Egy hedonista tőzsdecápa élete Scorsese módra - A Wall Street farkasa kritika

Végy egy zseniális rendezőt, tegyél hozzá egy ízben teljesen hozzá passzoló színészzsenit, keverd össze egy hatalmas zsák zöldhasúval, forgasd meg mindezt kokainban, végül szórj rá jó adag fekete humort, tedd be a Jordan Belfort tálba, és máris felszolgálják a gyönyörű lányok. Ez A Wall Street farkasa.

Forrás: www.dailyrecord.co.uk

Hatalmas elvárásokkal, még nagyobb izgalommal, és nem kicsi elfogultsággal ültem be A Wall Street farkasára. Kétszer. Eddig. A film körül felröppent hírek, miszerint mindenki Jack Dawsonáé volt a filmötlet a forgatókönyv alapjául szolgáló könyv elolvasása után, s kvázi rábeszélte mentorát a filmforgatásra, a több évig tartó előkészületek, még inkább felkeltették a jó mozikat kereső közönség, így jómagam figyelmét is.

A páros munkásságának függőjeként élem mindennapjaimat mióta megnéztem a New York bandáit. Minden kollaboráció lenyűgözött, viszont ettől a filmtől én is még többet vártam. Megkaptam. Kétszer. Eddig. Egy mániákus spoilerekkel teletűzdelt kritikája következik.

A mozi háromórás, a néző mégsem unja meg, egy árva percig sem. Talán a film utolsó harmadában már nincs az a pörgés, de még mindig megvan a ritmus. Ez köszönhető annak is, hogy a mozi első kétharmadában érződik, hogy bizony ennek a mesének nem egy kifogástalan happy end lesz a vége. Az addig könnyed, humoros életrajzi film életrajzi drámába vált az FBI nyomozásának komolyra fordulásakor. Már a nyomozás előtt is zseniális érzékkel dob be Scorsese olyan jeleneteket, amik a műértőknek előrevetíthetik a film alaphangulatánál komorabb végkifejletet. Számomra az első ilyen figyelmezetés az a jelenet, mikor a cégvezetés  Belfort irodájában Nicholast, a meleg komornyikot (Jon Spinogatti) vonja kérdőre egy eltűnt pénzösszeg okán. Már-már Tarantino köszön vissza, hisz teljesen váratlanul vérfürdőt rendez az igazságosztag, s szegény háziurat még a felhőkarcolóról is lelógatják. Mindezt igen naturalisztikusan tárják elénk. Az i-re a pontot kétség kívül a Belfort házában zajló jelenet teszi fel, a feleségével való tettlegességig fajuló veszekedés, és a kislánya „elrablása”.

A hangulaton nyomot hagy az furcsa kettősség is, mely segítségével Scorsese kvázi kétarcúként mutatja be Belfortot. Az egyik pillanatban egy humoros, sikeres üzletembert látunk egy csillogó világban, a másik pillanatban pedig egy szánalmas alakot, aki érezhetően a bukás közelében áll. Ezt a fajta kettősséget tökéletesen érzékelteti a country clubban zajló jelenet. Az ember addig még nevet, míg a lépcsőig kivonszolja magát hősünk, aztán azonban az események sokkal inkább szánalmat keltenek bennünk. De említhetem az FBI ügynökök Naomin  - Belfort jachtján - történő látogatását is. 

Forrás: http://michaeljcinema.wordpress.com

  

Leonardo DiCaprio zseniális. Élete alakítása. Egy percig nem szakad ki a szerepből, végig elhisszük neki, hogy ő bizony a minden hájjal megkent Belfort. A személyisége hatalmas ívet jár be a cselekmények során. A naiv, példás házaséletet élő, alázatos pályakeződből először elszánt bróker, majd a pénzvilág pökhendi nőfaló ura lesz. Izzadságcseppek nélkül. Az utolsó jelenettel bezárul a kör. Belfort újrakezdi egy teljesen más pályán. Megvan az a Golden Globe, megvan az Oscar jelölés is, de ilyenkor veri az ember a fejét a falba, hogy miért pont idén kellett Matthew McConaughey-nek egy AIDS-beteg hőst alakítania a filmvásznon? Nem baj Leo, mi szurkolunk!

Ez az a mozi, ahol a mellékszereplők alakításai mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Jonah Hill Oscar-jelölése sem véletlen. Donnie Azoff, az igen hálás mókamester szerepben tündököl bizonyos szempontból Belfort ellenpontjaként és a helyzetkomikumok királyaként. Belfort ellenlábasa, az erkölcs képviselője vitathatatlanul Patrick Denham FBI ügynök (Kyle Chandler), aki élete céljául tűzi ki, hogy elfoghassa Belfortot. A film egyik legszórakoztatóbb jelenete, ahogy a jachton egymásnak feszül a visszafogott, szerény fizetésért dolgozó Denham, és a harsány, extravagáns, pénzben úszó Belfort.

Számomra érthetetlen és méltatlan módon a jó öreg Mad Max (Rob Reiner) karaktere minden ajánlóból, kritikából kimarad. Kérdem én, ki ne szeretné ezt a dühöngő őrültet, aki egyetlen emberként figyelmezeti Belfortot a nagyvilági életmód veszélyeire. Ami tény, hogy a maga sajátos módján. Talán épp ezt szerettük benne. Mark Hanna (Matthew McConaughey) Belfort tanítómestereként magávalragadóan mutatja be, milyen lesz Belfort élete pár éven belül. Szerencsénkre Belfort minden tanácsát megfogadja.

Ez a vulgáris, néhol arcpirító feketekomédia a három óra végére átfordul tanmesévé. Az én fejemben számtalan kérdést hagyva maga után. 

Forrás: http://michaeljcinema.wordpress.com

Jordan Belfort tőzsdecápa. Bezsebelt egy rakás pénzt, volt fantasztikus öt éve, aztán luxusbörtöbe került, miután elárulta a barátait, s ahogy kijött még mindig volt egy rahedli dollárja és hírneve. Kedves Jordan, megérte? Vagy jobb lett volna legális munkát végezni, egy szakadt Forddal járni, és egy külvárosi lakásban élni nyugodt lelkiismerettel?

Patrick Denham FBI ügynök. Több éves hajtóvadászat után egy blama következtében elkapja Belfortot. Semmi sem történik, izzad tovább a metrón a konfetti fizetéséért. Egy az övé: az erkölcsi győzelem. Kedves Patrick, megérte? Vagy jobb lett volna Belforttal szövetkezni, és fényűző életet élni?

Meggyőződésem, hogy a film után a nézők többsége el tudja majd dönteni melyik karakterrel azonosuljon. Ami biztos: pénzért MINDEN eladó, és az emberek meg is veszik.