Állati komédia a Belváros(i)ból

Egy kora nyári estén egy kellemes naphoz passzoló komédia reményében gyűlt össze a Belvárosi Színházban a tömeg a Bagoly és Cica budapesti sajtópremierjére. Meg is kaptuk, amit szerettünk volna, többnyire. Bagoly és Cica kritika következik. 

Forrás: orlaiprodukcio.hu

Felix (Szabó Kimmel Tamás), a kissé zaklatott, gátlásos, magának való fiatal író egy bérházban él a könnyűvérű, nyitott és cserfes Doris (Jordán Adél) szomszédságában. Egy napon Dorist Felix feljelentése miatt kirakják a lakásából, így „kénytelen” a fiúhoz költözni. Itt indul meg kettejük se veled, se nélküled viszonya, vagy ha úgy tetszik, bagoly és cica játéka. Láthatjuk, ahogy a mágnes két pólusán ülő emberekből előtörnek állatias ösztöneik, és érzelmileg is egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

A látszólag sablonos történetet, melyet magyarul Zöldi Gergely találó fordításában ismerhetünk meg, Bill Manhoff helyzetkomikumokkal teli, így kiváltképp szórakoztató köntösbe foglalta. Vitathatatlan, hogy a darab sikere a karakterekben, s nem a történetben rejlik. A dicséret mindenek előtt Pelsőczy Réka rendezőt illeti, aki ebben a bő másfél órában emészthető, sőt könnyed és humoros formában mutatja be, hogyan nyílik meg Felix, s hogyan komolyodik meg a szórakozott Doris. 

 

Az előadás középső része azt hozta, amit az átlagnéző egy komédiától vár: felhőtlen szórakozás, meghökkenés, sírvaröhögés. A kezdés és a zárás ezzel szemben nem volt teljesen kerek. Az első negyed órában mindkét karakter sok volt, a néző azon gondolkodott, vajon még másfél óráig ez a két „harcos” mit kezd majd egymással. Ugyanakkor valamiben mégis kevés lett az indítás, hiszen nem igazán a személyiségük minden pontján fennálló kontrasztot, vagy a fellobbanó szikrát, sokkal inkább az intelligenciájuk közötti szakadékot éreztem. Az előadás végéhez közeledve egy ponton (Felix háziállat-monológja Dorishoz) az volt az érzésem, hogy a darab többnek akar látszani, mint ami. Mintha mélyebb értelmet vagy mögöttes tartalmat keresett volna a rendező (feleslegesen) egy egyszerű szerelmi történetben. 

 

Forrás: nagyonbalaton.hu

Jordán Adél nekem igazán kellemes meglepetést okozott. Hitelesen alakította, sőt szerethetővé tette a bosszantó fruskát. Egy új színt is vitt a karakterbe, néhány ponton elgondolkodtatott, valóban ennyire butus ez a városi lány, vagy csak szerepet játszik? 

Szabó Kimmel Tamás a tőle megszokott profizmussal játszott. Érzékletes volt karakterfejlődése, sokszínűen festette fel ő is szerepét, azonban nem hozta annyira közel a nézőkhöz Felixet, mint partnere Dorist. Nem kevés, jóval meggyőzőbb alakítása volt már, mind a mozivásznon (pl. A berni követ), mind a színpadon (pl. Hamlet). Néhány jelenetben mintha kizökkent volna Felix fura, elzárt világából. 

  

Lenyűgöző volt Kálmán Eszter díszlete. Egy „dobozba” rendezte be Felix garzonlakását, sőt San Francisco egyik parkját is. A főként fából készült környezet a maga letisztult és egyszerű, ám praktikus és ötletes formáival bámulatosan működött, a rendezőnek és a főszereplőknek abszolút sikerült kihasználni a rendelkezésükre álló teret. 

Doris és Felix egy igazán szerethető párost alkot, akik végül „köpnek a világra”, az elvárásokra, a fizika törvényeire, és „összehozzák” a mágnes két pólusát. Fesztelen mulatság az ő történetük, és habkönnyű szórakozás nullától százéves korig.