Örömmel jelentjük, hogy blogunk partnereként üdvözölheti a Viva la Musical! weboldalt, mely honlap cikkeiből, interjúiból nálunk is olvashattok majd néhányat. Elsőként a nemrégiben Alföldi Róbert rendezésében, Stohl András főszereplésével bemutatott Kőműves Kelemen rockballada szemléletes kritikáját hoztuk el nektek.
Június 14-én mutatták be Szörényi Levente és Bródy János népszerű rockballadáját a RaM Colosseumban. A történet harminckét évvel ezelőtt kezdődött, amikor Sarkadi Imre befejezetlen drámájából Ivánka Csaba írt színpadi művet, melyet Marton László mutatott be a Pesti Színház deszkáin 1981-ben Hegedűs D. Géza, Szakácsi Sándor, Sörös Sándor és Kovács Nóra főszereplésével.
Főiskolai hallgatókként abban az előadásban ismerhette meg a közönség Rudolf Pétert, Rátóti Zoltánt és a fiatalon elhunyt Kaszás Attilát. A vándor szerepében a színésztársadalom igazi doyenjét, Páger Antalt láthatta a nagyérdemű. Az elmúlt harminckét esztendő során számtalan alkalommal vitték színre Kőműves Kelemen balladáját, elsősorban mint néptáncos produkciót. 2013-ban a szerzők egy ízig-vérig kortárs drámát szerettek volna látni a színpadon, ezért is kérték fel Alföldi Róbertet, hogy rendezze meg a rockballadát. A Nemzeti Színház most távozó igazgatója – aki feladatul kapta még meg a harmincéves István, a király szintén kortárs szemléletű megrendezését – örömmel mondott igent a szerzőpárosnak. Az eredeti tervek szerint a Kőműves Kelement a Magyar Színházban mutatták volna be, ahol épp az előző évadban ért véget az Iglódi István rendezte István, a király tizenkét évig tartó sikerszériája. Az előadásnak végül új helyszínt kellett keresni. A produkciót a Román Sándor vezette RaM Colosseum fogadta be.
A rockballada mostani színrevitelét is nagy várakozás előzte meg. Részint a közelgő jubileumi István, a király díszelőadása miatt, valamint a rendező és a címszereplő, Stohl András személyének jó előre történt beharangozása miatt. S bár a rendező és több főszereplő személye is összeköti a két előadást, Alföldi egy interjúban cáfolta, hogy „folytatásos regényként” működne az István, a király és a Kőműves Kelemen együtt. Már csak azért sem, mert utóbbi egy kamara-előadás, előbbi pedig a szegedi Dóm tér, majd az Aréna grandiózus színpadára álmodott ünnepi produkció lesz. A Kőműves Kelemen tökéletesen működött abban a kisebb térben, ami a RaM Colosseumban rendelkezésre állt. Zöldy Z. Gergelynek nem kellett sokat dolgoznia a díszletelemeken. Három hosszú asztal egymás mellett, székekkel, egy hatalmas plexi pulpitussal, mikrofonnal kiegészítve, valamint egy nagy emelvénnyel, amelyen a hattagú zenekar kapott helyet. Ugyanő álmodott a szereplőkre nagyon mai jelmezeket, a kőművesekre menedzser-öltözéket, szürke öltönyt, fehér inget, mindenkinek más színű nyakkendőt. Tán kivétel a „rossz lelkiismeret”, Boldizsár öltözéke volt, aki fekete öltönyt viselt. A vándor öltözéke is egy vállalati vezető ruhatárából származhatott. Ő azonban leragadt a nyolcvanas évek divatjánál. Anna kihívó, vérvörös ruhában jelent meg. A nézőt azonban semmiképp nem érhette hidegzuhanyként e teljesen modern díszlet- és jelmeztár, hisz már a hónapok óta látható plakátok is erről tanúskodtak. Persze, a kritikus néző, ha tudta is, mire ül be, próbálta megfejteni, mit jelent ez az új képi megjelenítés, amelyet már jó előre láthatott a plakátokon. Vajh’, mi értelme lesz a fehér ingnek és a lila nyakkendőnek? Van-e egyáltalán értelme e „modernkedésnek” szemben a már megszokott kockásing-farmernadrág vagy népviselet kombinációkkal. Mit üzenhet ezzel Alföldi? Hamarosan megtudhattuk.
A folytatást elolvashatod itt!
A rockballada mostani színrevitelét is nagy várakozás előzte meg. Részint a közelgő jubileumi István, a király díszelőadása miatt, valamint a rendező és a címszereplő, Stohl András személyének jó előre történt beharangozása miatt. S bár a rendező és több főszereplő személye is összeköti a két előadást, Alföldi egy interjúban cáfolta, hogy „folytatásos regényként” működne az István, a király és a Kőműves Kelemen együtt. Már csak azért sem, mert utóbbi egy kamara-előadás, előbbi pedig a szegedi Dóm tér, majd az Aréna grandiózus színpadára álmodott ünnepi produkció lesz. A Kőműves Kelemen tökéletesen működött abban a kisebb térben, ami a RaM Colosseumban rendelkezésre állt. Zöldy Z. Gergelynek nem kellett sokat dolgoznia a díszletelemeken. Három hosszú asztal egymás mellett, székekkel, egy hatalmas plexi pulpitussal, mikrofonnal kiegészítve, valamint egy nagy emelvénnyel, amelyen a hattagú zenekar kapott helyet. Ugyanő álmodott a szereplőkre nagyon mai jelmezeket, a kőművesekre menedzser-öltözéket, szürke öltönyt, fehér inget, mindenkinek más színű nyakkendőt. Tán kivétel a „rossz lelkiismeret”, Boldizsár öltözéke volt, aki fekete öltönyt viselt. A vándor öltözéke is egy vállalati vezető ruhatárából származhatott. Ő azonban leragadt a nyolcvanas évek divatjánál. Anna kihívó, vérvörös ruhában jelent meg. A nézőt azonban semmiképp nem érhette hidegzuhanyként e teljesen modern díszlet- és jelmeztár, hisz már a hónapok óta látható plakátok is erről tanúskodtak. Persze, a kritikus néző, ha tudta is, mire ül be, próbálta megfejteni, mit jelent ez az új képi megjelenítés, amelyet már jó előre láthatott a plakátokon. Vajh’, mi értelme lesz a fehér ingnek és a lila nyakkendőnek? Van-e egyáltalán értelme e „modernkedésnek” szemben a már megszokott kockásing-farmernadrág vagy népviselet kombinációkkal. Mit üzenhet ezzel Alföldi? Hamarosan megtudhattuk.
A folytatást elolvashatod itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése