Hová tűntél, Apa?

Hámori Gabriella és Lukáts Andor - Forrás: www.orlaiprodukcio.hu

A Happy Ending után ismét egy komoly, sokakat érintő, a közbeszédben mégis kevés hangsúlyt kapó témához nyúlt az Orlai Produkció: ezúttal egy Alzheimer-kórban szenvedő férfi, André történetét láthatjuk a Belvárosi Színházban. Florian Zeller tragikus bohózata nem könnyű esti szórakozás. A dráma mellé fér ugyan némi kacagás, de nem a szívből jövő, sokkal inkább az abszurd helyzet képtelenségét nehezen feldolgozó fajtából. Lukáts Andor sokszínű, magával ragadó alakításában a beteg szemszögéből élhetjük át, milyen is az, amikor sosem tudjuk, mi a valóság, és kik a körülöttünk élő emberek. 

Az Alzheimer-kór az érintett szellemi és fizikai képességeire egyaránt kiterjedő, a teljes személyiséget megsemmisítő betegség. Nem szabad összetéveszteni az időskori elbutulással, az ugyanis teljesen természetes egy bizonyos kor felett. Az Alzheimer alattomosan kezdődik, hiszen csak elfelejtünk apróbb dolgokat, nem jutnak eszünkbe nevek, esetleg helyszínek. Kivel nem történt már ilyen? Fiatalokkal is megesik. Azonban ez a kór nem áll meg itt, a beteg lassan elszakad a valóságtól, nem ismeri fel a rokonait, nem képes megérteni, amit körülötte beszélnek, nem tud mondatokat formálni. Az élettani hatásait tekintve a mozgása koordinálatlanná válik, nem tud aludni, ingerült lesz, sokszor agresszív. Az Alzheimer-kór tehát a családtagokra is hatalmas terhet ró, hiszen nem csak a szerettünk testének betegségét kell elviselnünk és megértenünk, de a pszichéje is teljesen meg fog változni. Végig kell néznünk, ahogy szeretett nagymamánk, nagypapánk, édesanyánk, vagy mint a jelen esetben, édesapánk egy teljesen más személyiséggé válik.

Mi, kívülálló nézők, igazából egyik fél helyzetét sem ismerjük. Fogalmunk sincs, mi játszódhat le a kórral küzdő beteg elméjében. Igazából ők sem tudják, hiszen egy idő után betegségtudatuk is megszűnik. Florian Zeller művének főszereplője, André is ilyen. Nem érti, miért akarnak róla gondoskodni. Miért járkálnak a lakásába. A betegségből kifolyó ingerültség és agresszivitás összefonódik az értetlenséggel, hiszen fogalma sincs, mi játszódik le körülötte. De a lány, Anne helyzetét sem ismerjük, hiszen nem élünk együtt nap mint nap egy Alzheimer-kórban szenvedő emberrel. Őt sem értjük, hogyan lehet az egyik pillanatban lelkes, aztán levert, aztán ismét lelkes. Vagy csak André időérzékelése játszik velünk?

A Gáspár Ildikó rendezte darab pár óra erejéig beránt minket ebbe a furcsa, szövevényes életbe, ahol főképp André szemszögéből próbáljuk követni az eseményeket. A helyszín mintha mindig ugyanaz a szoba lenne, de eltűnnek belőle bútorok, tárgyak kerülnek máshová, egy-egy személynek pedig változik a megjelenése, változik az arca. Mintha egy lidércnyomással telített hullámvasúton ülnénk. Persze így is csak elképzelni tudjuk, mit élhet át egy Alzheimer-kórban szenvedő beteg. 

Lukáts Andor - Forrás: www.orlaiprodukcio.hu

Az előadás gerincét egyértelműen Lukáts Andor érett, összetett játéka adja. Amennyire André elveszett az életében, úgy mi is össze vagyunk zavarodva, egyedül Lukáts Andor az, aki végig magabiztosan fogja a kezünket. Ha nem is értjük, miért látunk árnyakat a szoba függönyén, miért néz ki úgy az új gondozónő (Bohoczki Sára), mint André színre soha nem lépő lánya, vagy Anne éppen kibe szerelmes és ki a férje (Makranczi Zalán vagy Molnár Gusztáv). André ugyanezt érzi, és ez megnyugtató. Vagy mi érezzük ugyanazt, mint André? Mindkettő érvényes. 

Lukáts Andor alakításában megjelenik a meg nem értett, flegma felnőtt, az elveszett gyermek, a kapaszkodóul történéseket kitaláló, önmagának mesélő beteg, a tiszta pillanataiban szégyenkező öregember. Végig stabil, magával ragadó alakítást nyújt. Szinte úgy érezzük, hogy a többi szereplő csak statisztál az ő kibontakozásához. A lányát alakító Hámori Gabriella nem képes olyan súllyal jelen lenni az előadásban, mint Lukáts, Lázár Kati, Bohoczki Sára, Makranczi Zalán és Molnár Gusztáv pedig csak epizódszerepekben látható. 

Az Apa nem egy könnyen emészthető vagy követhető darab. De talán nem is ez a célja. Egy olyan földi pokolban járunk, ahol egyszerre érezzük át a beteg elveszettségét, és látjuk a család küzdelmét a sokszor komikus helyzetekbe keveredő öregúrral. Zeller és Gáspár sem ítélkezik, hiszen André állapotáért nem ő a hibás, ahogyan lánya, Anne sem. Ők csak küzdeni próbálnak egy olyan kórral, melyre jelenleg nincs orvosság.

SZÍNLAP

SZEREPLŐK: 
Lukáts Andor - André 
Hámori Gabriella - Anne, a lánya 
Makranczi Zalán - Pierre 
Bohoczki Sára - Laura
Molnár Gusztáv - Férfi 
Lázár Kati - Nő 

STÁB:
Fordító - Gáspár Ildikó/ Mikó Csaba 
Díszlet, jelmez - Izsák Lili, Kálmán Eszter 
Videó - Juhász András 
Zene - Kákonyi Árpád 
Mozgás - Jaross-Giorgi Viktória 
Világításterv - Kehi Richárd 
Plakát - Csáfordi László 
Súgó - Kis-Kádi Judit 
Rendező munkatársa - Skrabán Judit 
Rendező - Gáspár Ildikó 
Producer - Orlai Tibor