 |
| Hámori Gabriella és Lukáts Andor - Forrás: www.orlaiprodukcio.hu |
A Happy Ending után ismét egy komoly, sokakat érintő, a közbeszédben mégis kevés hangsúlyt kapó témához nyúlt az Orlai Produkció: ezúttal egy Alzheimer-kórban szenvedő férfi, André történetét láthatjuk a Belvárosi Színházban. Florian Zeller tragikus bohózata nem könnyű esti szórakozás. A dráma mellé fér ugyan némi kacagás, de nem a szívből jövő, sokkal inkább az abszurd helyzet képtelenségét nehezen feldolgozó fajtából. Lukáts Andor sokszínű, magával ragadó alakításában a beteg szemszögéből élhetjük át, milyen is az, amikor sosem tudjuk, mi a valóság, és kik a körülöttünk élő emberek.
Az Alzheimer-kór az érintett szellemi és fizikai képességeire egyaránt kiterjedő, a teljes személyiséget megsemmisítő betegség. Nem szabad összetéveszteni az időskori elbutulással, az ugyanis teljesen természetes egy bizonyos kor felett. Az Alzheimer alattomosan kezdődik, hiszen csak elfelejtünk apróbb dolgokat, nem jutnak eszünkbe nevek, esetleg helyszínek. Kivel nem történt már ilyen? Fiatalokkal is megesik. Azonban ez a kór nem áll meg itt, a beteg lassan elszakad a valóságtól, nem ismeri fel a rokonait, nem képes megérteni, amit körülötte beszélnek, nem tud mondatokat formálni. Az élettani hatásait tekintve a mozgása koordinálatlanná válik, nem tud aludni, ingerült lesz, sokszor agresszív. Az Alzheimer-kór tehát a családtagokra is hatalmas terhet ró, hiszen nem csak a szerettünk testének betegségét kell elviselnünk és megértenünk, de a pszichéje is teljesen meg fog változni. Végig kell néznünk, ahogy szeretett nagymamánk, nagypapánk, édesanyánk, vagy mint a jelen esetben, édesapánk egy teljesen más személyiséggé válik.
