Hamlettől nem lehet szabadulni

Nemrégiben volt szerencsém megnézni a Nemzeti Színház leköszönő igazgatója, Alföldi Róbert által rendezett Hamletet Szabó Kimmel Tamással a főszerepben. Mivel a darabot játszó színészek jó része jelen állás szerint nem marad a színháznál, ezért jogos lehet a kérdés: Miért is írjak egy kifutó darabról? Hiszen a Hamlet júniusi időpontjaira jegyet venni már szinte lehetetlen. Mégsem mehetünk el szó nélkül emellett az előadás mellett. Megérdemli, hogy beszéljünk róla, akár szavakkal, képekkel, véleményekkel életben tartsuk a szellemét. Mert húsbavágó, nagyon aktuális, megrendítő és sokkoló, a szavak jó értelmében. 

Forrás: www.fidelio.hu

* Az előadás részletesen kerül bemutatásra, ezért aki tudja, hogy biztosan megnézi még a közeljövőben, és nem szereti a spoilereket, annak a darab megtekintése után ajánlom a cikk elolvasását.

Talán nem mondok azzal újdonságot, hogy Alföldi Róbert ezúttal is különleges díszletben, modern jelmezben és friss fordítású szöveggel játszatja színészeit. Ez rá jellemző. Szerencsére. Mondhatni az előadás legnagyobb erőssége az atmoszférateremtés. Belépünk a színházba a zsöllye bejáraton át, és mit látunk? Szemeteszsáknak, hullazsáknak beillő fekete leplek takarják a nézőteret, szemét mindenhol. Mi, nézők kénytelek vagyunk a színpadra ülni, ezzel is jelezve, hogy itt kereszttűzben leszünk. Mi vagyunk a néma szereplők, akik megélnek mindent, de nincs beleszólásuk az eseményekbe. Mi vagyunk a tanúk.

Visszatérve a díszletre, a romlás az, ami átjárja a megjeleníteni kívánt Dániát. Teljesen pontos az ábrázolás, hiszen itt erről van szó: "Adott egy fiatalember, aki nagyhírű külföldi egyetem hallgatója. Amikor a fiú elindult szülőhazájából, egy boldog, büszke apát, egy szép és szerető anyát és egy virágzó országot hagyott maga mögött. Hazatérve egy szabadságától megfosztott államot talál, élén a despota nagybácsival és saját anyjával." A darab színlapján álló bemutató szöveg össze is foglalja, mi itt a lényeg. Hamletet megcsapja a bűz és a korrupció, ami Dániát uralja. Emellett családi értelemben is drámai a helyzet, hiszen szeretett anyja (Királyné) szinte meg sem várta, hogy 'néhai férje teste kihűljön' már annak testvérének (Claudius) asszonya lett. S ha mindez nem lenne elég, Atyja szelleme elárulja Hamletnek, a trónbitorló testvér, Claudius okozta halálát, fiától pedig azt kéri, bosszulja meg a gyilkosságot. Ezek a tények teljesen az őrület szélére sodorják Hamletet, hiszen egyszerre az ő nyakába szakad  a gyilkosság, a csalás, a családja széthullása és az ország romlása. 

Forrás: www.fidelio.hu

Az előadás szereposztása pontos, eltalált, a furcsán kialakított játszóhely pedig megfelelően támasztja alá a színészek munkáját. Az őrök a színpad körül a magasban, a zsinórpadláson járőröznek, s ott pillantják meg a néhai Hamlet király szellemét. Miközben erre figyelünk, a vasfüggöny szinte a nyakunkra ereszkedik észrevétlen és ijesztően. Megkönnyebbülünk, amikor ismét felhúzzák. A nézőtérre behozott emelvényen zajlanak Hamlet beszélgetései elhunyt apja szellemével, amitől éteri magasságokba helyeződnek kettejük dialógusai. Mindössze néhány alsó széksor alkotja a temetőt, mégis pokoli mélységeket látunk. Hatalmas képzelőerőről és kreativitásról tanúskodik a jelenetek elrendezése, levezénylése. 

S ha már a szereposztásról szó esett, Szabó Kimmel Tamás karizmája nélkül talán nem működne ez az előadás. Kell hozzá egyfajta kisugárzás, hogy az őrültség, téboly, harag, szarkazmus maszkjai alatt megtaláljuk azt az erős lelket, aki képes lesz kimondani az elhallgatott hazugságokat, aki tényleg megteszi, amire apja kéri. László Zsolt parádés a király Szelleme és a Színész szerepében is. Ugye emlékszünk, színtársulat érkezik  Helsingőrbe, Hamlet pedig azt kéri tőlük, adjanak elő egy darabot, melyben apja meggyilkolását játsszák el. Ekkor tulajdonképpen a meggyilkolt királyt, az apát látjuk, amint megölik. Szívfacsaró jelenet, ahogyan Nagy Mari rövid, de annál velősebb alakítása is az a Színésznő szerepében.

Forrás: www. fidelio.hu

Kiemelném még Radnay Csilla, Makranczi Zalán és Söptei Andrea hármasát. Radnay Ophelia szerepében nagyszerű. Látni, hogy kötődik Hamlethez (egy mackót cipel magával), de szófogadó leány is, aki segít apjának kideríteni, miért került ilyen zaklatott állapotba a királyfi. Szegénynek sokat kell kiállnia. Hamlet felfokozott állapotában lenézi, eltávolítja magától a lányt. Egy plusz szálként az eredeti műhöz képest Claudius megerőszakolja. Végül az apját megölik, ő pedig egy másfajta tébolyba menekül, Hamletéhez képest ez a tagadás, elfojtás őrültsége: gyerekdalokat énekel, virágból fűz koszorút, a szoknyáját emelgeti, majd legvégül, szörnyű sorsa beteljesedéseként ,vízbe fúl. Az ő alakítása nem lenne teljes Makranczi tenyérbemászó, mégis rideg tekintetű Claudiusa nélkül. Teljes fapofával tekinti magát királynak, a királynővel hál, el akarja tenni láb alól Hamletet és megerőszakolja Opheliát. Jellemző jelenet, ahogy imádkozni próbál, de végül megbeszéli magával, hogy ennek semmi értelme, hiszen nem szívből teszi. Söptei Andreát érdekes a János vitéz I. (azaz idősebb kiadás) Juliskája után anya, feleség, királynő szerepben látni. Sajnáljuk őt, hiszen látszólag önként és dalolva ment hozzá frissen elhunyt férje testvéréhez. Nem érti meg Hamletet sem, nem tudja felfogni, mi a problémája a helyzettel. Ugyanakkor akadnak pillanatok, mikor mégis elönti a szégyen, de inkább ő is a tagadásba menekül. Sajnáljuk, mert bábként rángatják az események.

Visszatérnék még egy kicsit Hamlet őrült pillanataihoz. Ahogy hányaveti módon techno zenére táncikál, graffitivel festi fel a málló Dániára, hogy "To be, or not to be.", vagy épp nadrágját letolva kínálja magát a megszégyenített Opheliának. A friss és mai Nádasdy Ádám-szöveg, az öltönyben járkáló politikusok képe, a mobilozó Polonius fricskája az üzletembereknek, ez mind mind kevés lenne Szabó Kimmel, azaz Hamlet zsenije nélkül. Vagy Alföldi Róbert zsenije nélkül. És ha a záró jelenet drámája nem ütne eléggé (Gertrud megissza Claudius mérgezett borát, Laertes és Hamlet mérgezett tőrrel sebesíti meg egymást, Ophelia, Polonius halott, majd Hamlet utolsó erejéből lelövi Claudiust), akkor megérkezik az acélbetétes bakancsos mini diktátor, Fortinbras, svéd király, majd hangos sortűz és sötétség. És mi ott maradunk a zajban, a sötétben, mégsem ez a legijesztőbb, hanem a lüktető gondolatok, melyet ez a csodálatos előadás kiváltott belőlünk.