Vörös. Brestyánszky Boros Rozália darabjának nem véletlenül tisztán egy szó adja a címét: a vörös a vér színe, a dübörgő vérfolyamé, a szenvedélyé, érzékiségé, vagy épp a szenvedésé, az emlékezetünkbe vésődő fájdalomé. Az 1942-es, Horthy által engedélyezett újvidéki razzia következményeképp megtörténő 1944-es megtorlást, a jugoszláv kommunista partizánok által a magyarok tömeges kivégzését bemutató darab azonban nem foglal állást, nem mondja meg, a magyar vagy a szerb-e a rosszabb, jobb. Itt csupán erőszak van, bűnösök és ártatlanok, hatalom és elnyomottak, de annak minden univerzális, súlyos szimbolikájával együtt.
 |
| Kalmár Zsuzsa és Kovács Lehel a Vörös című előadásban |
