerűen csak tegyünk be egy jó magyar filmet otthon, üssük fel egy remek könyvet, vagy csak hallgassunk egy jó kis magyar slágert. Mindegy mit választunk, csak egy pár perc erejéig álljunk meg a rohanó világban és értékeljük azt, amit kis hazánk neves, vagy névtelen alkotói adtak és adnak számunkra.<br />
<br />
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="362" src="//www.youtube.com/embed/8Btn0MAqfW0" width="644"></iframe>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-51955405137455398662014-12-28T15:18:00.000+01:002014-12-29T21:43:15.419+01:00Hiteles előadás a Sanyi és Aranka Színházban, és ez nem mellébeszélés – Bankhitel ajánló<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: inherit;"><b><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hitelre
van szüksége? Ha<span style="font-family: inherit;">dd</span> ajánljunk egyet! „Problémamentes”, szórakoztató, egy
felvonás után tapssal törlesztendő, rövid lejáratú bankhitel. Igényelhető
Budapesten, a Mátyás utca 9. szám alatt.</span></i></b></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-csev_kH6cmc/VKAMH7oYjVI/AAAAAAAAB-A/it6yHAgMaa8/s1600/10300706_1526967550887218_5853642690763396047_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-csev_kH6cmc/VKAMH7oYjVI/AAAAAAAAB-A/it6yHAgMaa8/s1600/10300706_1526967550887218_5853642690763396047_n.jpg" height="236" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: www.facebbok.com - Bankhitel-Sasz</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:EnableOpenTypeKerning/>
<w:DontFlipMirrorIndents/>
<w:OverrideTableStyleHps/>
</w:Compatibility>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-language:EN-US;}
</style>
<![endif]--><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">2014.
december 17-én mutatták be a Sanyi és Aranka Színházban <i>Jordi Galceran</i>
<i>Bankhitel </i>című darabját<i> Cseh Judit </i>rendezésében, <i>Baksa Imre </i>és <i>Lengyel Tamás
</i>főszereplésével. Ott jártunk, láttuk, ajánljuk!</span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A helyszín
már önmagában hiteles. A Sanyi és Aranka Színház az ún. abszurd színház
lakhelye. A színház <a href="http://sasz.hu/" target="_blank">honlapján</a> található tájékoztató szerint abszurd színház
azért, mert hiányzik az európai színházak palettájáról, így a magyar színházak
világából is. Az „abszurd látásmód“ arra mutat rá, hogy az élet, az életünk
apró és nagy eseményei abszurd pillanatokkal telítettek. Az abszurd humor olyan
képet ad rólunk, emberekről, amelyre semmilyen más megközelítés nem képes.
Tükör, ami nem szépít meg, nem torzít, hanem leleplez, felszínre hozza az
elhallgatott mondatainkat, titkos gondolataink fogalmazódnak meg benne. A
leírás hűen tükrözi a <i>Bankhitel</i> hangulatát, miliőjét, így méltán
sikeres ”promódarabja” lehet ennek az igazán egyedi színháznak is. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A darab
története szerint egy sikeres, fiatal, jóképű bankár irigylésre méltó életét
él. Az idilli képet azonban egyik pillanatról a másikra megzavarja egy rejtélyes
idegen, aki minden áron hitelhez akar jutni. A bankár eleinte nem foglalkozik a
férfi kérésével, azonban a sztori előrehaladtával kiderül, a férfi mindenre
képes azért, hogy célját elérje, így igencsak belefolyik a bankár
mindennapjaiba…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az előadás egyfelől tökéletes kikapcsolódás a „felszínen”. <i>Jordi Galceran</i> történetének és<i>
Bakucz Dóra</i>, valamint <i>Zöldi Gergely</i> magyar szövegének köszönhetően egy
helyzetkomikumokkal és szóviccekkel tarkított fordulatos eseménysort láthatunk.
<i>Baksa Imre</i> és <i>Lengyel Tamás</i> játéka hibátlanul illeszkedik bele ebbe a
környezetbe. A sikeres bankár (<i>Lengyel Tamás</i>) az első jelenetek során egy
rátarti, hideg, sikerorientált üzletember képét festi, a darab során azonban
látványos jellemfejlődésen megy keresztül, egyre jobban megnyílik és
gondolatai középpontjába - karrierjét megelőzve - a családja kerül. A hitelért
küzdő férfi (<i>Baksa Imre</i>) mindvégig érdekes színfoltja a történetnek. Elképesztő
felvetéseivel, elveivel, abszurd és olykor követhetetlen okfejtéseivel kavarja fel és egyúttal teszi izgalmasabbá a bankár látszólag
tökéletes és egyben tökéletesen unalmas életét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-qhf4lK1bcSc/VKAMH_c-FMI/AAAAAAAAB98/DkUwwoGytxM/s1600/10372149_1503237986593508_8756324306483733520_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-qhf4lK1bcSc/VKAMH_c-FMI/AAAAAAAAB98/DkUwwoGytxM/s1600/10372149_1503237986593508_8756324306483733520_n.jpg" height="236" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Forrás: www.facebbok.com - Bankhitel-Sasz</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Másfelől a
darab ugyanakkor mélyebb értelmet is tartogat. Rávilágít arra, hogy a legkiválóbb
életpálya is tartogathat buktatókat. Bárki és bármi egy pillanat
alatt felboríthatja életünket, akaratunkon kívül. A hitelt kérő karaktere, a "grál lovag" egy olyan személy is, aki felfedi a bankár számára a rideg
valóságot, így az elefántcsonttoronyban élt élet napvilágot lát. A darab
végére az is kiderül, hogy az az élet összeomlik vagy a rideg valóságban is megállja a
helyét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ez a
kettősség a nézőtérrel egységben, egy térben, egy felvonásban, jól eltalált
vizuális effektekkel magával ragadja a közönséget, valóban abszurd módon. Egy
bankhitel igazán hiteles története, amit nagyon megéri megnézni, hitelre szorulóknak és
nem rászorulóknak egyaránt!</span></div>
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b><span style="line-height: 115%;"><b><span style="line-height: 115%;"></span></b></span></b></span><br />
<span style="font-family: Times,"Times New Roman",serif;"><b><span style="line-height: 115%;"><b><span style="line-height: 115%;">
</span></b></span></b></span>
<br />
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<b><span style="color: #0e0f14; font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></b><i><span style="color: #0e0f14; font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">BANKHITEL</span></i><b><i><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"> - </span></i></b><i><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A SANYI ÉS ARANKA SZÍNHÁZ előadása</span></i><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">SZEREPLŐK:</span></i><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Lengyel
Tamás</span></i><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Baksa Imre</span></i><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Felvételről
- Járó Zsuzsanna </span></i><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">STÁB:</span></i><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Író: <span style="color: black;">Jordi Galcerán</span><br />
Szövegkönyv: <span style="color: black;">Bakucz Dóra</span>, <span style="color: black;">Zöldi Gergely</span> </span></i><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Díszlet:
Fekete Györgyi</span></i><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Jelmez:
Fekete Györgyi</span></i><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Produkciós
asszisztens: Váci Laci</span></i><b><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<i><span style="font-family: "Times","serif"; font-size: 12.0pt; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Rendező:
Cseh Judit</span></i></div>
<table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" class="MsoNormalTable" style="mso-cellspacing: 0cm; mso-padding-alt: 0cm 0cm 0cm 0cm; mso-yfti-tbllook: 1184; width: 837px;"><tbody>
<tr style="mso-yfti-firstrow: yes; mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-lastrow: yes;"><td style="padding: 0cm 0cm 0cm 0cm; width: 99.0%;" valign="top" width="99%"><table border="0" cellpadding="0" cellspacing="0" class="MsoNormalTable" style="mso-cellspacing: 0cm; mso-padding-alt: 0cm 0cm 0cm 0cm; mso-yfti-tbllook: 1184; width: 831px;"><tbody>
<tr style="mso-yfti-firstrow: yes; mso-yfti-irow: 0; mso-yfti-lastrow: yes;"><td style="padding: 0cm 0cm 0cm 0cm; width: 1.0%;" valign="top" width="1%"></td><td style="padding: 0cm 0cm 0cm 0cm; width: 99.0%;" valign="top" width="99%"><br /></td></tr>
</tbody></table>
</td></tr>
</tbody></table>
Klajhttp://www.blogger.com/profile/08821908109053293757noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-69779449942561530062014-11-16T18:19:00.000+01:002015-04-14T15:06:57.448+02:00"...ha valamiért megkérdeznék, hogy miért lettem színész, akkor azt felelném... a játék öröméért." - Interjú Hüse Csabával<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-lP1Mh96g0fw/VGjO6MfIU9I/AAAAAAAAAxE/QTFipecjAII/s1600/IMG_8385.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-lP1Mh96g0fw/VGjO6MfIU9I/AAAAAAAAAxE/QTFipecjAII/s1600/IMG_8385.JPG" height="432" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><i>Hüse Csaba</i> egy rendkívül sokoldalú színész, aki ritka odaadással és átéléssel létezik a színpadon. Az egri közönség jól ismeri őt, miután hosszú évekig koptatta a <i>Gárdonyi Géza Színház</i> deszkáit, ám immár második éve örvendezteti meg játékával a kaposvári <i>Csiky Gergely Színház</i> látogatóit. Több mint húsz éve tartó pályája során olyan nagyszerű karaktereket keltett életre, mint <i>Rádiós</i> a <i>Padlás</i>ból, <i>Gábor diák</i> a <i>Gül baba</i> című előadásból vagy akár a <i>József és a színes szélesvásznú álomkabát</i> főszerepe. Ám talán az egyik legjelentősebb alakítása már Kaposváron született meg, méghozzá <i>A király beszéde</i> című remekbe szabott mű "dadogós királyaként". </b></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<div style="text-align: justify;">
<b>Mondhatjuk bátran, hogy A király beszéde az egyik legsikeresebb előadása a kaposvári Csiky Gergely Színháznak. Több városban is vendégszerepeltetek a darabbal, legutóbb Pécsen láthatott a közönség, most pedig Keszthelyre készültök vele. Te a főszereplőt, <i>Albert herceg</i>et alakítod. Milyen ember Bertie?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszonylag könnyű dolgom van, mert létező személyről van szó. Nem is olyan régen élt, <i>VI. György</i> néven uralkodott Angliában és az egyik legszeretettebb, legelfogadottabb király volt. Rettentő érzékeny ember lehetett, nagyon sok komplexussal. Hiába gondolják azt az emberek, hogy királyi családba született és ez mennyi előnnyel jár, egzisztenciálisan mindenképpen, de nagyon kemény gyermekkora volt. Többek között megfelelni az angol etikettnek rettentően nehéz lehetett gyerekként. Ő ráadásul dadogott. Erről szól A király beszéde is: hogyan lesz egy dadogós gyermekből egy ország királya. Én az érzékenységét próbáltam megfogalmazni, elkapni. Amikor készítettük a darabot, próbáltuk, igyekeztem elmenni a végletekig, nagyon őszintén megélni az általam gondolt problémáit. Gyerekkoromban nálam nehézséget jelentett megfelelni a szülők elvárásainak. Neki ez ráadásul hatványozottan jelen volt. Nagyon terhelt gyerekkora lehetett. Úgyhogy valószínűleg nem véletlenül alakult ki nála a dadogás.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Van párhuzam közted és Bertie között?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon érdekes volt, amikor két sráccal beszélgettem itt, Kaposváron, akik szintén ezzel a beszédhibával küzdöttek. Az egyikük dadogó-hadaró volt. Létezik egy ilyen válfaja is. Akad a nyelve, és ha ki tudja mondani a szót, akkor ledarálja gyorsan, aztán megint akad. Én is eléggé hadarok, komolyan kellet vennem ezen a pályán, hogy lassítsam a beszédemet. Színpadon már egész jól megy, az életben még kevésbé. Ez a probléma megvolt mindig is, úgyhogy a párhuzam a beszédprobléma terén mindenképpen megvan. Másrészt Bertie rettentő érzékeny ember lehetett, ahogy utánaolvastam. Én is elég érzékeny embernek tartom magamat. Van nemesi vonal is a családfámban, de királyi vér nincs.<i>(nevet)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-wmDD2l_Q-uw/VGjO-MM1BYI/AAAAAAAAAxY/HO2nzqtnc0g/s1600/IMG_8398.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-wmDD2l_Q-uw/VGjO-MM1BYI/AAAAAAAAAxY/HO2nzqtnc0g/s1600/IMG_8398.JPG" height="432" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A kezdetekhez kanyarodjunk kicsit vissza. Hogy talált meg a színház?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Viszonylag későn jött. Nem tudom azt a történetet elmondani, hogy egészen gyerekkoromtól fogva színész akartam lenni. Elég későn, 15-16 éves koromban kerültem közel a színházhoz. Nem voltam túl jó gyerek. Bekerültem egy színjátszó körbe. Ez a színjátszó kör Egerben volt, a kereskedelmi iskolában (<i>Egri Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szakközép-, Szakiskola és Kollégium – szerk.</i>), ahová akkor jártam. Ők vittek el a színházba, ahol nagyon megfogott az a légkör. De ez még mindig kevés volt. A szüleim akkor még Szécsényben éltek, Nógrád megyében és mindenképpen haza akartak vinni, én azonban azt találtam ki, hogy elmegyek az egri színházba díszítőnek, mert az majd milyen jó lesz. Nem akartam vissza menni Szécsénybe, mert nagyon szerettem Egerben lenni. Elmentem tehát felvételizni díszítőnek, de nem vettek fel. Azt mondták, gyenge a fizikumom. Úgyhogy muszáj volt megpróbálnom az akkor induló 2 éves stúdiót, színészképzőt, és oda persze felvettek <i>(nevet)</i>. Tehát nem úgy volt, hogy eltökéltem, színész leszek. Valahogy így alakult az életem. De egyelőre nem bántam meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>A <i>Színművészeti Főiskolá</i>t nem próbáltad meg?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Amikor elvégeztem a stúdiót Egerben, a 2. év végén megkaptam a József és a színes szélesvásznú álomkabátban a címszerepet, ami nagy sikerrel ment. Onnantól kezdve pedig nagyon szép szerepeket kaptam és játszottam. A szüleim viszont, akik fejenként 3 diplomával rendelkeznek, mondták, hogy azért egy diplomát kéne szerezni és menjek el, próbáljam meg a színművészetit. Így beadtam a kérelmet a felvételire. Előtte azonban bekéredzkedtem néhány órára - egy mozgás és egy beszéd órán voltam benn, ha jól emlékszem - és olyan rosszul éreztem magam, nemcsak az órákon, Budapesten is (ami egyébként máig fennáll, megrögzött vidéki vagyok), hogy nem mentem el felvételizni. Aztán egyszer kinn voltunk az egri színházzal Marosvásárhelyen. Ott is beültem néhány órára és nagyon jól éreztem magam. De annyira bonyolult lett volna kikerülni, ösztöndíj, stb …, hogy meg sem próbáltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>De nem bántad meg?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem. Azt gondolom, hogy ha másért nem is, azért mindenképpen nehezebb volt elindulni a pályán így, főiskola nélkül, mert egyszerűen, ahogy az ország, úgy a szakma is centralizált. Ez a centrum pedig a mi szakmánkban Budapest, a Színház- és Filmművészeti Egyetem. A kapcsolatok miatt valószínűleg jobban jártam volna, ha bekerülök és elvégzem, de ezt most már nem tudom meg. Nem bánom, mert így egy egészen más úton kezdtem el tanulni, az alakítások alatt a kollégáktól, rendezőktől és a magam szorgalmából próbálom ellesni ezt a szakmát és ez, amíg élek, így lesz.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-WTxsdc1zKgM/VGjO_YtyY6I/AAAAAAAAAx4/NeZX08wAn44/s1600/IMG_8402.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-WTxsdc1zKgM/VGjO_YtyY6I/AAAAAAAAAx4/NeZX08wAn44/s1600/IMG_8402.JPG" height="432" width="640" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi késztetett arra, hogy elhagyd Egert?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon-nagyon szerettek és azt éreztem a József után, hogy bármit csinálok, az jó. Ez nagyon veszélyes. Ha beleragadok ebbe a sikerbe, ha ott maradok, akkor nagyon könnyű elhinni azt, hogy jó vagyok, pedig érzem, hogy nem. Muszáj továbbállni, fejlődni kell. Ha cserélődik körülötted a társulat, az igazgatók, a rendezők, akkor az egy váltás, ha nem, akkor maradsz abban. Azt érzem, hogy 5 évet eltölteni egy helyen, az pont elég ahhoz, hogy az ember megérezze a hely varázsát, tudott tanulni a kollégáktól, a rendezőktől, de utána ezen a pályán, úgy érzem, hogy tovább KELL lépni, hogy új impulzusok érjenek. Új kollégáktól, új rendezőktől, új várostól, új környezettől, minden városban más a nézői réteg, más az igény, más az elvárás. Nagyon jó ezeknek a kihívásoknak nekimenni. Nagyon jó meghódítani minden közönséget minden városban, vagy megküzdeni az elfogadásért, hogy elfogadjanak a kollégák vagy rendezők. Ez egy jó dolog, mert ösztönzi az embert. Úgyhogy így jött Kecskemét. Aztán ott is azt éreztem hat év után, hogy nem jó már. Közben vendégjátszottam többfelé, majd visszakerültem Egerbe, egy lényegében új társulathoz. Megmaradt a régiek közül is nagyon sok ember, és én ebbe a félig új társulatba cseppentem bele <i>Csizmadia Tibor</i> igazgatása alatt. Ez megint rengeteg jó élményt adott. Majd történt egy váltás, és éreztem, hogy nem az az irányvonal lesz, amihez én szívesen adom a lelkemet, magamat és a képességeimet. Így eljöttünk ide, Kaposvárra, és most éppen itt próbálgatjuk magunkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Hamar sikerült beilleszkednetek a kaposvári társulatba?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Messze ez volt a legnehezebb eddig. Nyilván nagyon nehéz ennek a társulatnak abból a szempontból, hogy évtizedekig ment itt egy jó színház, és úgy kellett váltaniuk, hogy nem rajtuk múlott. Tudom milyen ez, mert megéltem úgy is a váltást, hogy én akartam váltani, meg úgy is, hogy a fejem fölött váltottak. Mindig nehéz. Mindig egy nagy ugrás. Több évtized után, rengeteg gyökérrel kapaszkodva az országnak ezen kis területéhez, rettentően nehéz lehet megélni. Ezt el is fogadom. Mindenesetre két év kellett hozzá, de most már elfogadtak. Nem volt könnyű. Miattam sem, mert nagyon nehezen jöttem el Egerből. Ott születtem, a családom is ott van, felmenők, testvéreim, barátaim. Rettentően szeretem a Bükk hegységet. Úgyhogy nehéz váltás volt, megküzdöttünk vele, de most már elfogadtak. Nagyon szép szerepeket játszhatok. Úgyhogy ez jó.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Sokféle szerepeket játszottál eddig a pályádon a musicalektől a prózáig mindent. Melyik műfaj áll hozzád közelebb?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ez azért jó kérdés, mert lényegében 20 évig a pályámon többségében zenés szerepeket játszottam. Táncos komikust az operettekben és musicalekben, rockoperákban is rengeteget szerepeltem. Ami azt illeti, 3 éve elkezdett nagyon érdekelni az opera is, bár valószínű, hogy abból már nem lesz semmi. Jártam hangképző tanárokhoz és fejlődtem is. A kérdésre válaszolva viszont: a 20 év alatt nagyon sok zenés szerepet játszottam, főként Egerben. Ott így ismertek meg. Tudni kell rólam, hogy én mindig elégedetlen vagyok a hangommal. Van egy adottságom, de ez kevés. Szerettem volna komolyabban megtanulni énekelni, de ez egyelőre még nem sikerült. Talán, ami késik, nem múlik. Azt gondolom, hogy egy énekesnél ne csak a hangjegyek szóljanak egymás után, hanem adjon valami pluszt. Ha most megnézem magyarországi viszonylatban, itt is vannak nagyon jó énekhangok, de mégis, amikor kiáll a színpadra és énekel, hidegen hagy. Nagyon maximalista vagyok ebben a kérdésben. Magammal szemben is, ezért mondom, hogy nem tanultam még meg igazán énekelni. Viszont használtak a hangi adottságom miatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon hiányzott azonban egy idő után a próza. Sokkal jobban el is voltam maradva a prózában, mint a zenész színházban, mert azt gyakoroltam folyamatosan és így többet tudtam belőle tanulni. Amikor elkerültem Kecskemétre, kevésbé tudták, hogy milyen zenés képességeim vannak, ezért inkább prózában játszottam és így fejlődhetett ez az oldalam is. Majd amikor visszakerültem Egerbe, már ott is vegyesen kaptam a szerepeket. Itt, Kaposváron a második évadom például prózai évadra sikerült, aminek nagyon örültem. Megint csak sokat sikerült tanulnom és fejlődnöm az elmúlt évadban. De most zenés évadra váltottunk, legalábbis ami engem illet, kicsit még fáj, de majd ez is jó lesz <i>(nevet)</i>. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon szeretem mind a két műfajt, most a próza egy picikét jobban érdekel, addig mindenképpen, amíg meg nem sikerül tanulnom úgy énekelni, ahogy azt én elképzelem.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-UVZcNYi3fY0/VGjT3skV92I/AAAAAAAAAys/kKADKt8OdoU/s1600/IMG_8383.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-UVZcNYi3fY0/VGjT3skV92I/AAAAAAAAAys/kKADKt8OdoU/s1600/IMG_8383.JPG" height="432" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Volt-e olyan szereped, ami igazán közel áll a személyiségedhez?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Karakterek voltak, de mindig nagyon összefügg ez a kérdés azzal, hogy saját magamat mennyire sikerült elfogadnom az adott alakításban. Hiába volt olyan karakter, amelyiknél azt éreztem, hogy nagyon közel állt, ha nem sikerült az alakítás, végeredményben mégis azt mondtam, hogy nem szerettem. Ha közel is állt hozzám, nem tudtam megszeretni, mert nem tudtam annyira megalkotni, mint amennyire szerettem volna. Most ha példát kellene mondanom, 3-4 alakításommal vagy karakteremmel tudok megbékélni a 22 év alatt, hogy na, talán ez olyan, hogy már határos a jóval. Ez volt a József, most A király beszédében Bertie, volt a <i>Csil</i> <i>A dzsungel könyvé</i>ben… Volt egy pár, ami úgy elment, és voltak rosszak is.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi motivál téged hétköznapokban? Mi az, amiért fölkelsz reggel?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát egyszerűen éhes vagyok. A gyomrom, az nagyon vezet. Egyszerűen éhes vagyok, és muszáj fölkelnem reggelizni <i>(nevet)</i>. A viccen kívül pedig… ha arra vagy kíváncsi, hogy mi az, ami izgat az életben, akkor a válaszom az, hogy a család, a gyerekeim. Ők nagyon fontosak. Az első számúak. Azt gondolom, hogy az ember életének az értelme az, hogy életet adjon. A legfontosabb értelme. Másodsorban, ha a színházban kérdezed, szakmailag, akkor minden szerepem. Nagyon könnyen felejtek. Ez szerintem egy jó tulajdonságom, mert nem tudok benn ragadni egy karakterben, egyszerűen elfelejtem, hogy mit csináltam, ha eltelik két hónap, már fogalmam sincs a szövegről, amit játszottam. Ha elolvasom egyszer, akkor visszajön persze. Így mindig újra kell alkotnom egy szerepet és nem a meglévő klisékből dolgozom. Nyilván minden színésznek van korlátja, például a saját teste, a saját gesztusai, mimikája, beszédtechnikája, ez mind-mind behatárolja egy szűk körbe. Mindig is azokat a színészeket szerettem, akik nagyon természetesen léteztek a színpadon és el tudtam pár perc után felejteni, hogy színházban vagyok. Már nem a színészt láttam, hanem az alakítást, az élő figurát a színpadon. Mindig ez vonzott, magamban is mindig azt keresem, hogy tudom megcsinálni, hogy ne egy színészi munka legyen, hanem az alakítás éljen. Nyilván vannak nagyon jó karakterizáló színészek, akik rettentő jó karaktereket hoznak és élvezetes nézni őket, de valahol mindig is az vonzott és azt tartom igazán jónak, amikor úgy elvarázsol, hogy azt érzi az ember, nem is játszanak, hanem léteznek színpadon, számomra ez a színművészet.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Párod is színész. Hogy sikerül ezt az életmódot összeegyeztetni?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Rátóti Zoltán</i> hála Istennek nagyon megértő volt, amikor ideszerződtünk. Mondtuk, hogy van egy kisbabánk, aki nagyon fontos nekünk, és ha valahogy meg lehet oldani, akkor egy darabig ne tegyenek minket össze. Közben persze szakmailag hiányzik, mert szeretjük egymás játékát, meg szeretünk egymással dolgozni, de sokkal fontosabb most az, hogy valaki mindig legyen otthon a babával. Ez meg is érződik rajta, mert egy nagyon értelmes, kedves kisfiú. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha találkozhatnál gyermekkori önmagaddal, mit mondanál neki?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Azt mondanám neki, hogy „Fiam, kapd össze magad, mert ezt a pályát önbizalom-hiányosan nagyon nehéz csinálni.”<i>(nevet)</i> Úgyhogy mindenképpen egy kis önbizalmat fecskendeznék belé.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ezek szerint ez sok nehézséget okozott neked a pályád során…</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Persze. Folyamatosan jelen van, mondhatni egy gyerekkori átok. Ráadásul ezen a pályán ez nagy visszahúzó erő. Persze szép lassan építkezik az ember. Most már azért kevésbé jövök zavarba, de még mindig tudok. Gondolkoztam már azon, hogy talán nem baj, hogy így van. Mert pont ezért vagyok ennyire kritikus önmagammal, talán túlságosan is. Érdekes, mert van, amikor ez a nagyon nagy önkritika, meg önbizalom-hiány előre hajtja az embert, hogy „de akkor is megmutatom”. Viszont tud gátolni is, mert nem tudod magad elengedni, nem tudod annyira szabadon kezelni az érzéseid, a testedet. Ezen a pályán pedig rendkívül fontos, hogy szabad legyél, szabadok legyenek a gondolataid, szabad legyen az érzelmi világod és ne rángasson mindig vissza az önbizalomhiány. Le tud láncolni a deszkára. Számomra ez egy fontos tanulási folyamat, ezeket a láncokat szaggatni. Majd jön egy ilyen siker, mint A király beszéde, és ez mindig megdob egy kicsit. Pár napra elég muníció <i>(nevet)</i>.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<b>Mit jelent neked a színház, mint fogalom, vagy mi jut eszedbe erről a szóról?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Kérdezted korábban, hogy hogy jött az életembe a színház és én mondtam, hogy egészen véletlenül. De az is lehet, hogy predesztinálva voltam rá, mert mindig a játék volt a központban. Kicsi gyerekként, kamaszként, felnőttként is mindig egyszerűen a játék öröme. Tehát ha valamiért megkérdeznék, hogy miért lettem színész, akkor azt felelném, hogy véletlenül, de a játék öröméért. Valahogy így hozta az élet, de ha nincsenek véletlenek, akkor csakis a játék öröméért. Egyszerűen nagyon szeretek játszani máig. A két éves gyerekemmel vagy az utcában a gyerekekkel… annyira szeretek játszani bármit, a legbutább játékot is…. Ugyanígy remek érzés játszani a színpadon is, ahol életeket formálunk meg. De sokszor gondolkoztam azon is, hogy elhagyom ezt a pályát és valami normális életet kezdek élni, valami olyan munkát végezni, ami maradandó, mert a színház illékony.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-4qx7CETrVu0/VGjU3Uq2AnI/AAAAAAAAAy8/__VN78cqLxc/s1600/IMG_8405.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-4qx7CETrVu0/VGjU3Uq2AnI/AAAAAAAAAy8/__VN78cqLxc/s1600/IMG_8405.JPG" height="432" width="640" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Ha valaki megkérdezné tőled, hogy ki is tulajdonképpen az a Hüse Csaba, mit mondanál neki?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy ember, aki nagyon szeretne ember maradni. Ez mindig fontos volt. De nem mindig sikerül. Sok hibával születhetünk, nekem is van jó pár, de próbálom keresni az utat. Ha már idepottyantunk, megpróbálom normálisan csinálni. Nem mindig sikerül. Voltak nagy tévutak, nagy tévedések, jó dolgok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy ki az a Hüse Csaba? Mindenképpen egy érzékeny ember. Szereti a természetet, közel áll hozzá. A családot már említettem. Szereti az új szerepeket, mindenféle új dologban kipróbálni magát... valami ilyesmi ember. <i>(nevet)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Végül.. lehet, hogy furcsán fog hangozni…</b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után?<i> (nevet)</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Van-e esetleg olyan kérdés, amit még nem tettek fel neked, de szívesen válaszolnál rá?</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Szerintem most majdnem minden kérdés ilyen volt <i>(nevet)</i>. Nem, igazából nem szeretek riportot adni. Mivel a játék öröméért csinálom az egészet, nem szeretem a körítést, az interjúkat, ha szerepelni kell. Nyilván más a színpadon fellépni, szerencsére a szereplésnek e fajtáját már nagyrészt átvették a celebek. Nekem a hátam viszket tőle. Egyrészt a magam szemérmessége miatt, másrészt pedig nagyon rosszakat kérdeznek időnként. De ezek most nagyon jó kérdések voltak, úgyhogy köszönöm szépen.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Mi köszönjük!</b><br />
<b><br /></b>
<i style="font-size: small;">A kérdéseket feltette: Prim Mónika</i></div>
Unknownnoreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7881543417384209324.post-62664650136367923062014-11-10T22:19:00.000+01:002014-11-10T22:23:28.744+01:00„Bárhol játszom, az nekem élmény!” – interjú Lengyel Tamással<!--[if gte mso 9]><xml>
<o:OfficeDocumentSettings>
<o:AllowPNG/>
</o:OfficeDocumentSettings>
</xml><![endif]--><a href="http://4.bp.blogspot.com/-ys5yJ8O1Xb0/VGC2WYJRGxI/AAAAAAAAB80/-AQVGOf5sXY/s1600/3.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://4.bp.blogspot.com/-ys5yJ8O1Xb0/VGC2WYJRGxI/AAAAAAAAB80/-AQVGOf5sXY/s1600/3.JPG" height="480" width="640" /></a><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Számos
nagysikerű színdarab, sorozat, rövidfilm és mozifilm szereplője. Már negyedik
éve a Vígszínház társulatának tagja. Manapság a színpadon többek között <i>A
revizor</i> Hlesztakovjaként láthatjuk, a <i>Fapad</i> című
tévésorozatban pedig <i>Kálóczy Andor</i>ként szórakoztat minket hétről hétre. A
sokoldalú színész őszintén mesélt arról, hogyan került kapcsolatba a
színészettel, milyen ajánlattal kereste meg őt Eszenyi Enikő, és mik az
aktuális kedvenc szerepei. <i>Lengyel Tamás</i>sal beszélgettünk.</span></b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></div>
<br />
<a name='more'></a><b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Mikor
döntötted el, hogy színész leszel?</span></b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">11
éves lehettem. Édesanyám a <i>Madách Kft</i>-ben dolgozott, ami egy utazási iroda volt
és Ausztriába szervezett utakat színház- és operaelőadásokra. Egyszer bement
hozzá egy férfi, aki a gyermekszínházának jegyeit szerette volna náluk
árusítani. <i>Lojkó Lakatos József</i>nek hívták. Kiderült, hogy tévéfilmeket is
rendez, s megkérte édesanyámat, hogy ha van fiúgyereke, vigye el a válogatásra.
Bár nekem addig soha nem volt fontos a szereplés, mégis elmentünk. Úgy
emlékszem, azt kellett kiabálnom, hogy „Úristen! Foggal született!”. Elég
vicces, de azt hiszem, ez volt az első találkozásom a szerepléssel, és én arra
gondoltam, ezt biztos nem fogom csinálni. Majd nem sokkal később
mégis Lojkó gyerekszínházában, a <i>Harlekin</i>ben kötöttem ki, és
onnantól kezdve nem is érdekelt semmi más. </span></div>
<br />
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Szüleid
támogattak ezen a pályán?</span></b><br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 7.5pt; text-align: justify;">
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Igen.
Nagyon nyitott a családom, igazából számukra egy dolog volt fontos, hogy boldog
legyek. És úgy látták, hogy ebben megtalálom a boldogságom. Mikor a felvételi
lapot ki kellett tölteni, édesapám annyit kért, hogy a <i>Főiskolá</i>n kívül <i>(Színház-
és Filmművészeti Főiskola – a szerk.)</i> jelöljek meg egy másik helyet
is. A Főiskolára nem, de a másik helyre felvettek, bár végül nem iratkoztam be.</span><br />
<br />
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Másodjára
viszont bekerültél az <i>Egyetem</i>re.</span></b><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Amikor
elkezdtem, még főiskola volt. Nagyszerű osztályunk volt, heten jártunk <i>Marton
László</i>hoz: <i>Csányi Sándor</i>, <i>Hámori Gabriella</i>, <i>Bodó Viktor</i>, <i>Dolmány Attila</i>, <i>Szamosi
Zsófia</i>, <i>Kovács Martina</i> és én. Olyan kiemelkedő tehetségek voltunk, hogy egy
hónappal azelőtt, hogy végeztünk volna, a főiskolát egyetemi rangra emelték.
Így mi már egyetemi diplomát kaptunk <i>(nevet).</i></span><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><b>Hogyan emlékszel vissza ezekre az évekre? Milyen volt az osztállyal?</b></span><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A szó szoros értelmében nagyon erős osztályunk volt, és komoly összetartó közösség. Négy nagyon intenzív éven át éjjel-nappal össze voltunk zárva. A mai napig nagyon közel állnak hozzám ezek az emberek. Emellett nagyon szerencsések voltunk a tanárainkkal is. Vezető tanáraink Marton László és <i>Hegedűs D. Géza</i> voltak, de a vendégtanárok közül sem tudnám kiemelni, hogy ki tette rám a legnagyobb benyomást. <i>Lukáts Andor</i>, <i>Ascher Tamás</i>, de nagy hatással volt rám <i>Szász János</i>, <i>Horváth Csaba</i> és <i>Stefano De Luca</i> is, aki másodév végén elvitt minket <i>Strassbourg</i>ba, a <i>Nemzetközi Színházi Fesztivál</i>ra.</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-c2MH8L2oLBE/VGC2WV0Ww3I/AAAAAAAAB8c/htR4OTflR5E/s1600/14.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://2.bp.blogspot.com/-c2MH8L2oLBE/VGC2WV0Ww3I/AAAAAAAAB8c/htR4OTflR5E/s1600/14.JPG" height="480" width="640" /></a></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">
</span><b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A
Vígszínház egyik sikerdarabját, <i>A revizort</i> volt osztálytársad,
<i>Bodó Viktor</i> rendezte. Milyen volt vele együtt dolgozni?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Igazából
Viktor a gyerekkori barátom, még a Harlekinből ismerem. Ő is ott volt azon a
bizonyos válogatáson és ő is átélte az életnek azt a furcsa rostavizsgáját. </span><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Először
akkor dolgoztunk együtt, mikor 14 évesen elkezdtük próbálni <i>A színház
halhatatlan</i> című darabot, amit ő írt és amiben ő rendezett engem mint
rendezőt – szóval a darabban én játszottam volna a rendező szerepét.
Egyébként A revizor előtt nem igazán dolgoztam Viktorral. A
Főiskola első két évében nagyon sokat forgatott. Akkor forgatta a <i>Rosszfiúk</i>at,
a <i>Kalózok</i>at, a <i>Jadviga párnájá</i>t és ezért nagyon
keveset volt velünk. Kivételes helyzetben volt, de igazán kivételes tehetségű
színész is. Emlékszem, amikor a <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Szentivánéji
Álom</i> vizsgánkra készültünk, nagy bajban voltunk <i>Puck </i>karakterével, amíg ő
be nem jött és ki nem találta a testszínű cicagatyás szellem helyett a diktátor
<i>Herr Puck</i>ot. Talán ez volt az utolsó aktív, közös munkánk, bár a <i>Liliom</i> vizsgánkban
ő játszotta <i>Hollunder néni</i>t, de abban nem volt jelentős a találkozás. Tehát
nagyon jó volt végre ennyi idő után együtt dolgozni. Ez egy fantasztikus közös
munka volt. Gyerekként elképzeled, hogyan és mit szeretnél játszani, és <span style="mso-bidi-font-style: italic;">ebből<i> </i>A revizor</span> mindent
eltalál. 10/10. Viktor olyan asszociatív és olyan féktelenül kreatív ember,
hogy teljesen a hatása alá kerültem.</span><br />
<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Az
Egyetem után rögtön a <i>Radnóti Színház</i>hoz szerződtél. Milyen érzés volt
kiszakadni egy ennyire zárt közösségből? Hogy emlékszel vissza azokra az
évekre?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">19
éves koromban még meglehetősen naiv és zárkózott voltam. Számomra a Főiskola
egy komoly burok volt, és amikor a Radnóti Színházhoz szerződtem, ez megszűnt.
Bár büszke voltam arra, hogy akkor Budapest első számú, vagy az első helyért
versenyben álló művész-színházába állandó tagnak, fiatal, újonnan felfedezett
színésznek mentem, mégis dermesztő volt, hogy egy teljesen új közegbe kerülök.
Eléggé meg voltam rémülve, és azt hiszem, ez a rémület egészen addig kitartott,
amíg el nem küldtek. Nem tudom, hogy minek, vagy kinek a hibája, hogy az ott
töltött hat év alatt nem szabadultam fel. A Főiskolán nem volt olyan, hogy
bármit kétszer meggondoltam volna. Aztán egyszer csak tétje lett a dolognak.
Lehet, hogy mindez szimplán érettség kérdése. Talán nem vetkőztem le azokat a
gátlásokat, amik az akkori színészi teljesítményem korlátai voltak. </span><br />
<br />
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ehhez
képest milyen volt a Kamaraszínháznál?</span></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Amikor
<i>Bálint András </i><i>(a Radnóti Színház igazgatója </i>– a sz<i>erk.)</i> elküldött, úgy éreztem, mégsem egy életem, egy halálom, hogy
színész legyek. Bár nehéz időszak következett, attól, hogy nem volt
kötelezőszerűsége az egésznek, valahogy el is jött a felszabadulás. A <i>Budapesti
Kamaraszínház</i>ban nagyon jó éveket töltöttem és kifejezetten jó szerepeket
játszottam, amiket nagyon szerettem. Egy olyan hely volt, ahol kezdtem magamra
találni, levetni a görcsöket. Elmúlt a szorongás. <i>Almási-Tóth András</i> <i>Árpádház</i> vagy <i>II.
Richárd</i> előadásáért egyenesen odavoltam. De ugyanígy Lukáts
Andor <i>Liliomjáért</i> is.<br />
</span><a href="http://1.bp.blogspot.com/-F8Y1RMQ1c-o/VGC2WWE3npI/AAAAAAAAB8g/G0QOtNknq6U/s1600/20.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-F8Y1RMQ1c-o/VGC2WWE3npI/AAAAAAAAB8g/G0QOtNknq6U/s1600/20.JPG" height="480" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 7.5pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 7.5pt; text-align: justify;">
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Hogy
emlékszel vissza arra a napra, mikor megtudtad, hogy a Vígszínház téged
akar?</span></b><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><i>Haumann Máté</i>val készültünk sörözni,
előtte beültem enni egy török étterembe az Oktogonon. Már ettem, amikor
megcsörrent a telefonom, idegen számról hívtak. Felvettem és beleszóltak:
„Szia, Enikő vagyok.” Visszakérdeztem, milyen Enikő. „Eszenyi!”. Nekem szó
szerint a torkomon akadt a falat … </span><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Megkérdezte,
hogy hol vagyok és nincs-e kedvem a Vígszínházhoz szerződni. Ő a Nagymező
utcában ült, kérte, hogy ugorjak be hozzá. Ha valakit <i>Eszenyi Enikő</i> hív, nem
mondja, hogy nem ér rá, így persze találkoztunk<i> (nevet). </i>Mondta,
hogy rendezni fog egy <i>Rómeó és Júlia</i> előadást, amihez fiatal
színészre van szüksége és én jutottam az eszébe. Szabad volt még <i>Mercutio</i>,
<i>Tybalt</i> és <i>Benvolio</i> szerepe. </span><br />
<br />
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ha
jól tudom, mégsem szerződtél rögtön oda.</span></b><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Nekem
arra az évadra már szerződésem volt a Kamaraszínházzal. Vagyis nem írtuk még
alá, de már kezet fogtam <i>Szűcs Miklós</i>sal <i>(a Kamaraszínház igazgatója –
a szerk.), </i>kötött a <i>gentleman’s agreement</i>. Nem feledkezhettem meg arról
sem, hogy a radnótis nehéz időszak után ő volt az, aki segítő kezet nyújtott,
én pedig megígértem, hogy az évadban csinálok két bemutatót náluk. Ráadásul
abban az évben forgott volna <i>Mátyássy Áron</i> <i>Víkendje</i> és
<i>Kapitány Iván</i> is akart a <i>Gellérthegyi álmok</i> című
<i>Karinthy</i>-darabból egy filmet csinálni. Az egyik forgatás szeptember-októberre,
a másik január-márciusra volt tervezve. Szóval mondtam Enikőnek, hogy abban az
évben nem tudok a Vígbe szerződni, de vendégszínésznek nagyon szívesen mennék.
Végül abban állapodtunk meg, hogy a szerződtetések előtt hívni fog, és a
legnagyobb meglepetésemre áprilisban tényleg jelentkezett. Akkor habozás nélkül
igent mondtam.</span><br />
<br />
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Más a
Vígszínházban, ekkora színpadon játszani, mint a többiben?</span></b><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Ha
minden játszóhelye tele van, a Vígszínházban, a Pesti színházban és a Házi
színpadon nagyjából 1700 ember fordul meg estéről estére. Tehát egy hatalmas
gépezet, ami nem állhat le. Alapjaiban véve teljesen más, mint a korábbiak. A
Vígszínháznak hatalmas színpada és nézőtere van. Egészen másképp kell játszani,
fel kell erősíteni a kifejezést és a tartalmat. Nem lehet úgy játszani, mint
egy filmben, vagy egy olyan intim színpadon, mint amilyen a Radnóti volt. A
színészek ilyen hatalmas térben sokkal hangosabban beszélnek és sokkal nagyobb
gesztusokat alkalmaznak azért, hogy a kívánt hatást elérjék.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 7.5pt; text-align: justify;">
<a href="http://1.bp.blogspot.com/-hNg_Uv9eLQA/VGC6XZY5f4I/AAAAAAAAB9A/ryQ-1EcrmIw/s1600/25.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://1.bp.blogspot.com/-hNg_Uv9eLQA/VGC6XZY5f4I/AAAAAAAAB9A/ryQ-1EcrmIw/s1600/25.JPG" height="480" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 7.5pt; text-align: justify;">
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Melyik
szerep áll most hozzád a legközelebb?</span></b><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Mindig
az, amit aktuálisan csinálok. Most a szívem csücske - talán a személyes
érintettség miatt is - <i>A revizor</i> <i>Hlesztakov</i>ja. De nagyon jó
volt <i>Michal Dočekal</i>lal is együtt dolgozni a <i>Mester és Margaritában<b>.</b></i><b> </b>Ugyan
abban a darabban nekem csak két jelenetem van, nagyon szeretem játszani. És
játszanám még tovább is az előadásban, de sajnos nem az a darab címe, hogy
<i>Mester és Rimszkij</i> <i>(nevet)</i>.</span><br />
<br />
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Mostanában
nagyon sok filmben, rövidfilmben, sorozatban szerepeltél. Mennyiben más a
forgatás mint a színház?</span></b><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Teljesen
másfajta munka. Amíg egy színházi darabot próbál az ember, az hat-nyolc hétig
olyan, mintha egy egész nagy várat akarna bevenni és a támadást technikailag,
stratégiailag előkészíti, kigyakorolja. Majd egyszer csak elérkezik a támadás
napja, megrohamozza a várat, és ha be tudja venni az siker, ha pedig nem, az
bukás. A filmnél viszont nem egy egész várat vesz be az ember, hanem sokkal
kisebb egységeket, mondjuk tégladarabokat. A színház tehát az utolsó egy-két
héttől eltekintve egy lassabb munka, míg egy filmforgatás az elejétől a végéig
olyan intenzív, mintha egy alternatív valóságban lennék, ahol én nem én vagyok.
Mégsem mondhatom, hogy az egyiket jobban szeretem a másiknál, hiszen bárhol
játszom, akár filmben, akár színpadon, az nekem élmény, mert nagyon szeretem a
munkám.</span><br />
<br />
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">A
filmes vagy sorozatbéli karakterek közül ki az, akit a legjobban
szerettél?</span></b><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Mindegyikben
van valami, amit nagyon kedvelek. Ha a te olvasatod és a rendező olvasata nem
nagyon különbözik egymástól, akkor mindegyik karakter a te gyereked lesz. A
Radnóti Színházban A <i>Kriplit </i> tíz éven keresztül
játszottam, úgy gondolok a karakterre, mintha lenne egy tíz éves fiam. Most a
legintenzívebb élmény <i>Kálóczy Andor</i> a <i>Fapadból</i>, aki a
világ kreténje. Tobzódtam a szerepben. Közben nem tudok elvonatkoztatni attól,
hogy tavaly forgattam a <i>Kossuthkiflit</i> és <i>Swappach őrnagy</i>ot
is nagyon megszerettem. Bár az ellenkezőjét mutatja és körömszakadtáig küzd
azért, hogy kellően férfiasnak és harcedzett katonának tűnjön, mégis nagyon
esendő. Persze nem minden karakter feltétlenül szimpatikus, például a <i>Víkendben </i>tátott
szájjal álltam azelőtt, hogy <i>István </i>mennyire háttérbe tudja
szorítani az érzelmeit, elfelejti a gátlásait, és számára senki és semmi nem
jelent korlátot. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; margin-bottom: 7.5pt; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-GZO3u5DDi0U/VGC2XJvh8OI/AAAAAAAAB8k/YdeFDf1BTXU/s1600/30.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-GZO3u5DDi0U/VGC2XJvh8OI/AAAAAAAAB8k/YdeFDf1BTXU/s1600/30.jpg" height="468" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 7.5pt; text-align: justify;">
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Munkád
során ki vagy mi inspirál, motivál téged?</span></b><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Inspirálnak
a filmek és a könyvek. Inspirál az, ha valami nagyon nem tetszik, vagy ha
valami nagyon. Az is, hogy örömöt szerezzek másoknak. És persze a kollégáim.
Most pl. a <i>Két úr szolgája </i>olvasópróbáján felemelő volt
hallgatni Mészáros Mátét, úgy érzem, <i>Gothár Péter</i> nagyon fején találta a
szeget, hogy neki adta <i>Truffaldino </i>szerepét.</span><br />
<br />
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Új
bemutatóknál van olyan ember, akinek kifejezetten kíváncsi vagy a véleményére?</span></b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Persze,
de ez az én titkom. Fontos, hogy az illető el tudjon vonatkoztatni tőlem, miközben
viszont legyen kíméletlenül őszinte. Azt hiszem, összességében inkább azoknak a
véleményére vagyok kíváncsi, akik jól ismernek engem, mert nekik talán kevésbé
lehet hazudni. Az ember ugyanis óhatatlanul elkezd paneleket alkalmazni a
munkája során és ezek az emberek erre hívják fel a figyelmemet. </span><br />
<br />
<b><span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">Végül
kérlek, mesélj arról, jelenleg milyen munkáid vannak, mi vár még rád a
közeljövőben.</span></b><br />
<span style="mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;">December
7-én lesz a <i>Két úr szolgájának</i> a bemutatója, majd a <i>Sanyi és
Aranka Színház</i>ban <i>Baksa Imré</i>vel játszom a <i>Bankhitel </i>című
kétszereplős darabban, amit 10 nappal később, december 17-én mutatunk be.
2015. március 15-én mutatják be a <i>Kossuthkiflit</i>, de előtte,
valamikor februárban jön a mozikba a <i>Víkend</i>. A többi pedig a jövő
zenéje… </span><span style="font-family: "Arial","sans-serif"; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"></span></div>
Klajhttp://www.blogger.com/profile/08821908109053293757noreply@blogger.com2