Február 28-án mutatta be a Soproni Petőfi Színház Neil Simon, Marvin Hamlisch és Carole Bayer Sager romantikus musicaljét Zene, New York, Szerelem címmel. Az elragadó humorú, édes-bús szerelmi történet két szerepében a magyar musicaljátszás két oszlopos tagja, Feke Pál és Vágó Bernadett veszi le a lábáról a közönséget.
Neil Simon nevét nem kell bemutatni a magyar közönségnek, hiszen a népszerű amerikai drámaíró számos művét állították színpadra hazánkban az elmúlt évtizedekben. Hamisítatlan Neil Simon-darab a Zene, New York, Szerelem is – sok humorral, némi drámával, sziporkázó párbeszédekkel és remek karakterekkel. Ez esetben azonban nagyszerű zenével is kiegészülve, ugyanis a Zene, New York Szerelem Marvin Hamlisch legendás zeneszerző és Carole Bayer Sager dalszövegíró közös musicalje, és kettejük "se vele, se nélküle" kapcsolatát dolgozza fel. They're Playing Our Song címmel mutatták be a Broadway-n 1979-ben, azóta több adaptációja született Magyarországon is: a Madách Színház nagy sikerrel játszotta Édeskettes hármasban címmel, de a mostani előadás rendezője, Szurdi Miklós is színpadra állította már Kapj el! címmel.
Lehet-e együtt dolgozni és együtt élni? – teszi fel az előadás az örök érvényű kérdést. Munkakapcsolatból kialakuló szerelem áll a történet középpontjában. Vernon Gersch befutott zeneszerző. Elegáns new yorki lakásának polcán Oscar-szobor, falát Grammy-díjak fotói díszítik, ablakaiból Manhattan csodálatos látképe tárul elé. Ő azonban csak a fejében épp születő dallamra koncentrál zongorája fölé görnyedve. Életét fenekestől forgatja fel Sonia Walsk, a tehetséges, feltörekvő szövegíró. Szétszórt, szenvedélyes személyiségével veszi le a lábáról és egyben kergeti az őrületbe Vernont az előző kapcsolatától elszakadni képtelen lány. Szórakoztató párkapcsolati keresztrejtvény bontakozik ki ellentétekről, meg nem értésről, elfogadásról, egymás iránti tiszteletről.
Az előadás olyannyira Vernonról és Soniáról szól, hogy kettejük "belső énjeit" görög drámák kórusa mintájára megjelenítő három-három táncost leszámítva más szereplő nem is lép színpadra. A bizonyos harmadik fél, Leon is csak a folyamatosan megcsörrenő telefon révén van jelen. Hogy a néző mégis élvezettel, pillanatnyi üresjárat nélkül követi végig történetüket több mint két és fél órán át, köszönhető egyrészt Neil Simon humorral átszőtt, a helyzetkomikumokban is "életszagú" szövegkönyvének – Galambos Attila remek fordításában – másrészt a Vernont és Soniát életre keltő színészeknek, Feke Pálnak és Vágó Bernadettnek. Feke Pál magának való, kissé kényszeres viselkedésű, szellemes beszólásait hibátlan időzítéssel szóró Vernonja és Vágó Bernadett kaotikus, bűbájosan naiv Soniája külön-külön is megnyerő karakterek, de igazán ellenállhatatlanná a színészek közötti kémia teszi őket. A komikus és drámai jelenetekben egyaránt tökéletes köztük az összhang, amitől igazán őszintévé, emberközelivé válik Vernon és Sonia története.
 |
| Vágó Bernadett és Feke Pál a bemutatón (Forrás: soproniszinhaz.hu) |
Érdekes módon maga a zene mellékszerepet tölt be a darabban, ami dicséretes alázatról és mértéktartásról árulkodik a történetet ihlető szerzőpáros részéről. Az előadás ugyanis jelentős részben prózai jelenetekből áll. Néhány emlékezetes dalt természetesen így is hallhatunk, amelyek közül kiemelkedik az előadás legelső dala "Kapj el!" címmel, valamint a darab zenei csúcspontját adó "Hiszek a szerelemben" című ballada. Megkérdőjelezhető viszont a táncos betétek létjogosultsága. Túl nagy kontrasztban állnak az egyébként visszafogott, Vernon és Sonia kapcsolatának megannyi árnyalatát középpontba helyező előadás stílusával. Inkább tűnnek erőltetett musicales show-elemnek, mint tréfás kikacsintásnak a műfaj felé. Bár kétségkívül bájosan önironikus színfolt, ahogy Feke Pál felvállalja tánctudás terén mutatkozó hiányosságait.
Kétszereplős darab lévén érezhetően külön figyelem hárult az előadás tempójára, így folyamatos használatban van a forgószínpad, de a manapság oly népszerű tüll függöny is, amely vetítéssel kiegészítve lehetőséget ad a háttérben történő gyors váltásokra. Khell Csörsz díszleteit és Fekete Monika jelmezeit egyaránt a karakterközpontúság, mintsem az extravagáns látványra való törekvés határozza meg. Vernon rendezett, tágas, személyes tárgyaktól szinte mentes nappalija szöges ellentétben áll Sonia katasztrófa sújtotta övezetként aposztrofálható, túlzsúfolt garzonjával. Vernon még otthon is ingben és zakóban ül zongorája előtt, míg Sonia öltözetét Broadway előadások jelmeztárából szerzett ruhák harsány kavalkádja alkotja. Külön említést érdemel még az igényes – már a színház előterében megalapozott – világítás és a hibátlan hangosítás. Ez utóbbi sajnos különösen nem jellemző a hazai musicaljátszásra.
Igényesen szórakoztató, mosolyt csalogató, picit talán a néző elé is tükröt tartó előadás lett tehát a Zene, New York, Szerelem, amelyért mindenképp érdemes Sopron határain túlról is meglátogatni a Petőfi Színházat, vagy legalább abban reménykedni, hogy az ország más teátrumaiba is el fog jutni a produkció. Méltán lehet büszke a végeredményre a színház és az alkotói gárda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése