Fiatal kora ellenére sokat tapasztalt színész Mózes Balázs. A neve leginkább a kaposvári színház kedvelőknek lehet ismerős, mivel több évig a Csiky Gergely Színház tagja volt, most azonban a fővárosban próbál szerencsét. Határozott véleménnyel tekint a világba, de talán ma erre van szükség igazán...
Hogy jött a színház?
Annyi előzménye volt a színészi
vágyaim beteljesülésének, hogy állandóan szavalóversenyekre jártam, én voltam a
fiú, aki alkalmakkor kiáll a mikrofonhoz és elmond egy verset. Sikeres voltam
ebben, országos versenyeket nyertem, egy csomó ember így ismert meg. Egy
probléma volt, nem tudtam egyáltalán beszélni. Később, mikor felvettek a
főiskolára, csak egy tizenkilenc éves, színpadi gyakorlattal nem rendelkező
fiatal versenyző voltam, és azt gondoltam, hogy nincs akkora baj a beszédemmel.
De a főiskolán, lépten - nyomon szembesítik az embert saját magával. Egyszer
emlékszem, készült egy hangjáték felvétel. A Merlin Színház egyik kis termében bonyolítottunk egy mesterség órát
Jordán Tamás vezetésével. Amikor ezeket a felvételeket visszahallgattuk,
akkor döbbentem rá, hogy komoly problémáim vannak. Hál’ Istennek nagyon jó
mestereim voltak.
