 |
| Radnay Csilla Forrás:www.orlaiprodukcio.hu |
Hair. Generációk őriznek emlékképeket, egy-egy dallamot, arcot vagy benyomást az 1979-es, Milos Forman által rendezett világhírű musicalfilmből, vagy az eredeti, 1968-ban a Broadwayn bemutatott rock musicalről. Az Orlai Produkció idén bátor vállalkozásba fogott, hiszen a Belvárosi Színház intim terében egy egészen különleges hangulatú előadást állított ki Mohácsi János rendezésében.
Aquarius. Hippik. Szabadság. Háború. Drogok. Zene. Vietnám. Szerelem. I Got Life. Hare Krisna. Áldozatok. Kivonulás a társadalomból. - Csak egy pár gondolat, ami először eszembe jutott, amikor meghallottam, hogy ismét színpadra állítják a Hairt. Természetesen kívülről tudom a legtöbb dal szövegét, számtalanszor láttam a filmet, ezzel ellentétben egyetlen egyszer sem sikerült színházban megnéznem magát a musicalt. Rendkívül örültem tehát a lehetőségnek, hogy első találkozásom az eredeti művel (Szövegkönyv és dalszövegek: James Rado és Gerome Ragni, Zene: Galt Macdermot) a Belvárosi Színházban történik majd meg. Nehezen tudtam ugyanis elképzelni, hogyan lehet a film hatalmas teret bejáró jeleneteit egy aprócska színpadon ugyanakkora energiával kivitelezni.
A nézőtérre beérve Khell Zsolt díszlete az első, ami megragad. Az amerikai zászló csillagai mindenütt, hajléktalanok melegedőhelyét idéző fémtartályok, kukák a földön. Távolabb nem is lehetnénk Forman filmjének nyitójelenetétől, a zöldben táncoló, virágba borult hippikomunna képétől. A fiatal színészek színes, neon jelmezekben vannak ugyan, de sehol egy hosszú hajú férfi. Minden más. Szabó Kimmel Tamás laza, nemtörődöm Bergerként nyitja az előadást, a közönséggel kommunikál. semmi illúzió. Itt vagyunk, a mostban. Közlik velünk, hogy itt nem lesz vígan a napsütésben elénekelt Let The Sun Shine In sem. A lehető legtöbb módon eltávolítja magát az előadás attól, ami a fejünkben létezik a Hairről.
Azonban ez csak az első fázis. Elhitetik velünk, hogy egy kívülről szemlélt, mondhatni szenvtelen előadást látunk majd, amibe néhol egy kis magyar valóság is csurran-cseppen. A színészek azon mulatoznak, kinek mi lesz a sorsa a darab végére, vagy éppen ki játsszon afroamerikait. A történet előrehaladtával azonban lassan eggyé válnak a szemtelen előadók az általuk játszott karakterekkel, ez a határvonal viszont olyannyira vékony, hogy teljesen észrevétlenül kúszik a bőrünk alá a dráma, alattomosan, mélyről támad.
 |
| Szabó Kimmel Tamás és Mátyássy Bence Forrás: www.orlaiprodukcio.hu |
Radnay Csilla kezdi az előadást az Aquariusszal, majd számomra az előadás vezércsillagaként ő is fejezi be. Sheilája sokoldalú, érzékeny alakítás, mégis olyan drámai őserő sugárzik belőle, amivel eléri, hogy a darab csúcspontján csakis az ő könnyes tekintetére szegeződjön minden szem. Az élőzene egyébként is rengeteget ad a darab dinamikájához, Csilla énektudása pedig egy olyan biztos pont, amire végig számíthatnak a kollégák és a nézők is.
A két férfi főszereplő, Claude és Berger sorsa itt merőben máshogy alakul, mint az általam ismert filmben. Mondhatni sokkal realistább, hiszen amerre végig halad a sorsuk, amilyen a személyiségük, olyan befejezés jut nekik osztályrészül. Szabó Kimmel Tamás rendelkezik azzal a karizmával, ami a szemtelen Berger megformálásához szükséges. Tökéletes ellenpontja Mátyássy Bence Claude-ja, akiben ötvöződnek az útkereső hippi, és a tradicionális értékrendet követő mintapolgár tulajdonságai. Lovas Rozi látszólag hűvös és könnyűvérű Jeanie-je néha talán túl harsánynak tűnhet, de szerencsére a fiatal színésznő azt is meg tudja mutatni, hogy mit kompenzál a vérlázító viselkedéssel.
Az előadás nagy fegyvere a mozgás, az élőzene, az ének, a tánc és a látvány szerves egysége. Bodor Johanna koreográfiáit lelkesen, precízen hozza a társulat, külön kiemelném a hordókon előadott ütőhangszeres performanszt, amiben profikat megszégyenítő ügyességgel és energiával adja ki magából minden fájdalmát és frusztrációját a new york-i komunna.
Mivel nagyon a felszínről indulunk, mondhatni karakteren kívülről, ezért nehéz dolguk van a színészeknek, hiszen úgy kell felépíteni a drámai ívet, és végül katarzist hozni a nézőnek, hogy maga a néző szinte ne is tudjon róla. Ennek a "trükknek" a gördülékeny kivitelezésén talán még van mit csiszolni, ezzel együtt egy egészen friss, elgondolkodtató, mégis megható élményt nyújt a Belvárosi Színház modern Hair előadása.
(Az írás a 2015. június 22-i sajtópremier megtekintése után készült.)
A Hair színlapja - Orlai Produkció
Interjúnk Radnay Csillával
Mivel nagyon a felszínről indulunk, mondhatni karakteren kívülről, ezért nehéz dolguk van a színészeknek, hiszen úgy kell felépíteni a drámai ívet, és végül katarzist hozni a nézőnek, hogy maga a néző szinte ne is tudjon róla. Ennek a "trükknek" a gördülékeny kivitelezésén talán még van mit csiszolni, ezzel együtt egy egészen friss, elgondolkodtató, mégis megható élményt nyújt a Belvárosi Színház modern Hair előadása.
 |
| Forrás: www.orlaiprodukcio.hu |
(Az írás a 2015. június 22-i sajtópremier megtekintése után készült.)
A Hair színlapja - Orlai Produkció
Interjúnk Radnay Csillával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése