Izgalmas évadkezdés a Csiky Gergely Színházban

A Csiky Gergely Színház új évada színes programokkal és egy szívhez szóló családi előadással vette kezdetét Kaposváron. Kicsik és nagyok egyaránt megtalálhatták a hozzájuk közel álló témákat, legyen szó a felolvasó színházról, vagy a szeptember 15-én bemutatásra kerülő A Két Lotti című gyerek darabról.

Rendhagyó klasszikus Kaposváron

György Rózsa Sándor

A Jézus Krisztus Szupersztár azon klasszikus musicalek egyike, amely hazánkban is számtalan feldolgozást megélt már. A téma kétségtelenül magában hordozza a lehetőségek széles választékát attól függően, ki hogyan értelmezi, gondolja újra a bibliai eseményeket. A Győri Nemzeti Színház decemberi bemutatója után ezúttal a Kaposvári Csiky Gergely Színház tűzte műsorára a musicalt. A rendező, Bozsik Yvette nagyszerű művészeket hívott produkciója élére. Jézus szerepében György Rózsa Sándor és Sándor Péter lép színpadra, Júdást Bakos-Kiss Gábor és Varga Lajos alakítják, míg Mária Magdolnát Tompos Kátya és a kaposvári társulatból Nyári Szilvia kelti életre. 

Meddig elég a hírnév? - Kritika egy londoni Hamlet előadásról

Forrás: Barbican Theater

Kétségtelenül a 2015-ös év egyik legjobban várt színházi előadása volt Londonban a Hamlet, Benedict Cumberbatch főszereplésével. A világsajtó napokig foglalkozott a ténnyel, hogy rekordot döntöttek a jegyeladások, majd a bemutatót követően is éjszakákat töltöttek a rajongók a Barbican Theaternél, hogy a félretett napijegyeket megszerezhessék. Naivitás lenne feltételezni, hogy mindez csupán annak köszönhető, hogy Shakespeare hazájában mutatják be ismét méltán híres drámáját. Mindenki tisztában volt vele, hogy a Sherlock című BBC sorozattal híressé vált brit színész, Cumberbatch vonzotta be az embereket a színházba és keltett tömeghisztériát világszerte rajongói között. De vajon mennyire elég a húzónév egy jó előadáshoz? Tényleg érdemes a napi betevőt is meghaladó jegyárakat kifizetni, csak, hogy láthassuk élőben "Sherlock Holmest" Hamletet játszani?

Egy kapcsolat ötven árnyalata – Zene, New York, Szerelem a soproni színházban

Február 28-án mutatta be a Soproni Petőfi Színház Neil Simon, Marvin Hamlisch és Carole Bayer Sager romantikus musicaljét Zene, New York, Szerelem címmel. Az elragadó humorú, édes-bús szerelmi történet két szerepében a magyar musicaljátszás két oszlopos tagja, Feke Pál és Vágó Bernadett veszi le a lábáról a közönséget.

Hová tűntél, Apa?

Hámori Gabriella és Lukáts Andor - Forrás: www.orlaiprodukcio.hu

A Happy Ending után ismét egy komoly, sokakat érintő, a közbeszédben mégis kevés hangsúlyt kapó témához nyúlt az Orlai Produkció: ezúttal egy Alzheimer-kórban szenvedő férfi, André történetét láthatjuk a Belvárosi Színházban. Florian Zeller tragikus bohózata nem könnyű esti szórakozás. A dráma mellé fér ugyan némi kacagás, de nem a szívből jövő, sokkal inkább az abszurd helyzet képtelenségét nehezen feldolgozó fajtából. Lukáts Andor sokszínű, magával ragadó alakításában a beteg szemszögéből élhetjük át, milyen is az, amikor sosem tudjuk, mi a valóság, és kik a körülöttünk élő emberek. 

Az Alzheimer-kór az érintett szellemi és fizikai képességeire egyaránt kiterjedő, a teljes személyiséget megsemmisítő betegség. Nem szabad összetéveszteni az időskori elbutulással, az ugyanis teljesen természetes egy bizonyos kor felett. Az Alzheimer alattomosan kezdődik, hiszen csak elfelejtünk apróbb dolgokat, nem jutnak eszünkbe nevek, esetleg helyszínek. Kivel nem történt már ilyen? Fiatalokkal is megesik. Azonban ez a kór nem áll meg itt, a beteg lassan elszakad a valóságtól, nem ismeri fel a rokonait, nem képes megérteni, amit körülötte beszélnek, nem tud mondatokat formálni. Az élettani hatásait tekintve a mozgása koordinálatlanná válik, nem tud aludni, ingerült lesz, sokszor agresszív. Az Alzheimer-kór tehát a családtagokra is hatalmas terhet ró, hiszen nem csak a szerettünk testének betegségét kell elviselnünk és megértenünk, de a pszichéje is teljesen meg fog változni. Végig kell néznünk, ahogy szeretett nagymamánk, nagypapánk, édesanyánk, vagy mint a jelen esetben, édesapánk egy teljesen más személyiséggé válik.

Állati komédia a Belváros(i)ból

Egy kora nyári estén egy kellemes naphoz passzoló komédia reményében gyűlt össze a Belvárosi Színházban a tömeg a Bagoly és Cica budapesti sajtópremierjére. Meg is kaptuk, amit szerettünk volna, többnyire. Bagoly és Cica kritika következik. 

Forrás: orlaiprodukcio.hu

Felix (Szabó Kimmel Tamás), a kissé zaklatott, gátlásos, magának való fiatal író egy bérházban él a könnyűvérű, nyitott és cserfes Doris (Jordán Adél) szomszédságában. Egy napon Dorist Felix feljelentése miatt kirakják a lakásából, így „kénytelen” a fiúhoz költözni. Itt indul meg kettejük se veled, se nélküled viszonya, vagy ha úgy tetszik, bagoly és cica játéka. Láthatjuk, ahogy a mágnes két pólusán ülő emberekből előtörnek állatias ösztöneik, és érzelmileg is egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Egy hedonista tőzsdecápa élete Scorsese módra - A Wall Street farkasa kritika

Végy egy zseniális rendezőt, tegyél hozzá egy ízben teljesen hozzá passzoló színészzsenit, keverd össze egy hatalmas zsák zöldhasúval, forgasd meg mindezt kokainban, végül szórj rá jó adag fekete humort, tedd be a Jordan Belfort tálba, és máris felszolgálják a gyönyörű lányok. Ez A Wall Street farkasa.

Forrás: www.dailyrecord.co.uk

Hatalmas elvárásokkal, még nagyobb izgalommal, és nem kicsi elfogultsággal ültem be A Wall Street farkasára. Kétszer. Eddig. A film körül felröppent hírek, miszerint mindenki Jack Dawsonáé volt a filmötlet a forgatókönyv alapjául szolgáló könyv elolvasása után, s kvázi rábeszélte mentorát a filmforgatásra, a több évig tartó előkészületek, még inkább felkeltették a jó mozikat kereső közönség, így jómagam figyelmét is.

A páros munkásságának függőjeként élem mindennapjaimat mióta megnéztem a New York bandáit. Minden kollaboráció lenyűgözött, viszont ettől a filmtől én is még többet vártam. Megkaptam. Kétszer. Eddig. Egy mániákus spoilerekkel teletűzdelt kritikája következik.

Gyilkos vagy áldozat? - Kritika a Vörös című előadásról

Vörös. Brestyánszky Boros Rozália darabjának nem véletlenül tisztán egy szó adja a címét: a vörös a vér színe, a dübörgő vérfolyamé, a szenvedélyé, érzékiségé, vagy épp a szenvedésé, az emlékezetünkbe vésődő fájdalomé. Az 1942-es, Horthy által engedélyezett újvidéki razzia következményeképp megtörténő 1944-es megtorlást, a jugoszláv kommunista partizánok által a magyarok tömeges kivégzését bemutató darab azonban nem foglal állást, nem mondja meg, a magyar vagy a szerb-e a rosszabb, jobb. Itt csupán erőszak van, bűnösök és ártatlanok, hatalom és elnyomottak, de annak minden univerzális, súlyos szimbolikájával együtt. 

Kalmár Zsuzsa és Kovács Lehel a Vörös című előadásban

Macbeth elvérzett a manchesteri színpadon

Forrás: www.downtownindependent.com

Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy hazájában élvezze Shakespeare műveit, főleg olyan neves brit színművészek tolmácsolásában, mint Alex Kingston, Kenneth Branagh, vagy John Shrapnel. Ebben segített ki minket a National Theater Live program, amely a brit színházak számos előadását profi minőségben rögzítve eljuttatja a világ különböző mozijaiba, így a mi szerény kis országunkba is, méghozzá a budapesti Uránia Filmszínház gyönyörű dísztermébe.

Megérteni az István, a királyt - Jubileumi előadás Szegeden

Amikor tavaly novemberben jegyet vásároltam az Alföldi Róbert nevével fémjelzett István, a királyra, már tudtam, hogy 2013. augusztus 17-én egy színdarabot fogok látni a Szegedi Szabadtéri Játékok legendás deszkáin. Hogy ez miért fontos? Pontosan azért, mert az István, a királyt nem szokás színdarabként kezelni. Az István, a király rockopera, ismert dalok sora, történelmi tablókép, vagy épp nemzeti jelkép, de semmiképpen sem színdarab. Volt eddig. Alföldi a darabot nem dalok láncolataként kezelte, sokkal inkább nekiállt, és értelmezte a szöveget, azt, hogy milyen jelenetekből tevődik össze ez a mindenki által ismert, vagy ismerni vélt mű. Úgy gondolom, hogy 2013-ban Magyarországon erre szükség van. Mélyen magunkba kell néznünk és átgondolni, miért tart ott az ország, ahol. Egy mű attól kortárs, hogy gondolkodásra késztet. István, a király kritika.

Sarolt: Udvaros Dorottya, István: Feke Pál

Kőműves Kelemen balladája a RaM Colosseumban

Örömmel jelentjük, hogy blogunk partnereként üdvözölheti a Viva la Musical! weboldalt, mely honlap cikkeiből, interjúiból nálunk is olvashattok majd néhányat. Elsőként a nemrégiben Alföldi Róbert rendezésében, Stohl András főszereplésével bemutatott Kőműves Kelemen rockballada szemléletes kritikáját hoztuk el nektek. 

The Audience: Audiencián Helen Mirrennél – Kritika | Review

Bemutató: 2013. február 15. Gielgud Theatre, London
 

(**English language review below**)

2005 őszén járunk. Egy Londonhoz közeli filmstúdióban épp felvétel zajlik. A kamerák előtt Helen Mirren kimért eleganciával nyújtja a kezét, amelyre Martin Sheen az udvari protokollal ellentétben nemcsak ráhajol, hanem meg is csókolja. A kéz visszahúzódik, az arc alig észrevehetően megrándul. Ikonikus jelenet bontakozik ki II. Erzsébet angol királynő és miniszterelnöke, Tony Blair között. A kamerák árnyékában meghúzódó forgatókönyvíró gondolataiban pedig körvonalazódik egy színdarab.
 

The Audience (Gielgud Theatre): Helen Mirren II. Erzsébet szerepében
(Forrás: independent.co.uk)

The Cripple of Inishmaan – Kritika | Review

Bemutató: 2013. június 8. Noel Coward Theatre, London

(**English language review below**)

Martin McDonagh-t forgatókönyvei tették világszerte ismertté, köztük is elsősorban az Erőszakik című filmé (In Bruges), amely a két Bruges-be száműzött bérgyilkos politikailag korrektnek nem éppen nevezhető stílusú kalandjait követi nyomon lónyugtatót szedő törpével, nemdohányzó kanadaiakkal, kövér turistákkal és építészetkedvelő alvilági vezetővel. McDonagh azonban először drámaíróként tűnt fel. The Cripple of Inishmaan című, 1997-ben bemutatott fekete komédiáját mindössze 26 évesen írta. A darabot a Radnóti Színház 10 éven keresztül játszotta A kripli címmel.

Daniel Radcliffe (Billy Claven) a The Cripple of Inishmaan főszerepében
(Forrás: independent.co.uk)

Az ír származású McDonagh műveit sajátos stílus köti össze – legyen szó színpadi műről vagy mozifilmről – amelyet leginkább a kegyetlen humor jellemez. Szereplői körülményei gyakran drámaiak, de annyira találó, humorral átszőtt jellemkritikával, hogy a néző előbb hatalmasakat nevet, majd rögtön elszégyelli magát. A The Cripple of Inishmaan ékes példa erre.

Jó szándékú gengszterek L.A.-ben

Forrás:  http://collider.com

Már hónapok óta vártam, hogy végre megnézhessem a Gengszterosztag című Ruben Fleischer (Zombieland) filmet, hiszen olyan kedvenc színészeimet tömöríti magába, mint Emma Stone, Sean Penn, Ryan Gosling, vagy Josh Brolin. Habár egyre negatívabb hangokat hallottam a film kijövetele után, úgy döntöttem, nyitott elmével és szívvel ülök be a moziba. 

Be kell valljam, nem vagyok nagy gengszterfilm szakértő. Legutóbb Johnny Depp Közellenségek c. filmjét láttam, ami ugyan tetszett, mégsem tett elhivatott rajongóvá. A 40-es évek Amerikájának vadnyugati jellege, a ruhák, hajak, stílus ugyan bejön, de mégsem ez tett kíváncsivá a Gengszterosztag kapcsán. Láttam egy egészen erős trailert az elvetemült Sean Pennel Mickey Cohen szerepében, egy formálódó rendőrosztagot, ami Los Angeles korrupt valóságával megy szembe, és nem utolsó sorban kedvenc on-screen párosomat, Ryan Goslingot és Emma Stone-t (Őrült, dilis, szerelem), amint egymással évődnek egy bárban. Persze mindez a sztárparádé akár elég is lehetne, hogy elvigyen egy filmet a hátán, a néző mégis a katarzisért ül  be a moziba, a jó párbeszédekért, a csavaros forgatókönyvért, a szép cinematográfiáért, amit a Gengszterosztagban néhol sikerült megvalósítani, néhol nem.

Lóverseny a színházban - Anna Karenina kritika

Forrás: http://www.annakareninamovie.co.uk/

Anna Karenina történetét sokan és sokféleképp feldolgozták már. Joe Wright Hollywood nagyágyúival, Keira Knightley-val, Jude Law-val és Aaron Taylor-Johnsonnal felszerelkezve kívánt ismét egy réteget hozzáadni Tolsztoj klasszikusához, de azt kell, hogy mondjuk, inkább elvett belőle. 

A legfrissebb Anna Karenina adaptációt az a Joe Wright jegyzi, aki többek között a Büszkeség és Balítélettel (2005) és a Vágy és vezekléssel (2007) már bizonyította, hogy ért a kosztümös drámák rendezéséhez. Ahogyan az említett művekben, úgy az Anna Kareninában is az angolok üdvöskéjére, Keira Knightley-ra bízta az erős akaratú, szenvedélyes főhős szerepét. Sokan azzal vádolták Knightley-t, hogy nem elég kifinomult Elizabeth Bennettet alakított a 2005-ös Jane Austen klasszikusban, Anna Karenina eljátszásához pedig túl fiatalnak találták. Knightley azonban teszi a dolgát, jól hozza a józan esze és az érzelmei között vergődő Annát, a film mégsem működik.