Márciusban jelent meg a Szabó Balázs Bandája legújabb, Élet
elvitelre című lemeze, melynek bemutató koncertje május 16-án, pénteken volt az
A38 hajón. Vagyis lett volna, ha nem fogynak el olyan gyorsan a jegyek, hogy a
hivatalos bemutató előtti csütörtökre betettek egy elő-, pót- és ráadás
koncertet. Így rögtön két – abszolút megérdemelten – telt házas bemutatóval
nyitott a banda. Mi a pénteki koncerten jártunk és mondhatom - bánhatja, aki
lemaradt.
Őszintén bevallom, nem olyan rég ragadta magával szívemet
Szabó Balázs és az ő bandája, ám úgy megfogták, hogy azóta nem is eresztik. Mint sok
mindenkit, engem is a Bájoló talált meg először, ami épp elég volt ahhoz, hogy
mikor megjelent az Élet elvitelre, rögtön egy ültő helyben hallgattam végig a Hétköznapitól kezdve az Adjon Isten, rózsámig. Az már kérdés sem
volt, hogy a lemezbemutatón ott a helyem. Ám amit ott kaptam, arra tényleg nem
számítottam.
Igazi örömzene. Ezzel a két szóval tudom legjobban jellemezni az estét. Sok koncerten voltam már, odavagyok az élő zenéért, de azt az energiát, odaadást és alázatot, azt a magával ragadó zeneszeretetet, amit Szabó Balázsékon láttam, sehol máshol nem tapasztaltam még. Nem véletlenül írok többes számban, hisz hiába Balázs neve alatt fut a banda, tökéletesen egyet alkotnak ők öten: Szabó Balázs (ének, gitár, hegedű, kaval), Ölveti Mátyás (cselló, ének), Harangozó Sebestyén (gitár, ének), Acsády Soma (basszusgitár) és Ferencz László (dob). Öten, akik erre az estére kiegészültek még Grecsó Krisztiánnal, Julie Rensszel, az Accord Quartettel, Molnár Péterrel és Fekete Márton Kispumával – így adva együtt nekünk Szabó Balázs Bandáját. Az estét természetesen Balázs vitte frappáns felkonfjaival, a közönségéhez intézett kedves kiszólásaival, de az egységet mi sem mutatja jobban, mint az a látható szeretet és tisztelet, ahogy egymáshoz fordultak, és egymás alá játszottak. Az embernek meg leesett az álla, hogy mennyi tehetséget láthat egy színpadon olyan élvezettel zenélni, hogy kedvünk támadt volna felpattanni hozzájuk, hogy elhúzzák a nótánkat.
Amit persze enélkül is megtettek. A koncertet tökéletesen jellemzi, hogy nem tudnám kiemelni az est fénypontját – ugyanis annyi volt: ugyanolyan lelkesedéssel fogadta a közönség a lemez húzódalát adó Hétköznapiban közreműködő Julie Rens megjelenését, mint amekkora átéléssel énekelte az egy Szabó Balázs és bandája koncertről sem hiányozható Bájolót, és egy emberként, teljes átéléssel üvöltötte, hogy „én már nem, én már nem..”. Lemezbemutató lévén felhangzott az összes dal az Élet elvitelre lemezről, de nem maradtak ki olyan korábbi közönségsikerek sem, mint a Zaj vagy az Utazásaim.
Kép forrása: Marton Nagy Photo www.facebook.com/martonnphoto |
Igazi örömzene. Ezzel a két szóval tudom legjobban jellemezni az estét. Sok koncerten voltam már, odavagyok az élő zenéért, de azt az energiát, odaadást és alázatot, azt a magával ragadó zeneszeretetet, amit Szabó Balázsékon láttam, sehol máshol nem tapasztaltam még. Nem véletlenül írok többes számban, hisz hiába Balázs neve alatt fut a banda, tökéletesen egyet alkotnak ők öten: Szabó Balázs (ének, gitár, hegedű, kaval), Ölveti Mátyás (cselló, ének), Harangozó Sebestyén (gitár, ének), Acsády Soma (basszusgitár) és Ferencz László (dob). Öten, akik erre az estére kiegészültek még Grecsó Krisztiánnal, Julie Rensszel, az Accord Quartettel, Molnár Péterrel és Fekete Márton Kispumával – így adva együtt nekünk Szabó Balázs Bandáját. Az estét természetesen Balázs vitte frappáns felkonfjaival, a közönségéhez intézett kedves kiszólásaival, de az egységet mi sem mutatja jobban, mint az a látható szeretet és tisztelet, ahogy egymáshoz fordultak, és egymás alá játszottak. Az embernek meg leesett az álla, hogy mennyi tehetséget láthat egy színpadon olyan élvezettel zenélni, hogy kedvünk támadt volna felpattanni hozzájuk, hogy elhúzzák a nótánkat.
Kép forrása: Marton Nagy Photo www.facebook.com/martonnphoto |
Amit persze enélkül is megtettek. A koncertet tökéletesen jellemzi, hogy nem tudnám kiemelni az est fénypontját – ugyanis annyi volt: ugyanolyan lelkesedéssel fogadta a közönség a lemez húzódalát adó Hétköznapiban közreműködő Julie Rens megjelenését, mint amekkora átéléssel énekelte az egy Szabó Balázs és bandája koncertről sem hiányozható Bájolót, és egy emberként, teljes átéléssel üvöltötte, hogy „én már nem, én már nem..”. Lemezbemutató lévén felhangzott az összes dal az Élet elvitelre lemezről, de nem maradtak ki olyan korábbi közönségsikerek sem, mint a Zaj vagy az Utazásaim.
Ami számomra – a fantasztikus zene és hangulat mellett –
igazán különlegessé tette az estét az az volt, ahogyan Balázsék a közönséghez
fordultak. Őszintén érződött, mennyire örülnek és mennyire hálásak, hogy
teltház előtt játszanak (sőt mi több, nemcsak érződött, hiszen nem egyszer
köszönték meg a közönségnek az estét – nem giccsesen, hanem szívből jövően).
Őszinte meglepetést és boldogságot láttam mindannyiuk szemében, mikor egy
emberként énekelte velük mindenki a kedvenc dalokat. És ők minden pillanatban
meghálálták a közönségnek a szeretetet. Sokszor
felkapcsolták ránk a lámpát, így adva meg a lehetőséget a bandának, hogy ne
csak látszódjanak, de lássanak is – főleg ilyenkor azt az érzést teremtve, hogy
ők kicsit mindannyiunk barátai, akik összegyűltek örömzenélni nekünk egy (két) estét. Ahogy közösségi oldalukon írták – ez az este
valóban nem csak egy koncert volt, hanem egy hatalmas, véget nem érő ölelés.
Aki nem hiszi, járjon utána! A koncertről tévéfelvétel
készült, így meg lehet majd nézni, mennyire vagyok elfogult. Én
hiszem, hogy Szabó Balázsék azok, akiket mindenkinek látni kell. És átélni. Élőben.
Igazi gyógyír a léleknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése