Aki szereti az operetteket és az operát, annak ismerősen cseng Boncsér Gergely neve. Számos szerep és kihívás van a háta mögött, és valószínűleg még több lehetőség előtte… Beszélgetésünket jó néhány évvel ezelőttről indítottuk: egészen a Hooligansig és a Red Hot Chilli Peppersig mentünk vissza időben. Az pedig, hogy az interjú végén hová jutottunk, néhány percnyi olvasás – és reméljük, néhány szépnek talált gondolat – után kiderül.
Mikor jöttél rá, hogy tehetséged van a zenéhez, az énekléshez? Egyáltalán terelgetett valaki a pálya felé?
Senki. Véletlen, hogy az énekesi pályán kötöttem ki. Gyerekkoromban nagyon szóba sem került a zene vagy a kultúra, a sport viszont annál inkább: 7 évig kézilabdáztam a Diósgyőri Kézilabda Klubban, úgymond igazolt szinten, harmadosztályban. Az ificsapat tagjaként sokat utaztunk vidékre, és a meccsek általában hétvégén voltak. Ez tette ki a kamaszkoromat. Majd amikor a továbbtanulás került szóba, egy barátom hatására a Miskolci Egyetem környezetmérnöki karára jelentkeztem. Mivel a matek jól ment, fel is vettek.
