A komédia, ami jóval több, mint aminek látszik– A folyón túl Itália ajánló

Október elején mutatták be Znamenák István rendezésében a Belvárosi Színházban Joe Dipietro A folyón túl Itália című komédiáját. A darab hat, igen karakteres szereplő útján a helyzetkomikumok gazdag használata mellett, a generációk közti különbségek köntösébe bújtatva veti fel korunk, és főként a fiatalabb korosztály meghatározó problémáját - a boldogság soha nem múló hajszolását.

forrás: www.facebook.com - Orlai Produkciós Iroda; fotó: Takács Attila 

A történet szerint Nick (Szabó Kimmel Tamás) egy független, fiatal, sikeres marketingszakember, aki családjából utolsóként nagyszüleivel (Lázár Kati, Lukáts Andor, Szabó Éva, Benedek Miklós) egy városban él. Az imádott unoka nagy döntés előtt áll. Ha elfogadja a munkahelyén felkínált előléptetést, új életet kezdhet, változtathat – de mindezt egy másik városban, távol az őt rajongva szerető nagyszüleitől. A meglehetősen vehemens olasz-amerikai család idősebb tagjai döbbenten veszik tudomásul a hírt. A család egységének megtartása érdekében az egyedülálló Nicket egy vasárnapi ebéd során össze akarják boronálni Caitlinnel (Cseh Judit), az ír ápolónővel, azért, hogy a fiút maradásra bírják. Tervük viszont nem éppen úgy sül el, ahogy azt szerették volna…

Amphitryon, avagy egy újabb isteni színjáték

Az egyszerű vonások rejtik a legnagyobb bonyodalmakat. A díszlet, a jelmezek, a kellékek, minden a minimalizmust tükrözi, mégis a játék, a szöveg, a színészek valós emberi drámákat jelenítenek meg, helyenként különc humorba burkolva.

Az ember általában fennkölt érzésekkel indul meg a Nemzeti Színházba előadást nézni. Bennem legalábbis van ilyen. Aztán valahogy mindig úgy távozom, hogy a pátosziság átalakul egy rendkívül erős tanulsággá. Minden előadás tanít. Van, amelyik megmutatja a helyes utat, van, amelyik egyszerűen az ember képébe vágja, hogy mit csinál rosszul, és akad, amelyik bennünk hagyja a motoszkáló érzést, hogy valami nem stimmel. Az Amphitryonról nehéz meghatározni, hogy melyik. Egy erősebb hatalom játékáról és esendőségéről szól. Arról, hogy az istenek is valahol csak emberek, pusztán istenien játsszák ezt a kemény meccset, amit mi életnek hívunk.