Nemes Jeles László a Saul fia Oscar-díjával a sajtószobában (Fotók: gettyimages) |
Történelmet írt a 88. Oscar-gálán Nemes Jeles László és a Saul fia – számunkra ennél fontosabb és nagyobb boldogságra okot adó mozzanat nincs is. De természetesen nem csak a Saul fia győzelme határozta meg az idei díjátadót. Leonardo DiCaprio végre Oscar-díjat kapott, egyben a gála legemlékezetesebb köszönőbeszédét mondta el. Tarolt a Mad Max a technikai kategóriákban, de végül a bostoni újságírók örülhettek, hiszen a legjobb film díját némi meglepetésre a Spotlight kapta. Chris Rockra, a gála házigazdájára pedig minden eddiginél nagyobb nyomás nehezedett a Filmakadémiát sújtó rasszizmus vádak árnyékában, de többnyire sikerrel vette az akadályt.
Egymás után másodszor fordult elő idén, hogy a négy színészi kategória összesen 20 Oscar-jelöltje között egyetlen színes bőrű színész sem kapott helyet, amely minden korábbinál nagyobb botrányt és tiltakozáshullámot indított el Amerikában. Ráadásul mélyebben gyökerező probléma ez az aktuális jelöltek listájánál, hiszen rávilágít arra, hogy mennyire fehérek által uralt a filmvilág – nemcsak a színészek és a jó szereplehetőségek, de a szakmai stáb és a döntéshozók terén is. És bár az Akadémia tagsági összetétele, általános preferenciái valójában mindezek sajnálatos, de természetes következményei, így a testület önmagában kevésbé vonható felelősségre, az azonnal fellángoló #OscarsSoWhite (az Oscar nagyon fehér) kampány és távolmaradásukkal tiltakozó fekete filmesek – Will és Jada Pinkett Smith, Spike Lee – meglehetősen kényelmetlen helyzetbe hozták az Akadémiát. A díjátadót ráadásul az tette igazán pikánssá, hogy a jelölések idején már tudni lehetett, a gálát az egyik legnagyobb afroamerikai komikus, Chris Rock fogja vezetni. Sokszoros figyelem hárult tehát Rockra, hogyan fogja a botrányt kezelni.
Nos, mint a nyitó monológból kiderült, Rock azonnal nekirontott a témának, és néhány apróbb kivételtől eltekintve házigazdai tevékenysége nem is szólt másról, mint a feketék mellőzésének legkülönbözőbb irányokból való megközelítéséről. Rock alapvetően ráérzett a helyes útra: poénokkal átszőve, de kendőzetlenül beszélt a hollywoodi fehérdominanciáról, ugyanakkor foglalkozott a mindenben rasszizmust feltételezéssel és a fekete közösség túlzott zártságával is. Összességében némileg feszült és kevésbé ünnepélyes, de egyben szükséges légkört eredményezett mindez: Hollywoodnak lépnie kell, ha nem akarja végérvényesen elveszteni a kapcsolatot a jelen társadalmi realitásával. Egy komoly kritika azonban mindenképp megilleti Rockot: a diverzitás hiánya korántsem csak az afroamerikaiakat érinti, legalább annyira vonatkozik a latino és ázsiai közösségre is, de erről Rock részéről egyetlen szó sem esett.
A 88. Oscar-gála házigazdája, Chris Rock a Dolby Theatre színpadán |
Ami a díjakat illeti, a borítékolható győzelmek mellett születtek meglepetések is szép számmal, néhány emlékezetes és felemelő pillanattal fűszerezve. Itt van mindjárt az idei Oscar legnagyobb figyelemmel kísért kérdése: megkapja-e végre a toronymagas esélyes Leonardo DiCaprio a szobrot a The Revenant (A visszatérő) főszerepéért? Megérte neki az egyre hangosabb, látványosabb alakítások után egy meglepően visszafogott, apróbb rezdülésekre épülő szerepet vállalnia. Nemcsak saját karrierje, de az idei jelölt alakítások tekintetében is rendkívüli teljesítményt jutalmazott az Akadémia. DiCaprio hatalmas ováció és állótaps közepette vette át az Oscart a tavalyi legjobb női főszereplő Julianne Moore-tól, majd az est legösszeszedettebb beszédével köszönetét fejezte ki az alkotótársak felé, végül néhány rendkívül fontos gondolatot osztott meg a klímaváltozásról. DiCaprióról köztudott, hogy szívügye a globális felmelegedés elleni harc, és ki is használta, hogy az Oscar-gála élő közvetítésénél aligha lehetne szélesebb közönséget találni ennek hangsúlyozására.
Leonardo DiCaprio az Oscar-díjjal |
A gála legmeghatóbb pillanatait Ennio Morriconénak köszönhetjük, akinek ugyan van már életműdíja, de hiába a nevéhez fűződő közel 400(!) filmzene, úgymond versenyben ez idáig nem kapott Oscart az olasz zeneszerző legenda. Idén Quentin Tarantino The Hateful Eight (Aljas nyolcas) című filmjének eredeti zenéjéért jelölték a 87 éves mestert, akit ezúttal nem hagyott üres kézzel távozni az Akadémia. Óriási ünnepléssel fogadta a közönség a színpadon Morriconét, aki könnyek közt mondott olaszul köszönetet. Olyan komoly múlttal, címek és díjak egész sorával a háta mögött, a filmkedvelők csodálatát élvezve, amit Morricone elmondhat, meghatódottságát látva érthetjük csak igazán, mekkora elismerést jelent a filmes szakmában az Oscar-díj. Maradandó pillanat volt.
Ennio Morricone Quincy Jonestól vette át a díjat |
George Miller, a Mad Max: Fury Road (Mad Max: A harag útja) veterán ausztrál rendezője számára is biztosan emlékezetes marad a gála, mert bár ő maga rendezőként nem kapta meg a díjat, filmje az est legtöbb, összesen 6 Oscarját zsebelte be. A Mad Max kapta a legjobb vágás, jelmez, díszlet, smink, hangvágás és hangkeverés kategóriában is a szobrot. Előbbi három különösen azért nagy szó, mert a vágást legtöbbször a legjobb film díjára is esélyes alkotás szokta kapni, így mondhatni a legnagyobbak elől happolta el a Mad Max; a jelmez és díszlet kategóriákban pedig leginkább a hagyományosabb, történelmi kreációkat szokta az Akadémia előnyben részesíteni, nem egy őrült poszt-apokaliptikus vízió látványvilágát. A Mad Max csapat ráadásul igazi színfolt volt a szmokingos-estélyis eseményen. A szinte kivétel nélkül már ősz hajú, túlnyomó részt ausztrál díjazottak hamisítatlan "Aussie" lazasággal léptek színpadra: volt ott bőrdzseki, halálfejes medál a nyakban, és még az a bizonyos "f" betűs szó is kicsusszant.
Az év két legnagyobb meglepetése a vizuális effektusok és a férfi mellékszereplő kategóriában született. Előbbiben az Ex Machina, egy alig néhány moziban bemutatott, sci-fi műfajban elenyésző költségvetésű film vitte el az Oscart, holott mindenki a nagyszabású látványprodukciók – a Mad Max és a legújabb Star Wars film – csatájára számított, vagy esetleg a The Revenant győzelmére (az a bizonyos medve, ugyebár). A férfi mellékszereplő kategóriát pedig idén mindenki elkönyvelte Sylvester Stallone életműdíjaként az idős Rocky Balboa megformálásáért a Creed című bokszfilmben. A kései, talán utolsó jelentős alakításnak vélt szerep nem egyszer adott már olyan szentimentális töltetet, amely végül inkább az egész karrier, semmint az adott jelölés elismeréseként hozott díjat. Ugyanakkor legendás színészek, mint például Lauren Bacall vagy Peter O'Toole maradtak szobor nélkül utolsó jelölésük alkalmával is. Stallone végül ez utóbbi helyzetben találta magát, mivel a borítékból – teljesen megérdemelten – Mark Rylance neve került elő, a Bridge of Spies (Kémek hídja) szovjet kémjének megformálásáért.
De voltak egyéb furcsaságok is. Sam Smith győzelme a legjobb betétdal kategóriában önhibáján kívül a gála legkínosabb mozzanatává vált. Történt ugyanis, hogy jelölést kapott a Lady Gaga által írt 'Til It Happens To You (Míg veled esik meg) című dal, amelyet a The Hunting Ground című dokumentumfilmhez írt. A film az amerikai egyetemi campusokon előforduló nemi zaklatás és erőszak témájával foglalkozik, Lady Gaga pedig, aki felvállalta, hogy maga is erőszak áldozata, ennek üzenetét írta meg dalban. Tapasztalt Oscar-nézők előre látják, amikor már egy jelölt bemutatása is magában hordozza, hogy eleve győztesként kezelik a gála szervezői. Lady Gaga dalát nem más, mint az Egyesült Államok alelnöke, Joe Biden konferálta fel. Gaga nagy vehemenciával előadott élő produkciójához több tucatnyi valódi áldozat szolgáltatta a hátteret, akik saját karjukra írt üzeneteket mutattak fel. Szubjektív vélemény kérdése, hogy mindez mennyiben megindító avagy hatásvadász, mindenesetre mire rendeződtek a közönség sorai a produkció ünneplése után, a borítékból nem Gaga, hanem Sam Smith neve került elő, aki a legújabb James Bond film, a Spectre betétdalát írta Writing's On The Wall címmel. Nos, a csalódottságtól meglepetéstől a vendégsereg nagy része még tapsolni sem volt hajlandó tudott, miközben Smith a színpadra vonult átvenni az Oscart. Gaga viszont profin vette az akadályt és mutatta az "örülök, hogy jelöltek" mosolyt.
Történelmi győzelmeket hozott a két legfőbb kategória: a legjobb rendező és film. Alejandro González Iñárritu a tavalyi Birdman után sorozatban másodszor vihette haza az Oscart a legjobb rendezésért. Egyrészt győzelmével egymás után harmadszor kapta mexikói rendező a szobrot – Alfonso Cuarón két éve a Gravity (Gravitáció) című filmjéért vehette át első mexikóiként a díjat. Ráadásul már negyedik éve nem amerikai vagy európai rendező bizonyult legjobbnak, hiszen előttük Ang Lee taiwani direktor győzött a Life of Pi (Pi élete) című filmért. Ez tehát némileg árnyalja az #OscarsSoWhite botrányt, még ha nem is szenteltek neki különösebb figyelmet... Másrészt Iñárritu mindössze a harmadik rendező az Oscar történelmében, aki egymás utáni években megkapta az elismerést. 66(!) évet kell visszalapoznunk a legutóbbi példáért: Joseph L. Mankiewicz 1949-ben (A Letter to Three Wives) és 1950-ben (All About Eve / Mindent Éváról) vitte haza a szobrot. Előtte pedig John Ford kapott Oscart 1940-ben (The Grapes of Wrath / Érik a gyümölcs) és 1941-ben (How Green Was My Valley / Hová lettél, drága völgyünk?) Ehhez a két legendához csatlakozott most Iñárritu. Ezen a ponton meg kell említeni filmjének operatőrét, Emmanuel Lubezkit is, aki még Iñárritunál is nagyobb rekorderré vált: sorozatban harmadszor választották az év legjobb operatőrévé.
Együtt ünnepel Lubezki, DiCaprio és Iñárritu |
A Spotlight is több szempontból írt történelmet. Például az ötvenes évek eleje óta nem volt olyan, hogy a legjobbnak választott film mindössze két Oscar-díjat nyerjen. A Spotlight alkotói ugyanis csak az est legelső és legutolsó díját vehették át, és bár a film további négy kategóriában kapott jelölést, végül ezekben díj nélkül maradt. Ezért is számít meglepetésnek a Spotlight győzelme, hiszen bár a szezon eleji kritikusi szervezetek körében tarolt, a szakmai díjakban aztán rendre alulmaradt a The Revenant és a The Big Short (A nagy dobás) mögött, végül a forgatókönyv kivételével nem is mutatkozott esélye más Oscarra. Bár kétségkívül nagyszerű alkotásról van szó, jogosan fogalmazódhat meg a kérdés: helyénvaló-e, hogy a legjobbnak ítélt filmből részleteiben egyedül a forgatókönyv minősül kiemelkedőnek? Ugyanakkor bármily hihetetlen, a Spotlight az első újságírással foglalkozó film, amely Oscar-díjat tudott nyerni. Ráadásul egy nagyon fontos és aktuális témát boncolgat: a pedofíliát a katolikus egyházon belül, illetve annak intézményes eltussolását. Nagyon ritkán jut el az Oscarig ennyire határozottan "issue-film", azaz közüggyel foglalkozó alkotás.
A színpadon a Spotlight alkotógárdája |
Mi mással is lehetne zárni, mint a hazánkban leginkább várt és legnagyobb örömöt hozó díjjal, a Saul fia Oscarjával a legjobb külföldi film kategóriában? Nemes Jeles László rendezése a Cannes-i Filmfesztiválon elért szenzációs siker óta tényleg ámulatba ejtő kilenc hónapon van túl. Alig múlt el hét, hogy ne a Saul fia újabb elismeréséről számoljon be a sajtó. Végül az Akadémia tagságát is meghódítva lett 34 évvel Szabó István Mephisto című remekműve után Magyarország második Oscar-díjas alkotása. Ráadásul nem lehet eléggé hangsúlyozni, mekkora teljesítmény Nemes Jeles részéről, hogy első filmjével jutott el rögtön az Oscar-díjig – egy olyan filmmel, amelyben merészen új utakon járva, nagyon nehéz és kényes témát ragadott meg, mégis olyan magabiztosan, amelyre valóban az egész filmvilág felfigyelt. Arra példaként pedig elég épp Iñárritu, Cuarón vagy Lee nevét felhozni, hogy a külföldi filmek rendezői előtt is milyen kapuk nyílhatnak meg és milyen csúcsokra juthatnak fel. Mindezek fényében, egy egész ország várakozásaival tetézve, nem is csoda, hogy Nemes Jeles láthatóan megilletődötten mondott köszönetet a gála közönsége előtt, de végül a lehető legszebb, leghelyénvalóbb gondolatot fogalmazta meg: "Az emberiség legsötétebb óráiban is lehet bennünk egy hang, ami segít abban, hogy emberek maradjunk. Ebben reménykedik ez a film."
Nemes Jeles László mond köszönetet |
2016. Oscar-díjasainak teljes listája:
Legjobb eredeti forgatókönyv: Spotlight
Legjobb adaptált forgatókönyv: The Big Short / A nagy dobás
Legjobb női mellékszereplő: Alicia Vikander (The Danish Girl / A dán lány)
Legjobb jelmeztervezés: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja
Legjobb látványtervezés: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja
Legjobb smink: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja
Legjobb operatőr: Emmanuel Lubezki (The Revenant / A visszatérő)
Legjobb vágás: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja
Legjobb hangvágás: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja
Legjobb hangkeverés: Mad Max: Fury Road / Mad Max: A harag útja
Legjobb vizuális effektek: Ex Machina
Legjobb animációs rövidfilm: Bear Story
Legjobb animációs film: Inside Out / Agymanók
Legjobb férfi mellékszereplő: Mark Rylance (Bridge of Spies / Kémek hídja)
Legjobb rövid dokumentumfilm: A Girl in the River
Legjobb dokumentumfilm: Amy
Legjobb rövidfilm: Stutterer
Legjobb idegen nyelvű film: Saul fia (Magyarország)
Legjobb eredeti filmzene: Ennio Morricone (The Hateful Eight / Aljas nyolcas)
Legjobb eredeti betétdal: Sam Smith – Writing’s on the Wall (Spectre)
Legjobb rendező: Alejandro González Iñárritu (The Revenant / A visszatérő)
Legjobb női főszereplő: Brie Larson (Room / A szoba)
Legjobb férfi főszereplő: Leonardo DiCaprio (The Revenant / A visszatérő)
Legjobb film: Spotlight
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése