Jó szándékú gengszterek L.A.-ben

Forrás:  http://collider.com

Már hónapok óta vártam, hogy végre megnézhessem a Gengszterosztag című Ruben Fleischer (Zombieland) filmet, hiszen olyan kedvenc színészeimet tömöríti magába, mint Emma Stone, Sean Penn, Ryan Gosling, vagy Josh Brolin. Habár egyre negatívabb hangokat hallottam a film kijövetele után, úgy döntöttem, nyitott elmével és szívvel ülök be a moziba. 

Be kell valljam, nem vagyok nagy gengszterfilm szakértő. Legutóbb Johnny Depp Közellenségek c. filmjét láttam, ami ugyan tetszett, mégsem tett elhivatott rajongóvá. A 40-es évek Amerikájának vadnyugati jellege, a ruhák, hajak, stílus ugyan bejön, de mégsem ez tett kíváncsivá a Gengszterosztag kapcsán. Láttam egy egészen erős trailert az elvetemült Sean Pennel Mickey Cohen szerepében, egy formálódó rendőrosztagot, ami Los Angeles korrupt valóságával megy szembe, és nem utolsó sorban kedvenc on-screen párosomat, Ryan Goslingot és Emma Stone-t (Őrült, dilis, szerelem), amint egymással évődnek egy bárban. Persze mindez a sztárparádé akár elég is lehetne, hogy elvigyen egy filmet a hátán, a néző mégis a katarzisért ül  be a moziba, a jó párbeszédekért, a csavaros forgatókönyvért, a szép cinematográfiáért, amit a Gengszterosztagban néhol sikerült megvalósítani, néhol nem.

Mickey Cohen (Penn) egy bunyósból lett maffiavezér, aki a megalomániás őrültek minden tulajdonságával rendelkezik: neki nem elég Los Angeles irányítása, az egész nyugati partot magának akarja. Természetesen ő felügyeli az összes drogügyletet, lányokat futtat, és persze lefizeti a rendőrséget tokkal, vonóval. És ha ez még nem lenne elég, a kissé céltalan, de annál szexisebb Grace Faraday (Stone) is vele fut. Hogy a lány miért jár a maffiavezérrel, azt nem tudni, mindenesetre megkéri Jerry Wooters őrmesterst (Gosling), hogy vigye el a füstös bárok és törvénytelen üzletek világából. Ezen kívül itt van még nekünk az ír bunyós, háborús veterán John O'Mara (Josh Brolin), aki mit sem törődve terhes felesége (Mireille Enos) özvegyként való lehetséges jövőbeni sorsával, hősként szabadít ki egy elrabolt, naiv lányt Cohen embereinek karmaiból, majd később öngyilkos küldetést vállal Parker rendőrfőnök (Nick Nolte) kérésére, hogy megtisztítsa a mocsoktól Los Angeles utcáit.

Forrás: http://jrforasteros.com

A zsarukból álló osztagban megtalálhatóak lesznek a tipikus figurák: biztoskezű lövész, hírszerzési szakértő, a gyenge térdű kezdő, a szépfiú, és persze az elhivatott főnök Brolin személyében. A Gengszterosztag mégsem sablonos, mert a Cohen birodalmát megtépázni akaró zsaruk nem tökéletesek. Ellentétben az akcióhősökkel, akik az összes golyót elkerülik, akik mindenhonnan megmenekülnek, ők szépen belebuknak legelső küldetésükbe, sőt, még önmagukon is élcelődnek. A börtönből való kiszabadulás jelenete nagyon viccesre sikerült, emberivé téve ezáltal a partizánná váló rendőrök figuráit. Azt viszont sejthetjük, hogy végül pár figura el fog hullani, hiszen nem lehet megúszni több tucat akciót anélkül, hogy pár lövés azért ne érné hőseinket. A drámaiságot is fokozni kell, bár azt jól csinálja a film, hogy csak a történet vége felé jutunk el a veszteségekhez, és azt sem lehet tudni, végül ki nem ússza meg szárazon: O'Mara őrmester, a felesége, Connie, Conway Keelers (Giovanni Ribisi), a technikai zseni, vagy Max Kennard (Robert Patrick), a csapat vén rókája.

Habár elég sok akciót látunk a Cohen-birodalom ellen, mégis két kisfiúhoz kötődnek a film legérzelmesebb jelenetei. Gosling figurája ugyanis mindaddig nem csatlakozik a gengszterosztaghoz, amíg a szeme előtt nem lövik le egy géppuskatűzben az ártatlan cipőpucoló kölyköt. Gosling ekkor könnyes szemmel szorítja magához a fiú testét, és látjuk rajta az elszántságot, hogy rendben, ennek itt véget kell vetni. A másik jelenet a csapat egyik tagjának árván maradt gyermekéhez fűződik. Ő juttatja eszünkbe, hogy nem csak rendőrök harcolnak ebben a háborúban, ahogyan a többiben sem, hanem apák, fiúk, szeretők, testvérek. A jó ügy érdekében esnek áldozatul fiatal életek, akik apjuk nélkül már nem fognak ugyanolyan szeretetben és biztonságban felnőni, ahogyan azidáig tették. 

A karakterekről összességében elmondható, hogy nem lettek teljes mélységükben ábrázolva. Paradox módon az O'Mara feleségét játszó Mireille Enos (The Killing sorozat) jellemébe nyerünk egyedül bepillantást, aki gyönyörűen bemutatja, milyen egy katona- és rendőrfeleség élete. Emlékeztetnie kell férjét, hogy neki és a gyermekének szüksége van rá, mégis segít a férfinak a munkájában kiválasztani csapatát. Amikor szükség van rá, akkor elhagyja a várost, szeretettel, mégis lemondással tekint férjére. Josh Brolin karaktere nem ismeri a félelmet, kissé olyan, mintha lelkileg a háborúban ragadt volna. Csak arra tud gondolni, hogy milyen lesz ez a város, ha Cohen uralkodik felette és ő nem tesz ellene semmit. Ezzel együtt karakteres figura, aki a végén még egy kis man-to-man bunyótól sem riad vissza a volt bajnok Cohennel. Kedvenc párosom most sem okoz csalódást, de azt el kell mondanunk, hogy sokkal kevesebb szerep jut itt nekik, mint például az Őrült, dilis, szerelemben. Stone nem tudja csillogtatni komikai vénáját, Gosling "cocky", azaz fickós figurája sem olyan sokszínű, mint eddig. Van azonban egy jó kis jelenetük, ugyanis Gosling nem rest Cohen házában megcsókolni Cohen barátnőjét, amikor poloskázásra mennek a vezér "erődjébe".  Gyanítom, ha több teret kapnak, akkor jobban ki tudják bontakoztatni tehetségüket, így marad Stone klasszikus szépsége és Gosling férfias kisugárzása (meg néhol furcsán vékony hangja...). Nick Nolte abszolút jól hozza a város felszabadításáért küzdő rendőrfőnököt, ellenben Sean Penn Mickey Cohenje helyenként túl sok, túl harsány, kevésbé életszerű figura. 

Összességében a Gengszterosztag lendületes film, vannak sziporkázó jelenetei és magával ragadó akciói, a drámai mélység és az igazán vérbeli "gengszterség" azonban hiányzik belőle. Jókora potenciált hagytak kárba veszni, amikor nem bíztak több játékot a nagyszerű színészekre, valamint a történetből is többet ki lehetett volna hozni. Ennek ellenére nem bánom, hogy megnéztem, hiszen nem csalódtam, csupán kicsivel többet vártam, de ez megesik.