2013. augusztus 18., vasárnap

Megérteni az István, a királyt - Jubileumi előadás Szegeden

Amikor tavaly novemberben jegyet vásároltam az Alföldi Róbert nevével fémjelzett István, a királyra, már tudtam, hogy 2013. augusztus 17-én egy színdarabot fogok látni a Szegedi Szabadtéri Játékok legendás deszkáin. Hogy ez miért fontos? Pontosan azért, mert az István, a királyt nem szokás színdarabként kezelni. Az István, a király rockopera, ismert dalok sora, történelmi tablókép, vagy épp nemzeti jelkép, de semmiképpen sem színdarab. Volt eddig. Alföldi a darabot nem dalok láncolataként kezelte, sokkal inkább nekiállt, és értelmezte a szöveget, azt, hogy milyen jelenetekből tevődik össze ez a mindenki által ismert, vagy ismerni vélt mű. Úgy gondolom, hogy 2013-ban Magyarországon erre szükség van. Mélyen magunkba kell néznünk és átgondolni, miért tart ott az ország, ahol. Egy mű attól kortárs, hogy gondolkodásra késztet. István, a király kritika.

Sarolt: Udvaros Dorottya, István: Feke Pál

2012 őszén csupán azt lehetett tudni, hogy Alföldi Róbert rendezi a 30. jubileumát ünneplő István, a királyt. Szereposztás még sehol, viszont a szerzők, Szörényi Levente és Bródy János áldását adta a rendező személyére, ami bizakodásra adott okot. A telt házra számítani lehetett, hiszen ez az a darab, aminek csupán az említése is tömegeket vonz, ráadásul a Nemzeti Színház körül kialakult hisztéria csak tovább növelte a  bejelentés hírértékét. A tiltakozó hangok rögtön megszólaltak, hiszen "szentségtörés" egy ennyire fontos darab rendezését Alföldire bízni, akit előszeretettel bírálnak egyetlen rendezését sem látott kritikusai. Annyi bizonyos volt, hogy a jubileumi István nem fog állóvizet hagyni maga körül.

Később lassan, de biztosan megérkezett a szereposztás, majd maga a koncepció ízelítője plakátok formájában. A főbb szerepek szinte egytől egyik ismert és elismert színészekre lettek bízva, Udvaros Dorottya, László Zsolt, Stohl András, Szemenyei János, Feke Pál, Tompos Kátya, Novák Péter vagy Radnay Csilla neve (számomra legalábbis) garanciát jelentett a minőségre. Persze a színész munkája a rendezőtől is függ, de ezek az emberek már sokszor bizonyították, hogy a munkájukra igényes művészek. A pikantériáját az adta a dolognak, hogy a rockopera szereposztásában mindössze két olyan nevet láttunk, akik ezidáig a zenés színházak világában működtek: István megformálóját, Feke Pált, valamit a Laborc szerepét játszó Szemenyei Jánost. Felmerült a kérdés: Miként fog együtt dolgozni a színházi élet különböző szegmenseiből érkező színészgárda? Jelentem, sikerült összhangba kerülniük, amit főképp a darab mögött húzódó, zseniálisan felépített koncepció egyesít.

Miközben figyeltem az előadást, a jelmezeket, a játékot, folyamatosan elemeztem magamban, mit látok. Az előadás időtlen. Napjaink ruháit hordják a szereplők, mai eszközöket használnak, ami történik, az mégis bárhol, bármikor, bármely országban megtörténhet. István nem István, és Koppány nem Koppány, csupán két olyan ember, akik egy ország vezetésére vágynak vagy kényszerülnek. Ezzel most nem "nemzetietlen" akarok lenni, hiszen tudom, miről van szó, ez az István, a király, természetesen. Valahogy mégis időtlen példává minősült át a mondanivaló. Kifejtem bővebben.

Az elnyomott magyar nép

Az előadás újszerűsége, hogy minden egyes szituációban ott van a nép. Láthatjuk a reakcióikat, a félelmüket, a vadságukat. Bézs, homokszín, mustársárga, szürkéskék ruhákban vannak, mai utcai viseletben, ők mégis a magyar nép, akik pogányok, és fejedelmük, Géza is pogány volt még részben, miközben persze a kereszténységet is próbálta bevezetni. Táncukban egyesül a népi mozdulat a modern tánc fiatalos dinamikájával. Elsöprő a jelenlétük. (Koreográfus: Vári Bertalan - a szerk.) Sok táncos és statiszta van egyszerre a színpadon, és előtérbe is vannak helyezve. Korábban mindig gondolkodtam, hogy lehet az, hogy ugyanaz a nép egyszer Koppánynak éljenez, majd boldogan fogadja fejedelmévé Istvánt. Nos, itt nem fogadja boldogan fejedelmévé Istvánt. A történelemhez sokkal hűbben adja vissza a kor hangulatát a darab: a nép igenis meg volt félemlítve, tűzzel-vassal erőszakolták rájuk az új vallást. A kereszténység több formában is megjelenik a színpadon. Egyrészt csuhások hordoznak körbe kereszteket, másrészt a papok tömege éri el azt, hogy az ősmagyar nép olyannak éljenezzen, akinek nem akar. Végre minden értelmet nyer. Számomra még az a jelenet is nagyon abszurd volt a korábbi feldolgozásokban, ahol István seregeinek Koppányon való győzelme után vidám stílusban megszólal a "Vivát, vivát!", majd partizni kezd a palota népe. Jelen esetben az elesett, arcát sárral bevont nép néma, üres tekintetét kell néznünk mindezek mellett. Végre valaki megmutatta, amire mindig is gondoltam. Hogyan is lehetne olyan győzelemnek örülni, aminek ára saját népünk vérének ontása?

Gizella: Radnay Csilla, István: Feke Pál

De hogy ne csupán a magyar népről essen szó, az elnyomó idegen hatalmat tiszti ruhás németek, valamint nagyjából terrorelhárítóknak kinéző fegyveresek képviselik. A két sereg harca tükrözi az erőviszonyokat. Míg a pogány magyarok vasvillával felszerelkezve rohannak a katonáknak, addig ők gépfegyverrel lövik őket szét. A két nép viszonyát tökéletesen bemutatja Gizella és István találkozása. Radnay Csilla gyönyörű hófehér ruhában, arcán az idegenkedés kifejezésével érkezik. István, Feke Pál tétován fogadja, anyjára néz, hogy most mit is kéne tennie. Nem boldog, szerelmi házasság az övék. Két idegen találkozik, majd bemutatkoznak egymásnak. "Isten hozta." - mondja István. "Danke." - válaszolja Gizella. Ez a két sor kifejezi, mi történt valójában. Két idegen előre elrendezett érdekházasságra lép. Itt bizony van is ok arra, hogy Istenhez könyörögjenek, mert valahogy boldogulniuk kell egymással (is). A korábbiakhoz képest Gizella sokkal árnyaltabb karakter ebben a rendezésben. Mindig ő volt az idegen szőke nő, aki nyafog, hogy István nem foglalkozik vele, és nagyjából ennyi. Most abszolút fejlődésen megy át a kapcsolata Istvánnal. Kezdetben csak kényszerből van mellette, sőt, gyengéd szálak fűzik Vecellinhez (Makranczi Zalán). Ez nem meglepő, hiszen a férfi az ő nyelvét beszéli, valószínűleg régről ismeri már. Míg Istvánhoz mi köze van? Névleg a felesége. Mégis mindketten próbálkoznak helyt állni ebben a nehéz szituációban. A darab végére közelebb kerülnek egymáshoz, mindketten változnak, felnőnek. 

István eléggé eltér a korábban megszokottól. Érzelmes, vívódó férfi, de nem szenveleg. Kezdjük azzal, hogy érdekházasságba kényszerül. Apja meghal, akihez fel kellene nőnie, úgy, hogy közben saját rokona fenyegeti. Nem egyszerű a helyzet. Ráadásul nagyon érzékenyen viszonyul a nőkhöz, hiszen óriási hatással van rá valóban királynői méltóságú anyja, Sarolt, Koppány lánya, a két oldal közé szorult Réka, s talán felesége, Gizella is. A tétovaság nem egyenlő azonban a tutyimutyisággal. István szenvedélyes, céltudatos férfi, aki vállalja, hogy vezetőként kell boldogulnia. Ki kell emelnem, hogy az alapvetően zenés színész Feke Pál teljesen más stílusban játszik és énekel. A szavak árnyaltabbak, a hangsúlyok prózaibbak. Kevésbé énekel, sokkal inkább énekelve beszél. Ez leírva talán nem egészen érthető, de aki megnézi az előadást a helyszínen vagy a televízióban augusztus 20-án, az érteni fogja. Udvaros Dorottya is rendkívül jól énekel, emellett tökéletesen fejedelmi Sarolt. Talán ők ketten azok, akik leginkább megtalálták az egyensúlyt színészet és éneklés között. Nagyon örültem még Géza fejedelem hosszabb szerepeltetésének, hiszen az eddigi interpretációkban maximum azért volt jelen, hogy érzékeltesse, itt az ő örökségéről van szó, de tevőlegesen nem vett részt az eseményekben. Blaskó Péter Géza halála után Krónikásként éledt újjá, s hátborzongató volt figyelni, ahogy tulajdonképpen a volt uralkodó meséli, hová jutott az országa.

Asztrik (László Zsolt) és a hittérítők

László Zsolt Asztrikként emlékeztet Az ember tragédiájában alakított Luciferjére. Mindenhol ott van, a legfelsőbb szintről irányít. Mikor végül Istvánt megkoronázzák, szinte szenvtelenül kérdezi, hogy a férfi akarja-e oltalmazni az országot, mintha neki ezek csak üres frázisok lennének, hiszen az a lényeg, hogy újabb terület tartozik a fennhatóságuk alá. Most minden transzcendentális színezettől megfosztva valljuk be, az egyház mindig is hatalomra törekedett, főleg államalapításunk idején. Réka, azaz Tompos Kátya az egész országot jelképezi egy személyben, hiszen ő is válaszúthoz érkezett: a családi köteléket követi, vagy az elvei, a hite után megy. Kátya gyönyörűen énekel, kecses, légies, szinte angyali teremtmény. Nem kizárt, hogy neki ezt a szerepet szánták - mint Rékának oly sokszor -, azonban vártam arra, hogy a szenvedések nyomán előtör majd belőle a kétség, a félelem, a harag, bármi. Ez azonban nem ment végbe, Réka végig egy szinten mozgott. 

A pogány oldal, s dalaik, a Szállj fel szabad madár, a Nem kell olyan Isten vagy a Véres kardot hoztam mindig is nagyobb népszerűségnek örvendtek, mint István megjelenései. Ehhez képest ebben az előadásban nekik jutott a hálátlanabb szerep, őket ismerjük meg kevésbé. Koppány, azaz Stohl András egy motivált, erősen macsó férfi, aki karizmatikus, és ezt ki is használja. Vannak azonban "hergelői", akik szítják a tüzet, sokkal szélsőségesebbek nála. Laborc szerepében Szemenyei János nagyon jó, a dalát erőteljesen énekli, kár, hogy rövid a jelenléte a színpadon. Torda karaktere (Novák Péter) már egy jobban kitalált figura. Tulajdonképpen egy rocksztár sámán, aki képes tömegeket felhevíteni, kábulatba vinni, szórakoztatni. Jól rá is játszanak erre a párhuzamra, amitől még inkább maivá válik az életérzés.

Torda: Novák Péter, Koppány: Stohl András

Rendkívül vicces a nagy öregek, Varga Miklós és Nagy Feró vendégszereplése regősként. A múltból csöppennek elő, talán a 80-as évekből. Egyszerre kerülünk ettől nosztalgikus hangulatban, valamint nevetünk is azon, hogy jé, ezek vagyunk mi, voltunk mi. Ezen kívül jó látni őket, hiszen a darab gyökereihez, első sikereihez tartoznak. A három magyar főúr szerepe szintén sokat dob az előadáson, hiszen miközben a tipikus magyar mentalitást gúnyolják, egyben el is követik azt. Nemzetiszín, "nagyon magyar" ingjeikben, zsinóros kabátjaikban megjelenítenek egy olyan politikai réteget, akik erősen hallatják a hangjukat mostanában. Rendkívül frappánsan lett beleszőve a darabba ez a fajta viselkedésmód megjelenítése is. 

Hosszasan beszélhetünk tehát arról, hogyan alakították szerepüket a színészek, a legnagyobb érdem mégis a rendezőé, Alföldi Róberté, aki színpadra lépve az este legnagyobb, álló tapsos ovációját zsebelhette be. Torokszorító, gyomorszájon vágó jeleneteket rendezett, és olyat hozott ki ebből a rockoperából, amiről talán senki sem tudta, hogy benne van. Számomra két nagyon megrázó pillanata volt az előadásnak (volt több is, de ezeket emelném ki). Ez egyik, amikor a pogány magyarok leverése után, a kereszténység térnyerésével a kereszteket vivő csuhás alakok egyszer csak elhagyták a színpadot, és az első sor elé beállva mintegy őrként tornyosultak fölénk. Fullasztóvá vált a légkör, hirtelen részesei lettünk az eseményeknek. Belekóstolhattunk milyen az, amikor sötét árnyak őrködnek felettünk, s a szabadság még csak hírből sem ismert. Ijesztő élmény volt, s egyben valahol mélyen ismerős... Végül pedig a zárójelenet. A vasszerkezetből koronát formázó díszletbe beszorították a magyarokat, István megkoronázva, megsemmisülve behátrált, majd rájuk zárult az ajtó, mint egy börtöncella rácsa. Sok minden átfutott az agyamon. S miközben csend lett, s a magyarok a rácsokra mászva próbáltak szabadulni, megszólalt a himnusz. Finoman, halkan. István egyedül, szomorúan kezdte énekelni. Ilyen még nem volt. Megrázott, hogy csak a frissen megkoronázott király szájából hallom az oly ismerős sorokat, amik ezek után a helyükre kerültek. A himnusz is olyan, mint az István, a király. Mindenki ismeri, de megérteni más. Megérteni katartikus volt. Talán erre lenne szüksége minden magyar embernek: szembenézni azzal, mi a múlt, mi a jelenlegi helyzet, s ezután tervezni a jövőt. Másként örökre a saját elképzelt nagyságunk foglyai maradunk. 

34 megjegyzés:

  1. A Merci rendszáma IK-2013, a regősök Trabantjáé pedig IK-1983 volt... Az apró kis részletek :).

    VálaszTörlés
  2. Ez a cikk tetszett eddig a legjobban!!! Amit innen IS hiányolok: illő lenne megemlíteni a koreográfiát, hiszen rengeteget lendített a néhol lanyha eseményeken, pótolta azok hiányosságait. Ezer gratuláció VÁRI BERCINEK és táncosainak!! Természetesen (és nem utolsó sorban) hihetetlenül jók a zenészek, Kesselyák Gergely energikus, lendületes irányítása mellett. Az előadás egyébként nem volt annyira extra, ahogyan azt beharangozták, amolyan "egyestés" darab.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük szépen! Ahogyan a kiegészítést is. Bár a táncosokat, mint "népet" említem: "Táncukban egyesül a népi mozdulat a modern tánc fiatalos dinamikájával. Elsöprő a jelenlétük." Ezen felül sem árt persze megdicsérni őket, nagyon szépen egyszerre mozogtak, valamint maga a koreográfia is lendületes volt, dinamikus. Nekem is tetszett.
      A zenészek munkájának elismerése valóban kimaradt. Jó volt végre élő zenével hallani a darabot, ami lehetővé tette, hogy a cselekményhez igazodva hol lassabb, hol gyorsabb, energikusabb játékot mutathassanak.

      Törlés
    2. A kritikus miért köszöni meg többesszámban a darabról írt elismerő szavakat?
      Köze van a darab megalkotásához?
      Ez megmagyaráz pár dolgot...

      Törlés
    3. A kritikus a blog alkotói, szerkesztői nevében köszönte meg az elismerést. ...

      Törlés
  3. Nagyon várom, hogy láthassam !

    VálaszTörlés
  4. Nekem volt szerencsém látni a Főpróbát,pénteken. Még mindíg a hatása alatt vagyok ! Csak gratulálni tudok az Alkotóknak,a Szereplőknek,fenomenális előadás volt,elgondolkodtató,igazán a Ma Emberéhez szólt !
    Minden sorával egyet értek a kritikának,de én is,mint az előttem szóló szemfüles Névtelen hozzászóló,hiányolom a koreográfia ,a koreográfus említésének mellőzését,pedig csodálatosan együtt volt a darabbal,ötletes,dinamikus,elképesztően ütős koreográfiát csinált Vári Bertalan a feladatot remekül megoldó
    Táncosainak !

    VálaszTörlés
  5. Csak az a baj, hogy Alfölditől nem egy szórakoztató, vidám színdarabot vártunk. Az István a király üzenete azért ennél messzebbre vezet, és ezt Alföldi, pont most, pont így egészen kihagyta, ami nagyon meglepő. Szerintem sokan lesznek emiatt csalódottak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja, még egy: én ott voltam tegnap este Szegeden a bemutatón. Csalódott voltam, és ahogy láttam, a közönség nagyobb része is...

      Törlés
    2. – Alföldi Róbert rendezése új korszakot nyitott a darab történetében. Kösse föl a gatyáját az a rendező, aki legközelebb ehhez képest értelmezi majd az István, a királyt! – összegezte véleményét Szörényi Levente, a bemutatót követő állófogadáson.

      Törlés
  6. Szerintem is ez az egyik legjobban megírt "kritika", vélemény. Én is nagyon várom már, hogy a tévében láthassam.
    Szerintem az István a király nem szórakoztató, vidám darab. Szerintem anno Szörényiék sem annak írták. Tragédiája és szomorúsága annak az életnek, ami volt, van nálunk, ami a magyar,vagy magyarnak látszik, és amivé vált és válik ma az országunk, társadalmunk.
    Én és családom keresztény értékrendet képviselünk. Nem a mai, divatos vallásosok közé tartozunk, hanem hitünk és meggyőződésünk van. Azok közé, akik magánügynek tekintik a hitet, és akik úgy gondolják, hogy egy állam, egy király nem teheti kötelezővé azt, hogy miben higgyek, ki lehet egyház stb. Lehet megbotránkoztató leszek, de nem biztos, hogy István annyira keresztény volt, mint ahogy beállították.
    De nem számít.
    Engem nem zavar, hogy Alföldi hisz-e vagy nem, hogy él, mi a meggyőződése. Engem az érdekel, hogy ő egy különleges ember, aki elgondolkoztat. És ez az, ami hiányzik az emberekből. A GONDOLKODÁS képessége. Ha így lenne, akkor sok ember máshogy látna dolgokat. Pedig gondolkodni nem bűn. Kimondottan jót tesz az embernek!

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is Márton Árpád kritikájával értek egyet. Láttam a főpróbát, nagy csalódás volt.(Bár Alfölditől nem vártam túl sokat) Mindössze a koreográfiával voltam elégedett... Ez a darab nem méltó a Szegedi Szabadtéri színpadára!

      Törlés
    2. Kérnék mindenkit, hogy a trágár szavak használatától tartózkodjon. Az ilyen típusú szavakat tartalmazó hozzászólások törlésre kerülnek. A pocskondiázó hangnem ezen a blogon nem megengedhető. Negatív véleményt, kritikát is ki lehet fejezni normális hangnemben. Köszönöm!

      Törlés
  8. Álló tapsos ováció? Beszéljünk a valóságról: a himnusz miatt amúgy már álló közönség kezdett lassan tapsolni...nem, nem siker, nem elgondolkodtató és baromira öncélú. Ez nem egy aktualizálható darab. Alföldi talán a legjobb magyar rendező, de ez nem az ő darabja volt.

    VálaszTörlés
  9. http://www.szegedilap.hu/cikkek/szinhaz-tortenes/marton-arpad--giccs-man-a-kiraly-----avagy-alfoldi-szado-mazoja-erkellel.html

    VálaszTörlés
  10. Olvasom a kritikákat, véleményeket. Szerintem még a felét se írták még meg, ami ebben a rendezésben, előadásban benne van. Alföldi sokat rakott bele, túl sokat. Nem egysíkú a mondanivalója, nem egyértelmű, nem szájbarágós. Ezen GONDOLKODNI kell. A nézőnek be kell tudnia fogadni azt, amit látott, hallott. Ahogy látom, van aki nem sokat értett meg belőle, vagy nem is akarja megérteni. Lesznek akik a világnézetüknek megfelelő attitűdből fogják erre vagy arra az oldalra tenni a voksukat. (Azt látják benne, amit a szemszögükből látni szeretnének.) És lesznek olyanok is, akik majd - szerintem a rendezői szándék szerint is - félreteszik a politikai nézeteiket, és úgy próbálják értelmezni azt, amit láttak. Mert ez az előadás mindenkihez szól aki itt él, aki magyar! Függetlenül, hogy vallásos, vagy ateista, kormánypárti vagy ellenzéki. A lényeg, hogy egy nemzet vagyunk, közösek a gyökereink, azonos a sorsunk, és rajtunk múlik a jövő.
    Alföldi új életett adott az István, a királynak...

    VálaszTörlés
  11. Engem zavart, hogy egy zenés darabban a szereplők nem tudnak énekelni. Megértem, hogy Alföldi a saját emberei közül válogatott, pedig nagyszerű alkalom lett volna ez az előadás arra, hogy más, énekelni és játszani tudó szereplőket válasszon.
    Érdekes, hogy a kritikus olyan előadást látott, aminek a végén István király énekli a Himnuszt. Amit én láttam, abban Blaskó Péter (aki ugyancsak nem tud énekelni, de ez ott és akkor egyáltalán nem volt zavaró) énekelt.
    A nép szerepével kapcsolatban: javaslom a kritika írójának, mélyedjen el a klasszikus zeneirodalomban, és hallgassa meg Bach valamelyik Passióit. Ott a nép (a kórus) ugyanilyen kettős szerepet tölt be.
    Kárpáti Marianna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A darab végén a Himnuszt István kezdi el egyedül énekelni.

      Törlés
  12. Értékes sorok egy értékes darabról.
    Részletet már láttam belőle, nagyon várom, hogy holnap megnézhessem.

    VálaszTörlés
  13. Csak a tényszerűség kedvéért: a Himusz után leült a közönség,és csak később állt fel újra a taps közben.

    VálaszTörlés
  14. Nagyon vártam ma este az rtl-en, Alföldit nagyra tartom, biztos voltam benne, hogy most is nagyot alkot. Tévedtem. Nem is értem hogy tudott ilyen vackot csinálni. Ilyet még én is tudnék csinálni. :(

    VálaszTörlés
  15. Lehet, hogy nem ártott volna azért pár énekelni tudó embert is behívni...

    VálaszTörlés
  16. A tortenelem,mint tudjuk megismetli onmagat,es ez az ami szamomra a legnyilvanvalobba valt.Ahogy razarult a elvarasok koronaja az akkori szabad madarra ugyanugy kalitkaba zarta az europai unio a nagymultu egyedi kuluraju Magyar nepet.Szamomra ez az uzenet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenem, ez a komment már úgy hiányzott!

      Törlés
  17. Köszönet ezért az értelmezésért!
    Bevallom megnéztem az előadást és nem tetszett, mert nem értettem, de miután elolvastam ezt megértettem és megváltozott a véleményem.

    VálaszTörlés
  18. Jó kritika, bár véleményem szerint túl sok benne a belső (rendezői) információ, ami persze nem gond, így jobban megérthető a darab is, illetve mit is akart Alföldi.
    De persze mindenki a saját gondolatait látja bele a darabba -ezért is jó szerintem...
    Alföldi azért is eredményes, mert legalább megmozgatja az ember agyát a darab és nem csak egyszerűen a megszokott kötelező katarzis van a darab után, pont itt ennél a feldolgozásnál nem is biztos, hogy bekövetkezik, de szerintem nem is biztos, hogy ez volt a cél...
    r76

    VálaszTörlés
  19. Ez nem is rock opera volt már - hanem egy kemény társadalom kritika!!
    NAGYON jó volt - Alföldi most is remekelt ....

    VálaszTörlés
  20. Ott kezdeném, hogy az RTL marketing fogásból korábban kezdte az előadás vetítését, mint hogy a tűzijátéknak vége lett volna,ami minimum szemtelenség.
    Nem szeretem, ha klasszikus darabot modern felfogásban dolgoznak fel, de ez az előadás végig fenntartotta az érdeklődésemet.
    Sok minden zavart, elsősorban a jelmezek. Amikor megjelent a morcosított trabant nem hittem a szememnek. Nagy Feró a kistáskával...
    Viszont a tánckar kitűnő volt, végig odaadással játszottak.Profik.
    Feke Pál átlagos volt.
    Udvaros Dorottyának nem kellett volna ebben a dologban részt vennie.
    Stohl András éneklési képességeit erősen meghaladta a szerep, főleg, ha Vikidál jut az eszünkbe.
    Novák Péter nem játszotta túl szerepét, nagyon tetszett.
    Kitűnő volt és üde színfolt Tompos Kátya,csodálatos kontrasztot nyújtott a vérrel teli avangard forgatagban! Gratulálok neki!

    VálaszTörlés
  21. Az István a király az nem rockopera, hanem az az „István, a Király”!
    Mondjátok ha tévedek, de nem az volt, van, lesz ennek a lényege, hogy összetartson minket évszázadokon, évezredeken át?
    Anno a színpadon igazinak hitt István, igazinak hitt Koppány, igazinak vélt Sarolt állt a színpadon… Akkor sem voltunk hülyék, tudtuk hogy színészek állnak ott, mégis tökéletes illúziót keltettek, és valljuk meg, akkor még őszintén akartunk hinni abban a folyamatban, amit akkor napról napra éltünk meg.
    Talán fásultság, de kimenni, élőben már eszembe sem jut anyagi és ész érvek alapján, de mivel tálcán kínálják esti fő műsoridőben, a szívem húz, hogy na lássuk, mit hoz Alföldi, mit hoz a kor Istvánja. Azt hiszem az egyetlen eltalált jelenet, mert szimbólumnak egyszerűen nem akarom, nem merem nevezni, a Varga Miki, Nagy Feró back to the future rácsodálkozása, ami persze ha az egész jó lett volna, azt mondhatnám, hogy önirónia, és ha jót hát engedje is meg magának. A mosoly így is garantált, de nem amiért Alföldi gondolja. Adott egy Alföldi szintű rendező, megadatott neki a lehetőség, a jelenet alapján tudja, hogy hol a gond, látja, hogy merre kéne terelni, akkor miért nem teszi meg a művészi kvalitásaival? Nem teszi meg, mert személyes túlfűtöttsége, személyes üzenete van. Na ezért mosolygok, legalábbis én. Az Ő személyes harcának nem ez a színtere. Itt felül kellett volna emelkednie, tisztelettel nyúlni a darabhoz.
    Asztrikról jutott eszembe, ha most én újságíró lennék, akkor oknyomozásba kezdenék.  Nagyon klassz kis kórkép kerekedhetne ki „Casting akkor és ma” címmel.
    Érdekes, hogy mindenkinek Tompos Kátya tetszett. Nekem is.
    És tudjátok miért? Mert azt tette, amit ebben a két órában tennie kellett. Se többet, se kevesebbet.
    Eljátszotta, elénekelte, elszenvedte, elhitette Rékát - egy rockoperává degradált István, a királyban.

    dOLCE vITA

    VálaszTörlés
  22. Elgondolkodtató, magas szinvonalú előadás volt. Értettem a szöveget, a dalokat, a mondanivalót.Gratulálok a rendezőnek a szinészeknek, a zenei vezetőnek, tagoknak, a koreográfusnak a tánckarnak, másoknak jelmez, diszlet stb. 250 ember jó munkát végzett.Felemelő élmény volt. Sok ilyet szeretnék látni.Kérem az RTL-t ismételje meg.

    VálaszTörlés
  23. Szívből gratulálok ehhez az ismertető jellegű kritikához. Az első olyan, amely további "ahá élményeket" adott a darabhoz képest, s ezáltal fel is nőtt a feladatához! Igaza van, a dalokat, vagy inkább az énekesi teljesítményeket nem a korábbi oratórium szerű kőnyomatukban kell értékelni. Valami tényleg rémlik, hogy Bródy már az első bemutató után is mondta, hogy nem pont erre gondolt, de hát akkor, ott, ez lett belőle... Nekem akkor és azután sem tetszett igazán, bár a dalok szépek, az énekesi teljesítmények akkor is hullámzók voltak, vagy nem is élőben mentek.
    Marton Árpád, aki az első szegedi reflexiót írta (azt hiszem szépen neveztem meg a műfaját) és a többiek, hát istenem... Talán évek múlva, ha szerencsénk lesz, és játsszák majd a darabot, talán megértik, hogy mennyivel több ez, mint amit vártak. Ha nem, hát az is a fejlődésüket tükrözi.
    Alföldi Róbert az éppen aktuális csapatával ismét megcsinálta!!! Őszintén gratulálok!

    VálaszTörlés

Szerzői jogi megjegyzés

Az oldal tartalmát olyan cikkek, interjúk alkotják, melyek CSAK NÁLUNK olvashatóak, mi állítjuk azt elő. Kérjük Olvasóinkat, hogy ezt tartsák szem előtt.
Köszönjük! Üdv: Kultúrgengszterek csapat