Pásztor Tibor azon fiatal színészek egyike, aki bár nagy tehetséggel és
különleges érzékenységgel van megáldva a színház felé, mégsem sokan ismerik
Magyarországon. A Bárka Színházzal "hajózik" immár tíz éve, ám valódi
álma mégis más irányba tart...
Miért pont a színház?
Véletlen. Abszolút nem gondoltam arra, hogy színész leszek, vagy egyáltalán
színházzal akarok foglalkozni. Sportoló akartam lenni. Testnevelés tagozatos gimnáziumba
felvételiztem az általános iskola után és minden csak a foci körül forgott. Jól
is ment, második évben már a Győri ETO-ban rúgtam a bőrt, pillanatok alatt
lépkedtem föl a ranglétrán. Aztán valahogy egyre közelebb került hozzám ez a
színházas dolog. Koleszos voltam 4 évig és rengeteget jártunk a Győri
Nemzetibe, és akkor, ott valahogy megtetszett.
Gimi talán harmadik évében volt, hogy a tanárnőm elém tett egy
újsághirdetést, amiben az állt, hogy a Budapesti Shakespeare Színművészeti
Akadémia felvételt hirdet. Gondolkoztam rajta egy darabig, aztán úgy döntöttem,
hogy miért ne.
