Bemutatkozott "Alföldi színháza" - Könyvbemutatón jártunk

Múlt héten az Átrium Film-Színházban mutatkozott be először Csáki Judit kötete, az Alföldi színháza - Öt nemzeti év című kiadvány. Alföldi Róbert szerint vicces, hogy pont ő van a borítón, mert ez a könyv nem csak róla szól. Csáki Judit elmondta, őt csupán annyira érdekelte maga Alföldi, amennyiben a Nemzeti Színház elmúlt öt évéhez kapcsolódik. Rövid beszámoló a dedikálással egybekötött könyvbemutatóról.

Az Átrium előtere már jóval kezdés előtt megtelt. Az utcáig értek az autogramkérők kígyózó sorai. Úgy tűnt, Alföldi jó kedvében van, kedvesen mosolygott, minden vásárlóval váltott pár szót. Habár a könyvben elvileg nem ő a lényeg, azért valljuk be, a legtöbb érdeklődő miatta érkezett. Nem véletlenül nevezték el a kötetet Alföldi színházának, hiszen az ő személyisége nem csupán a színházat lengte be, lassan az egész ország róla beszél (ismét), gondoljunk csak a hatalmas indulatokat kiváltott István, a királyra.

Megérteni az István, a királyt - Jubileumi előadás Szegeden

Amikor tavaly novemberben jegyet vásároltam az Alföldi Róbert nevével fémjelzett István, a királyra, már tudtam, hogy 2013. augusztus 17-én egy színdarabot fogok látni a Szegedi Szabadtéri Játékok legendás deszkáin. Hogy ez miért fontos? Pontosan azért, mert az István, a királyt nem szokás színdarabként kezelni. Az István, a király rockopera, ismert dalok sora, történelmi tablókép, vagy épp nemzeti jelkép, de semmiképpen sem színdarab. Volt eddig. Alföldi a darabot nem dalok láncolataként kezelte, sokkal inkább nekiállt, és értelmezte a szöveget, azt, hogy milyen jelenetekből tevődik össze ez a mindenki által ismert, vagy ismerni vélt mű. Úgy gondolom, hogy 2013-ban Magyarországon erre szükség van. Mélyen magunkba kell néznünk és átgondolni, miért tart ott az ország, ahol. Egy mű attól kortárs, hogy gondolkodásra késztet. István, a király kritika.

Sarolt: Udvaros Dorottya, István: Feke Pál

Kőműves Kelemen balladája a RaM Colosseumban

Örömmel jelentjük, hogy blogunk partnereként üdvözölheti a Viva la Musical! weboldalt, mely honlap cikkeiből, interjúiból nálunk is olvashattok majd néhányat. Elsőként a nemrégiben Alföldi Róbert rendezésében, Stohl András főszereplésével bemutatott Kőműves Kelemen rockballada szemléletes kritikáját hoztuk el nektek. 

Mert a színész is csak ember - Mephisto ajánló

Az utolsó premier, egy szíven ütő végjáték, még egy utolsó tanulság. Ezekkel jellemezhetném leginkább a Nemzeti Színház idei (utolsó Alföldi Róbert vezette) évadjának bemutatóját. Óhatatlanul is körüllengte gyakorlatilag az egész színházat ez az érzés. 

Amíg a művészbüfében vártunk, hogy bemehessünk a nézőtérre, láttam, hogy nem csak az új előadás szereplői vannak jelen, hanem gyakorlatilag mindenki. Minden egyes művész, aki ebben az 5 évben idetartozott. Tudtam, hogy aki aznap nem is lép színpadra előttünk, ott fog ülni a nézőtéren. Mert ez a vége a történetnek. Igazam lett.

Hamlettől nem lehet szabadulni

Nemrégiben volt szerencsém megnézni a Nemzeti Színház leköszönő igazgatója, Alföldi Róbert által rendezett Hamletet Szabó Kimmel Tamással a főszerepben. Mivel a darabot játszó színészek jó része jelen állás szerint nem marad a színháznál, ezért jogos lehet a kérdés: Miért is írjak egy kifutó darabról? Hiszen a Hamlet júniusi időpontjaira jegyet venni már szinte lehetetlen. Mégsem mehetünk el szó nélkül emellett az előadás mellett. Megérdemli, hogy beszéljünk róla, akár szavakkal, képekkel, véleményekkel életben tartsuk a szellemét. Mert húsbavágó, nagyon aktuális, megrendítő és sokkoló, a szavak jó értelmében. 

Forrás: www.fidelio.hu

* Az előadás részletesen kerül bemutatásra, ezért aki tudja, hogy biztosan megnézi még a közeljövőben, és nem szereti a spoilereket, annak a darab megtekintése után ajánlom a cikk elolvasását.

Talán nem mondok azzal újdonságot, hogy Alföldi Róbert ezúttal is különleges díszletben, modern jelmezben és friss fordítású szöveggel játszatja színészeit. Ez rá jellemző. Szerencsére. Mondhatni az előadás legnagyobb erőssége az atmoszférateremtés. Belépünk a színházba a zsöllye bejáraton át, és mit látunk? Szemeteszsáknak, hullazsáknak beillő fekete leplek takarják a nézőteret, szemét mindenhol. Mi, nézők kénytelek vagyunk a színpadra ülni, ezzel is jelezve, hogy itt kereszttűzben leszünk. Mi vagyunk a néma szereplők, akik megélnek mindent, de nincs beleszólásuk az eseményekbe. Mi vagyunk a tanúk.

Amphitryon, avagy egy újabb isteni színjáték

Az egyszerű vonások rejtik a legnagyobb bonyodalmakat. A díszlet, a jelmezek, a kellékek, minden a minimalizmust tükrözi, mégis a játék, a szöveg, a színészek valós emberi drámákat jelenítenek meg, helyenként különc humorba burkolva.

Az ember általában fennkölt érzésekkel indul meg a Nemzeti Színházba előadást nézni. Bennem legalábbis van ilyen. Aztán valahogy mindig úgy távozom, hogy a pátosziság átalakul egy rendkívül erős tanulsággá. Minden előadás tanít. Van, amelyik megmutatja a helyes utat, van, amelyik egyszerűen az ember képébe vágja, hogy mit csinál rosszul, és akad, amelyik bennünk hagyja a motoszkáló érzést, hogy valami nem stimmel. Az Amphitryonról nehéz meghatározni, hogy melyik. Egy erősebb hatalom játékáról és esendőségéről szól. Arról, hogy az istenek is valahol csak emberek, pusztán istenien játsszák ezt a kemény meccset, amit mi életnek hívunk.