1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által elfogadott határozat alapján e napon van a SZÍNHÁZI VILÁGNAP. A Nemzetközi Színházi Intézet 1975. évi kongresszusa úgy határozott, hogy 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntsék e napot. A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kultúra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. Ezen a napon köszöntik a színészeket.
 |
| Forrás: www.walesonline.co.uk/ |
A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) minden évben a színházi világ egy jelentős személyiségét kéri fel, hogy fogalmazza meg üzenetét a színház művészei és a közönség számára. Legelőször Jean Cocteau szövege hangzott el több mint húsz ország színpadain.
Az idei színházi világnapon, március 27-én Brett Bailey dél-afrikai drámaíró, díszlettervező, rendező üzenetét olvassák fel a színházakban az előadások előtt. Az 1967-ben született művész a hagyományos dramaturgiát szétrobbantó darabjaiban, előadásaiban a posztkoloniális világ kérdéseit feszegeti. Üzenetében arról ír, hogy ebben az egyenlőtlen világban, amelyben a legfőbb hatalom birtokosai arról akarnak meggyőzni minket, hogy létezik egyetlen nemzet, egyetlen faj, egyetlen nem, egyetlen szexuális preferencia, egyetlen vallás, egyetlen ideológia, egyetlen kultúra, amely felsőbbrendű az összes többinél, védhető-e az a gondolat, mely szerint a művészetek és a politika szétválasztható?
 |
| Forrás: www.flickr.com/ |
"Ahol emberi közösség van, ott megjelenik az Előadás elfojthatatlan Szelleme.
Kis falvakban a fák tövében, a nagyvárosok rafinált színpadán, az iskola előcsarnokában, mezőn, templomban; nyomortelepen, köztéren, szabadidő központban és belvárosi alagsorban gyűlnek össze az emberek, hogy elmerüljenek abban a tiszavirág életű színházi világban, amelyet teljes létünkkel, lélegzetünkkel és hangunkkal teremtünk meg, hogy kifejezzük emberi mivoltunk bonyolultságát, sokféleségét, sebezhetőségét.
Összegyűlünk, hogy sírjunk és emlékezzünk, nevessünk és elmerengjünk, hogy tanuljunk, állítsunk és elképzeljünk valamit. Hogy elgyönyörködjünk a technikai tudáson, hogy megjelenítsük az Isteneket. Hogy visszafojtott lélegzettel figyeljük, azt, hogy mindannyian mennyire nyitottak vagyunk a szépre, az együttérzésre és a szörnyűségre. Hogy feltöltődjünk és erősebbek legyünk. Hogy ünnepeljük a különböző kultúrák gazdagságát és szertefoszlassuk a bennünket elválasztó határokat.
Ahol emberi közösség van, ott megjelenik az Előadás elfojthatatlan Szelleme. Az előadás közösségből születik, és különböző hagyományok maszkjait és jelmezeit ölti magára. Az előadás felhasználja a nyelvet, a ritmust, a gesztusokat, és megtisztítja az utat közöttünk.
Mi művészek, akik ezzel az ősi Szellemmel dolgozunk, arra ítéltettünk, hogy szívünkön, gondolatainkon és testünkön átszűrve feltárjuk a valóságot a maga mindennapiságában és fénylő titokzatosságában.
Egy olyan korban, amelyben sok millió ember a túlélésért küzd, elnyomó rendszerektől és a kizsákmányoló kapitalizmustól szenved, menekül a konfliktusok és a nehézségek elől, egy olyan korban, amelyben magánéletünket behálózzák a titkosszolgálatok, és tolakodó kormányok cenzúrázzák minden szavunkat; egy olyan korban, amelyben erdőket irtanak ki, fajokat végeznek ki, és óceánokat szennyeznek: mi az, amiről beszélnünk kell?
Ebben az egyenlőtlen világban, amelyben a legfőbb hatalom birtokosai arról akarnak meggyőzni minket, hogy létezik egyetlen nemzet, egyetlen faj, egyetlen nem, egyetlen szexuális preferencia, egyetlen vallás, egyetlen ideológia, egyetlen kultúra, amely felsőbbrendű az összes többinél, védhető-e az a gondolat, mely szerint a művészetek és a politika szétválasztható?
Mi, az arénák és színpadok művészei, vajon alávetjük-e magunkat a piac kilúgozott igényeinek, vagy élünk a hatalmunkkal, megnyitjuk az emberek szívét és gondolkodását, magunk köré gyűjtjük és lelkesítjük, elvarázsoljuk, megvilágosítjuk őket, és a reményre, az őszinte együttműködésre épülő világot teremtünk?"
(Forrás: ITI Magyar Központ)
Kis falvakban a fák tövében, a nagyvárosok rafinált színpadán, az iskola előcsarnokában, mezőn, templomban; nyomortelepen, köztéren, szabadidő központban és belvárosi alagsorban gyűlnek össze az emberek, hogy elmerüljenek abban a tiszavirág életű színházi világban, amelyet teljes létünkkel, lélegzetünkkel és hangunkkal teremtünk meg, hogy kifejezzük emberi mivoltunk bonyolultságát, sokféleségét, sebezhetőségét.
Összegyűlünk, hogy sírjunk és emlékezzünk, nevessünk és elmerengjünk, hogy tanuljunk, állítsunk és elképzeljünk valamit. Hogy elgyönyörködjünk a technikai tudáson, hogy megjelenítsük az Isteneket. Hogy visszafojtott lélegzettel figyeljük, azt, hogy mindannyian mennyire nyitottak vagyunk a szépre, az együttérzésre és a szörnyűségre. Hogy feltöltődjünk és erősebbek legyünk. Hogy ünnepeljük a különböző kultúrák gazdagságát és szertefoszlassuk a bennünket elválasztó határokat.
Ahol emberi közösség van, ott megjelenik az Előadás elfojthatatlan Szelleme. Az előadás közösségből születik, és különböző hagyományok maszkjait és jelmezeit ölti magára. Az előadás felhasználja a nyelvet, a ritmust, a gesztusokat, és megtisztítja az utat közöttünk.
Mi művészek, akik ezzel az ősi Szellemmel dolgozunk, arra ítéltettünk, hogy szívünkön, gondolatainkon és testünkön átszűrve feltárjuk a valóságot a maga mindennapiságában és fénylő titokzatosságában.
Egy olyan korban, amelyben sok millió ember a túlélésért küzd, elnyomó rendszerektől és a kizsákmányoló kapitalizmustól szenved, menekül a konfliktusok és a nehézségek elől, egy olyan korban, amelyben magánéletünket behálózzák a titkosszolgálatok, és tolakodó kormányok cenzúrázzák minden szavunkat; egy olyan korban, amelyben erdőket irtanak ki, fajokat végeznek ki, és óceánokat szennyeznek: mi az, amiről beszélnünk kell?
Ebben az egyenlőtlen világban, amelyben a legfőbb hatalom birtokosai arról akarnak meggyőzni minket, hogy létezik egyetlen nemzet, egyetlen faj, egyetlen nem, egyetlen szexuális preferencia, egyetlen vallás, egyetlen ideológia, egyetlen kultúra, amely felsőbbrendű az összes többinél, védhető-e az a gondolat, mely szerint a művészetek és a politika szétválasztható?
Mi, az arénák és színpadok művészei, vajon alávetjük-e magunkat a piac kilúgozott igényeinek, vagy élünk a hatalmunkkal, megnyitjuk az emberek szívét és gondolkodását, magunk köré gyűjtjük és lelkesítjük, elvarázsoljuk, megvilágosítjuk őket, és a reményre, az őszinte együttműködésre épülő világot teremtünk?"
(Forrás: ITI Magyar Központ)
Brett Bailey üzenetét saját előadásában az alábbi videóban tekinthetitek meg:
Az idén a MASZK Országos Színészegyesület a Szegedi Nemzeti Színházban tartja színházi világnapi gáláját, amelyet már 14. éve rendeznek meg a világnapon. A jótékonysági gálaest bevételéből a rászoruló, idős színészeket támogatják. Az idei gálán főként a három tagozatú szegedi színház művészei szerepelnek, házigazdaként pedig Király Levente, a nemzet színésze lép színpadra.
A gálaesten szakmai díjakat is átadnak, köztük a Gobbi Hilda-életműdíjat, a pályakezdőknek odaítélhető Soós Imre-díjakat, a Vámos László-, a Kállai Ferenc- és a Hevesi Sándor-díjat, valamint a Szabadtéri Színházak Szövetségének Amfiteátrum-díját.
/Forrás: MTI/
Az idei évben különleges meglepetéssel készül a Színházi Világnapra a Katona József Színház: az elmúlt napokban a társulat tagjai több tucat olyan animgifet készítettek (olyan GIF kiterjesztésű kép, amely nem állókép, hanem mozgó képi információt hordoz -szerk), melyekkel nem csak a színház rajongói színesíthetik kiválóan üzeneteiket, kommentjeiket, internetes kommunikációjukat, hanem az internetezők szélesebb rétege is. Ha nehéz egy-egy érzelmet, reakciót szavakba önteni, Nagy Ervin, Pálmai Anna, Kulka János, Ónodi Eszter és a többiek egy pillanat alatt megoldják.
A gifek az alábbi linkre kattintva már most elérhetők és szabadon felhasználhatók:
www.gifszinhaz.hu
Ha pedig valamilyen érzelem, szituáció, reakció vagy izgalmas arckifejezés kimaradt volna a közel száz animgif közül, a nézők kérései alapján pótolják azokat. Facebook-oldalukon lehet majd kérni konkrét helyzetet, a társulat tagjai pedig a Színházi Világnapon leforgatják a legérdekesebb ötleteket.
Az idei évben különleges meglepetéssel készül a Színházi Világnapra a Katona József Színház: az elmúlt napokban a társulat tagjai több tucat olyan animgifet készítettek (olyan GIF kiterjesztésű kép, amely nem állókép, hanem mozgó képi információt hordoz -szerk), melyekkel nem csak a színház rajongói színesíthetik kiválóan üzeneteiket, kommentjeiket, internetes kommunikációjukat, hanem az internetezők szélesebb rétege is. Ha nehéz egy-egy érzelmet, reakciót szavakba önteni, Nagy Ervin, Pálmai Anna, Kulka János, Ónodi Eszter és a többiek egy pillanat alatt megoldják.
 |
| Forrás: www.gifszinhaz.hu |
www.gifszinhaz.hu
Ha pedig valamilyen érzelem, szituáció, reakció vagy izgalmas arckifejezés kimaradt volna a közel száz animgif közül, a nézők kérései alapján pótolják azokat. Facebook-oldalukon lehet majd kérni konkrét helyzetet, a társulat tagjai pedig a Színházi Világnapon leforgatják a legérdekesebb ötleteket.
Ezen felül a nap további programjairól a 7óra7 oldalán is találhattok információt, az alábbi linken:
http://7ora7.hu/hirek/programok-a-szinhaz-vilagnapjan
http://7ora7.hu/hirek/programok-a-szinhaz-vilagnapjan
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése