Szabadnak lenni a végsőkig - Happy Ending ajánló

Nyári bemutatója után immár a Belvárosi Színházban is megtekinthető Anat Gov, izraeli dráma- és forgatókönyvíró prózai revüje, a Happy Ending. A darab főszereplői olyan, a rák különböző stádiumaiban lévő nők, akik mindannyian más módon közelítik meg betegségüket, és az azzal járó új élethelyzetet. Hernádi Judit fergetegesen alakítja a sorsát elfogadni nem akaró színésznő, Talia Roth szerepét, de Hegyi Barbara, Margitai Ági, Bánfalvi Eszter és Fekete Ernő is brillírozik ebben a sokszor groteszk előadásban. 

A Happy Ending nem egy könnyen emészthető, egy estés darab, amit megnézünk, jót nevetünk vagy sírunk, majd szépen elfelejtünk. Az életnek egy olyan esszenciális, mégis tabunak számító témájával foglalkozik, amellyel előbb vagy utóbb mindenki szemben találja magát. Maga az írónő, Anat Gov is végigjárta azt az utat, amit művében bemutat. Öt és fél évig küzdött ő maga is a rákkal, de nem volt hajlandó feladni az életet, ehelyett inkább kiélvezte azt, és közben olyan nagyszerű darabokat írt meg, mint például a Happy Ending. Férje, Gidi Gov számára a mű magát a feleségét, Anatot jelenti, aki miután megtudta a szörnyű hírt, nem kesergett, hanem megpróbálta dokumentálni, mi történik vele, hogyan éli meg a betegségét. Anat ma már nincs köztünk, műve azonban érzékeny betekintést nyújt a halálos betegséggel küzdők dilemmáiba.

Szívvel, lélekkel, Weörestől - Mennyekbe vágtató prolibusz ajánló

Egy végtelenbe vágtató ritmikus gondolatmenet, aminek nincs meghatározott eleje vagy vége, mégis elindul és tart valahová. Fekete Ernő Weöres Sándor gyűjteménye is vendége volt az idei Ördögkatlan Fesztiválnak. A fesztiválozók jóval kezdés előtt már sorban álltak a palkonyai faluház ajtajában, hogy megtekinthessék a Katona József Színház művészének vendégjátékát.

Gyilkos vagy áldozat? - Kritika a Vörös című előadásról

Vörös. Brestyánszky Boros Rozália darabjának nem véletlenül tisztán egy szó adja a címét: a vörös a vér színe, a dübörgő vérfolyamé, a szenvedélyé, érzékiségé, vagy épp a szenvedésé, az emlékezetünkbe vésődő fájdalomé. Az 1942-es, Horthy által engedélyezett újvidéki razzia következményeképp megtörténő 1944-es megtorlást, a jugoszláv kommunista partizánok által a magyarok tömeges kivégzését bemutató darab azonban nem foglal állást, nem mondja meg, a magyar vagy a szerb-e a rosszabb, jobb. Itt csupán erőszak van, bűnösök és ártatlanok, hatalom és elnyomottak, de annak minden univerzális, súlyos szimbolikájával együtt. 

Kalmár Zsuzsa és Kovács Lehel a Vörös című előadásban

Római vakáció Szentendrén

Bizonyára senkinek sem kell bemutatnunk az Audrey Hepburn és Gregory Peck főszereplésével készült, 1953-as kultikus filmet, a Római vakációt, mely elindította az Anna hercegnő szerepét játszó bájosan filigrán színésznőt a világhírhez vezető úton. A filmes világ díjak tömkelegével jutalmazta az akkori gyakorlattól eltérően teljes egészében Rómában forgatott filmet, melyben az örök város harmadik főszereplőként végigkíséri főhőseink útját. Idén nyáron Szentendre veszi át Róma szerepét, hiszen az Orlai Produkció gondozásában, a Szentendrei Teátrumban elevenedik meg a szabadlelkű hercegnő és a hírhajhász újságíró története, ezúttal Tenki Rékával és Fekete Ernővel a címszerepben.

"Nekem a színház az otthon." - Interjú Fekete Ernővel

Fekete Ernő neve sokak számára a szinkron világából lehet ismerős, hiszen pályája során olyan kiváló színészeknek kölcsönözte a hangját, mint Robert Downey Jr., Christian Bale, Javier Bardem, Gerard Butler vagy Joaquin Phoenix. A Katona József Színház közönsége azonban egy másik oldaláról ismerheti a Jászai Mari-díjas művészt: Fekete Ernő tizennyolc éve a színház társulatának elismert tagja. Szerepeit felsorolni is hosszú lenne. Játszott többek között Csehov, Shakespeare, Victor Hugo, Ibsen, Dosztojevszkij, Spiró György és Weöres Sándor darabban, vendégszerepelt a Vígszínházban, a Radnótiban, a Bárkában és a Nemzeti Színházban. Láthattuk a Sorstalanságban, a 2006-os Lorában, hallhattuk hangoskönyveken, rádiójátékokban. Rendkívül gazdag szakmai pályájáról, első szinkronos botladozásairól, megvalósult álmairól, művészi működéséről beszélgettünk Fekete Ernővel. * Mélyinterjú *

Mindig az ostobák vannak többségben...

Talán valahol ezt a tanulságot vonhatjuk le a Katona József Színházban bemutatott Ibsen mű, A nép ellensége kapcsán. De vajon kik az okosak? Az emberek küzdenek a jóért, az igazságért, aztán a barátokról mindig kiderül, hogy csak a maguk jólétét keresik, a végső győzelem pedig mindig a hatalomé lesz. Nem túl pozitív, ám annál reálisabb világképet mutat be a nézőknek ez a darab.

Annak idején Pécsett is láthattam ezt az előadást, ahol ehhez hasonlóan nagy hatást gyakorolt rám, bár azt hiszem valahol fel kellett nőni hozzá. Nem tudnám megmondani, hogy az akkori általános világszemlélet volt más, vagy pusztán nem láthattam annyira bele a mindennapok nehézségeibe, de amikor most a "katonásokat" néztem, elképesztően aktuálisnak éreztem minden mondatot.